Az Alkotmánybírósághoz menekülne Bánki Erik, az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke, miután lapunk pert indított ellene a letelepedési kötényekkel kapcsolatos közérdekű adatok eltitkolása miatt. Az ügy előzménye az volt, hogy szerettünk volna betekintést nyerni azokba a nyilvános iratokba, amelyek alapján a gazdasági bizottság több külföldi, offshore-helyszínen bejegyzett cégnek engedélyt adott magyar letelepedési állampapírok forgalmazására. Több mint fél évig harcoltunk a gazdasági bizottsággal azért, hogy betekinthessünk az iratokba, majd közérdekűadat-igénylést kezdeményeztünk. Mivel a válaszadást megtagadta a köztestület, a Fővárosi Törvényszékhez fordultunk, és közérdekű adatok eltitkolása miatt indítottunk pert. Az első tárgyalás szeptember végén lesz, csak néhány nappal az október 2-ai, kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazás előtt.
Úgy tűnik, Bánki Erik annyira tart a letelepedési kötvénnyel kapcsolatos pertől, hogy mondvacsinált okokra hivatkozva kéri a törvényszéktől a tárgyalás szüneteltetését. A gazdasági bizottság lényegében arról tájékoztatta a törvényszéket, hogy az Országgyűlésről szóló törvény (Ogytv.) szerint a gazdasági bizottság nem jogi személy, ezért nem perelhető – mondta Karsai Dániel, a perben lapunkat a Transparency International megbízásából képviselő ügyvéd.
Azt azonban a bizottság is elismeri a beadványában, hogy az információs önrendelkezésről és információszabadságról szóló törvény (infotörvény) értelmében a közérdekű adat kiadása iránti perben fél lehet az is, akinek nincs perbeli jogképessége, vagyis a bizottság is perelhető, mivel ez a testület az adatgazda. Bánki Erik ezt követően azonban azzal érvelt, hogy az Ogytv. magasabb szintű jogszabály az infotörvénynél, mert előbbit kétharmados többséggel fogadta el a parlament, utóbbi pedig csak egyszerű többséget igényel. A politikus – a minden jogi szakmaiságot nélkülöző indokra hivatkozva – arra kéri a törvényszéket, hogy az forduljon az Alkotmánybírósághoz az „alaptörvény-ellenes helyzet” megszüntetése végett, és az Alkotmánybíróság eljárásának idejére függessze fel a polgári eljárást. Karsai Dániel szerint ennek a hivatkozásnak semmilyen közjogi alapja nincs, az egyes törvények között nem áll fenn különbség, a jogszabályi hierarchiában egy szinten foglalnak helyet.
Annak ellenére is megkerestük a bizottságot, hogy a lapunk által korábban feltett kérdéseket még soha nem válaszolták meg érdemben. Lapzártánkig most sem jött válasz arra az egyszerű kérdésre, hogy „Bánki Erik megnézette-e jogásszal a beadványát, mielőtt a törvényszéknek elküldte?”
Az ügy érdekessége, hogy egy évvel ezelőtt még megengedték, hogy a papírokba betekintsünk, azonban – jogszabályellenesen – nem készíthetünk másolatokat a dokumentumokról. Ennek ellenére egy papírlapot lefényképeztünk, miután visszadátumozás jeleit tapasztaltuk rajta. Az akkor még Rogán Antal vezette gazdasági bizottság ugyanis rejtélyes módon azelőtt (2013. május 23-án) ütötte rá a pecsétet a Liechtensteinben bejegyzett VolDan Ltd. és az S&Z Program Ltd. kötvényforgalmazási kérelmére, hogy a liechtensteini igazságügyi hivatal kiadta volna (május 27-én). További furcsaság, hogy a VolDan Ltd. ügyvezetője és egyben tulajdonosa az a Josef Gabriel Hermann, akinek a nevén több cég is van Liechtensteinben. Az alapító okiratban szerepel Walter Christoph Wachter neve is, aki szintén több társaságban érdekelt, ráadásul ő az S&Z Program Ltd. igazgatója is. Utóbbi cég egyébként úgy nyilatkozott a gazdasági bizottságnak, hogy egy Damaszkuszban élő szír állampolgár, bizonyos „Zina Akkad Watter” az egyedüli tulajdonosa. Felmerül a kérdés: ha a két cég esetében különböző tulajdonosi körökről van szó, ahogyan ez a gazdasági bizottság irataiban áll, miként történhetett meg, hogy a két vállalkozást ugyanazon a napon – 2013. május 22-én – alapították, és a cégbejegyzésről szóló határozatot mindkettőjük esetében 17 óra 26 perckor nyomtatta ki a liechtensteini cégbíróság.
A kormány ugyanis azzal hárítja el a letelepedési kötvények közvetítőivel kapcsolatos offshore-vádakat, hogy ismertek a tulajdonosok, és nyilvánosak az adatok. A valóságban azonban nem tudni, hogy kik húznak hasznot a százmilliárdos üzletből, és ahogy lapunk példájából is látszik, még az újságírók sem tekinthetnek be a Fidesz által nyilvánosnak mondott iratokba.
Tény azonban, hogy közel négyezer bevándorló kapott letelepedési engedélyt Magyarországon, családtagjaikkal együtt mintegy tizenhatezren kerülték meg a „kerítést” annak ellenére, hogy a kormány a külföldiek betelepítése ellen küzd, legalábbis szóban.
A letelepedési konstrukció lényege, hogy az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező befektetők legalább háromszázezer euró névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolhatnak, cserébe pedig letelepedési engedélyt kapnak a hazai törvények értelmében. A kötvényt csak az Országgyűlés gazdasági bizottsága által kijelölt vállalkozások forgalmazhatják, amelyeket egy kivételével az offshore cégek körében népszerű helyszíneken jegyeztek be. Jelenleg öt ilyen vállalkozásnak van forgalmazási engedélye, ezek között egy magyar kft. található, a többi céget a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Máltán és Cipruson jegyezték be. A társaságok ügyfelenként 45–60 ezer euró szolgáltatási díjat is kérnek, továbbá náluk landolnak a kötvények után járó kamatok is, ami ügyfelenként további 29 ezer euró. Ez azt jelenti, hogy 74–89 ezer eurót nyernek egy ügyfélen, ami jelenlegi árfolyam mellett 23–27,6 millió forint jutalék kötvényenként. Eddig 3917 kötvényt adtak el, ezáltal 90–108 milliárd forint bevételhez jutottak a többségében offshore helyszíneken bejegyzett vállalkozások. Ebből 35 milliárd forint közpénz, hiszen az állam kamatot is fizet a kötvények után.
