Tudjuk, a Horn-kormány 1998-ban valóban megbukott, s erről is eszünkbe juthat, hogy Orbán Viktor jóslatai rendre beválnak. Az elmúlt hetekben hallhattuk, miként vélekedett az Európai Unió jövőjéről. Elmondta, hogy a pénzügyi válság éve 2008–2009 volt. Amikor valaki 2008-ban ránézett a világgazdaságra, akkor azt látta, hogy a világ teljes gazdasági teljesítményének csaknem 23 százalékát az Egyesült Államok, 25,4 százalékát pedig az Európai Unió adta. Ezzel szemben 2024–25-ben a világ összteljesítményének 26,8 százalékát az USA adja, az EU pedig csak a 17,6 százalékát. 

Vagyis az amerikaiak a világgazdaságban való részvételüket megnövelték négy százalékkal, mi pedig elveszítettünk nyolc százalékot. A rossz vezetés következtében az unió a szétfeslés, a széttagolódás állapotába lépett – állapította meg Orbán Viktor −, holott a terv az volt, hogy létrehozzuk a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét, Lisszabontól Vlagyivosztokig. Ebből semmi nem lett, mert az unió vezetése a nagy kihívásokra rossz válaszokat adott. Nagy gond például, hogy miközben az uniónak van közös pénze, az euró, azonközben nincs közös költségvetése.

Orbán rámutatott: ha sikerül elfogadni a következő, 2028-tól 2035-ig tartó időszak költségvetését, de minden így folytatódik, akkor ez lesz az EU utolsó hétéves költségvetése. 

A Nyugati Magyarság fent említett interjújában a fiatal pártelnök a baloldali kormány külpolitikájáról, diplomáciá­járól is beszélt. Úgy vélte, hogy a Horn-kormány rendre a könnyebb ellenállás irányába mozdul, és ha úgy látja, hogy erősödik valamilyen nyugati igény, akkor annak sietve eleget tesz. Ezt lakájdiplomáciának nevezte.

A lakájmentalitású, kormányzati hatalom után ácsingózó társaságnak ma ugyanúgy nincsenek kivitelezhető tervei és céljai, ahogyan épkézláb jövőképe sincs. Nem is nyeri meg a választásokat 2026-ban.

A szerző író, újságíró