Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából, az áldozatok és üldözöttek emlékére rendezett eseményen a kormányfő köszöntőjében kiemelte: a reformáció emlékéve alkalmas pillanat arra, hogy ezzel a lépéssel a nagypéntek méltó megünneplését segítsék.
Orbán Viktor hangsúlyozta: a diktatúra hideg valósága felőrli az emberi méltóságot, utána általában üresség, megcsappant életerő, önfeladás marad.
Hozzátette ugyanakkor, Magyarországon a hőseink győztek, mert elérték, hogy a magyar történelem legsötétebb korszakában, a szovjet megszállás alatt – ha titokban is -, de volt mire büszkének lennünk; elérték, hogy az utódokra nem a diktatúra negyven évnyi nyomasztó sötétségét, az emberi gyengeséget, a meghasonlást, hanem a kiállás, a bátorság, a hősiesség és a nagyság dicsőségét hagyták örökül.
A miniszterelnök kifejtette: „a protestantizmus a modern európai demokrácia és kultúra egyik alapvető építőeleme”.
A „hitvalló bátorság félévezredes hagyománya ma ismét mércét állít Európa elé”, mert ismét bátorság kell kimondani azt az egyszerű igazságot, hogy „a modern európai kultúra, a mai polgári berendezkedés a kereszténységnek köszönheti létét” – mutatott rá.
Úgy vélte, ma nemcsak „a gyökereinket akarják elvágni az európai politika színpadán, hanem ki akarják cserélni a talajt”, amelyből Európa szárba szökött, és gyakran ennek kimondásához sincs bennünk elegendő bátorság.
Orbán Viktor úgy fogalmazott, a hitbéli bátorságot a magyar református egyház magában hordozta akkor is, amikor „a kommunista diktatúra legsötétebb időszakában elvették tőle nagy múltú iskoláit, amikor szellemi vezérét, tudós püspökét száműzetésbe kényszerítették, vezetőit békepapokra cserélték, lelkészeit pedig kegyelemkenyéren tartották”. De aztán elérkezett 1956 októbere, amely bebizonyította, hogy „csak a templomok tornyán lévő csillagok maradandóak”, és ismét újjáéledt a magyar református egyház – idézte fel.
A kormányfő kiemelte: a forradalmak „sohasem tervezőasztalok mellett születnek”, nincs receptjük, forgatókönyvük, és néha „olyan lefojtott lelkiállapotból törnek elő, amelyre már nem is léteznek szavak”.
Mint mondta, a forradalmakhoz nincs mellékelve időzítő szerkezet sem, „a nemzetek lelki alkatának legbelsőbb és legmélyebb rétegeiből törnek elő, kivételes kegyelmi pillanatok, amikor hirtelen és látszólag minden előjel nélkül” felforr a körülöttünk lévő világ. Ezért a forradalmakat csak leverni lehet, legyőzni sosem, „folyamatosan ott parázslanak eltiprói talpa alatt” – fogalmazott.
Úgy látja, a forradalom bukását csak az okozhatja, ha elveszíti céljai tisztaságát, amikor a bátor polgárok közössége dühös és alantas tömeggé alakul át, és ekkor kell színre lépniük „a lélek embereinek”.
Orbán Viktor ezzel kapcsolatban felidézte Gulyás Lajos református lelkész alakját, aki 1956. október 26-án, amikor a mosonmagyaróvári sortűz után meg akarták lincselni az ÁVH-sokat a feldühödött emberek, az életét tette kockára, hogy véget vessen az önbíráskodásnak, mert tudta, hogy „úgy mondhat igent a forradalomra, ha nemet mond a káoszra és gyilkolásra”. Később ezért koncepciós perbe fogták, kivégezték és jeltelen sírba temették – emlékeztetett.
Hozzátette: emlékezünk azokra a lelkészekre is, akiket a forradalom és az egyház megújítása melletti kiállásuk miatt letartóztattak, börtönbe zártak, és arra is, hogy 1989-ig kellett várni, hogy a forradalom alatt elesett teológusok emléktáblát kaphassanak.
A miniszterelnök hangsúlyozta: tisztelettel adózunk a reformátusok előtt, akik részt vettek a harcokban, a sebesültek, üldözöttek mentésében, és azok előtt, akik őrizték a forradalom és a forradalmárok emlékét, imáikban hordozták a magyar szabadság ügyét és a gyászolók fájdalmát. 1956 református mártírjainak, hitvallóinak „példamutatása ma is velünk élő múlt”, amely hozzátartozik a nemzet és az egyház történetéhez – mondta.
