Kiégett az összes, nem lesz világítás – hangzott el a székesfehérvári cigány önkormányzat rendkívüli ülése előtt. Így aztán a tévékamera reflektora és a fényképezőgép vakuja világított abban a panelsori helyiségben ahol a testület csütörtök késő délután összeült. Bóka Viktor jegyzőt és Cser-Palkovics András polgármestert is meghívták, ám ők egyéb elfoglaltságra hivatkozva nem jelentek meg. Mind Kolompár Ernő elnök, mind Jónás Károly alelnök szerint a lépés meglelhetősen „diszkriminatív” részükről. Az alelnök megjegyezte, hogy ez immár tendencia, hiszen évek óta nem tudnak időpontot egyeztetni a város első emberével. Kolompár Ernő szerint is felháborító mindez, azt üzente a polgármesternek és az önkormányzati képviselőknek, hogy október 23-án úgy énekeljék majd a Himnuszt, hogy gondoljanak azokra, akiket „ilyen helyzetbe hoztak”.
Élet az erdőben
A „helyzet” pedig a következő: az idei év során rengeteg szociális bérlakásban élő székesfehérvári cigánynak nem hosszabbították meg a szerződését, ezért sokan közülük az utcára kerültek, többen az erdőben húzódtak meg, saját maguk ácsolta kalyibákban. Az egyik ingatlant, ahol számos roma család lakott, le is bontották, ma téglahalom áll a helyén. Ide így nem tudnak visszamenni a cigányok, akik ma a város közepén található plázában lődörögnek, többen pedig a buszpályaudvarra járnak tisztálkodni.
Az első napirendi pont – „tájékoztató a kialakult szociális lakáshelyzetről” – tárgyalásakor Jónás Károly úgy fogalmazott, Székesfehérvár önkormányzatának tartania kell magát a saját maga alkotta jogszabályhoz.
„Ne várják el az analfabéta cigányoktól a törvények betartását, amikor erre a hivatal sem képes” – mondta. Megjegyezte, egyedül ebben a városban van ilyen rendelet, amelyet többször is nyilasjellegűnek minősített. Jónás elmondása szerint ugyanis a városban olyan rendelet lépett érvénybe 2011-ben, amelynek értelmében a szociális bérleményeket öt plusz két évre lehet kiutalni az igénylőknek. Az alelnök szerint így 2018-ig nem lenne szabad kiköltöztetni senkit, bár hozzátette, amennyit keresnek a fehérvári romák – „40-70 ezer forintot” –, azzal a pénzzel „100-120 év alatt sem oldódnának meg a lakásgondjaik”. Jónás Károly úgy látja, hogy az nem megoldás, ha „nincs lakhatás, mert akkor nincs munkahely és iskoláztatás, ezután csak a bűnözés jön, és így a bűnözésbe fogják a romákat hajtani”.