Óriási kincs lehetne, mégis károkat okoz

A védekezésnek nincs kidolgozott stratégiája, pedig új szemlélettel a belvíz öntözésre is alkalmas lehet.

Ráadásul problémát okoz a kiépített belvízelvezető csatornahálózat leromlott állapota is. A csatornáknak egy része magántulajdonban van, sok gazdálkodó pedig nem fordít gondot a karbantartásra – volt, ahol a létesítményeket betemették vagy eltorlaszolták. További gond, hogy a megelőzésre nem költenek eleget. Elsősorban védekezési időszakban – mondhatni tűzoltásszerűen – történik beavatkozás, hangsúlyozta a szakember.

Hazánk azért is különösen érintett, mert az Alföldön kialakult talajtípusok jó részének rossz a vízvezető képessége, ráadásul Magyarország területének csaknem fele lefolyástalan, azaz a víz szinte megreked. Az egyre szélsőségesebb időjárás miatt pedig mind gyakrabban számíthatunk jelentős elöntésekre, nő a nagyobb intenzitású, hirtelen érkező csapadékok és a többnapos nagycsapadékok esélye és mértéke is.

A belvíz fontos vízkészlet is lehetne, ám ezt sem használjuk ki. A gazdálkodásban jelenleg a legfőbb szempont a költségcsökkentés, ezért kerülik a mélyművelést, és nem foglalkoznak más talajjavító elemekkel sem. Így a talaj csak a felső 20-­30 centiméterben tud vizet tárolni, ami nagyon kevés. Emellett probléma, hogy a legtöbb tározó magántulajdonban van, ebbe pedig a gazdálkodók nem szívesen engedik a vizek beeresztését. „Tény, hogy a belvíznek tárolás közben romlik a minősége, így nehézkes lehet a későbbi felhasználás, ám egy viszonylag korai időszakban sok esetben hasznos lehet öntözővízként” – vélekedett a szakember.

A belvíz kialakulásáért legalább felerészben, a károkért pedig talán még nagyobb arányban a mezőgazdaság felelős – szögezte le Bíró. Sokszor elmaradnak a szükséges műveletek, például a mélylazítás, és nem alakítanak ki táblacsatornákat sem. A vizenyősebb területeken eleve olyan tevékenységet kellene végezni – például legelőt, kaszálót, halastavat kialakítani –, amely nem növeli a belvíz­érzékenységet. A szakember szerint különösen fontos lenne a tározás elősegítése, valamint az aszálystratégiával való összekötés is.

Nehéz megbecsülni, évről ­évre pontosan mekkora kárt okoz a belvíz, hiszen a védekezési költségeken és a terméskiesésen kívül a talaj romlása miatt ezeknél hosszabb távú következményekkel is számolnunk kell. Bíró Tibor szerint különösen fontos, hogy az érintett szakmai szervezetek a sarkukra álljanak. Úgy véli, elő kellene írni, hogy a termelők megfelelően gazdálkodjanak a vízzel, érdemes lenne a támogatásokat agrotechnikai­-vízrendezési követelményekhez kötni. A leginkább veszélyeztetett területeken pedig rá kell bírni a gazdákat a művelési ágak megváltoztatására, a belvíz ugyanis már nem értelmezhető káros tényezőként ott, ahol nem okoz problémát. Emellett az államnak is számos feladata lenne, elsősorban fel kell mérni, hogy pontosan hol és hogyan kellene fejleszteni az elvezető rendszereket. Jelenleg ugyanis még ezzel sem vagyunk teljes körűen tisztában.

Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) elnöke a témával kapcsolatban közölte: a belvízelvezető hálózat állapotáért az adott csatorna vagy földterület tulajdonosa felel, ami legtöbbször az állam vagy valamely, általa létrehozott szervezet – itt pedig „ez kívánni valót hagy maga után”.

Hozzátette: a középmélylazítás elvégzése nagyon fontos technológiai elem, és – bár ennek kihagyása nem gyakori – aki ezt nem csinálja, az nem hajtja végre a víz-és energiatakarékos gazdálkodás alapműveletét. Ha valaki nem akar vagy nem tud termelni, az nem várhatja, hogy jövedelme is lesz – szögezte le.

Egyébként – mint mondta – elsősorban a rendkívüli időjárás következménye, hogy nagy területeket önt el a belvíz. Azonban olyan területeket is használnak gabonatermesztésre, melyek vizes években vízzel borítottak, száraz években pedig nagyon jól művelt területekké válnak. Ha ősszel be tudják vetni az adott területet, akkor ezt meg is szokták tenni, azonban ha tavasszal és télen, ritkább esetben nyáron sok csapadék esik, ezeket a területeket elönti a víz, így kiesnek a termelésből.

A gazdák fontos feladata a belvíz levezetése, valamint ezeken a területeken érdemes korábban betakarítani – közölte, és hozzátette: komplex vízgazdálkodási fejlesztésre is szükség van Magyarországon, amihez pénzt kell teremteni, mert „ezt a gazdálkodó egyedül nem bírja”.