Az interjúban Kovács arról beszélt: nem szerencsés őket viccpártnak nevezni, mert ők vicces formában, viccesen érvelve, de komoly dolgokra hívják fel a figyelmet.
Megerősítette: elindulnak a 2018-as választásokon, és úgy érzik, hogy az országos lista állítása sem jelent megoldhatatlan kihívást a számukra.
Viszont nem szeretnének fűt-fát ígérgetni.
Az eredményen nem lepődtek meg, nem is sajátítják ki: meg is köszönték a Magyar Helsinki Bizottságnak és a TASZ-nak is, hogy érvénytelen szavazásra buzdították az embereket. A kampányra 35 millió forintot költöttek, egyébként adományokból, és 1500 „passzivista” segítette eljuttatni a párt üzeneteit a voksolókhoz. Mint ígérte, hamarosan közzéteszik a pontos számokat, és beszámítják aktivistáik ingyenmunkáját is – így nagyjából százmilliós lehet a végösszeg.
Terveik szerint országjárásra indulnak, hogy ne csak a budapestieket szólítsák meg, mert
meg akarják őrizni azokat, akik „ebben az őrült gyűlöletkampányban” hozzájuk csatlakoztak.
A végén azért elsütött egy poént: amikor arról kérdezték, hogyan távolítják majd el több százezernyi plakátjukat, Kovács úgy válaszolt, hogy előbb megvárják, milyen munkát végeznek a fideszes plakáttépkedők, utána bevetik a maradék 14 ezer savköpő menyétjüket – utalt vissza egy korábbi beszélgetésre, amikor ezek bevetését javasolta Szíriában.
Júliusban a Magyar Nemzet Magazin rajzolta meg a kétfarkúak történetét, a cikket itt olvashatja.
A kimaradt kérdés
Egyébként Kovács és a Népszabadság is úgy kezelte, mintha a kvótareferendumon érvénytelenül szavazók mind automatikusan a kutyapártra ikszelnének egy választáson, kérdésként sem merült fel, hogy ebből mennyit tudnának maguk mellett, és nem a kormány ellen mobilizálni.
