Több százezer forintba is kerülhet egy sírhely

Sokkolóak az árak a temetőkben. Budapesten a sírhelyek ára közel 200-szorosára nőtt 25 év alatt.

„Ha nem kell átalakítani a parcellát vagy másnak nem értékesítjük a sírhelyet, akkor nem bolygatjuk az elhunytakat még akkor sem, ha a sírhely feletti rendelkezési idő már lejárt” – áll az intézet állásfoglalásában. Ez persze nem nyugtatja meg azt, aki szeretné biztonságban tudni szeretteinek földi maradványait, így jobb, ha az ember erre a célra is időben elkezd félretenni. Már, ha van miből.

Az árakat, amelyekkel a hazai temetőkben találkozunk, a megyei önkormányzatok képviselő-testülete szabja meg, és ezek között országosan is nagy a szórás, derül ki Horváth József szavaiból. Az üzemeltetést kizárólag a temetkezésekkel kapcsolatos befizetésekből oldják meg (a BTI évi 15 ezer temetést bonyolít le). Ebből kell fedezni a temetések költségein túl a tereprendezést, a kertészeti munkákat, a pompaautók beszerzését, a szolgálati épületek karbantartását, a biológiai hulladék elszállítását, de a Budapesti Temetkezési Intézet ebből a keretből fordít jelentős összegeket például médiamegjelenésre is, amelyre 2014-ben több mint 7,5 milliót költött.

Akinek nincs több százezer forintja egy temetésre, még mindig megteheti, hogy segélyért fordul a lakóhelye szerinti önkormányzathoz, de a temetkezés legköltséghatékonyabb módja Magyarországon a szociális parcella igénybevétele lesz, igaz, csak 2019. január elsejétől. Addigra elvileg minden önkormányzatnak ki kell jelölnie egy olyan parcellát, amelyben a rászorulók saját maguk áshatják ki a sírt, amelybe maguk eresztik le a koporsót, amelyben az általuk mosdatott, öltöztetett holttest fekszik. Szociális temetésnél a hozzátartozót nem terhelik majd költségek, az állam ingyenesen gondoskodik sírhelyről és koporsóról vagy urnáról, a holttest hűtéséről és szállításáról.

Aki nem szeretné a szegényeknek elkülönített parcellába hantolni szerettét, viszont nem tudja vállalni a hagyományos, koporsós temetés terheit, de az urnatemetőben való elhelyezés sem fér bele az anyagi lehetőségeibe – és értelemszerűen repülőt sem tud bérelni, hogy a földi maradványokat az égből szórassa szét –, az haza is viheti a hamvakat. Sokan választják mostanában ezt a megoldást, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nagy részük hamar meg is bánja ezt a döntést. Az utóbbi időben egyre többen viszik vissza hozzátartozóik maradványait a temetőbe, de olyan is akad, aki egyszerűen szemétbe dobja a tárolóedényt – a tartalmával együtt.

Ennek a méltatlan helyzetnek kívánt véget vetni a Vatikán a Hittani Kongregáció által a közelmúltban közzétett temetkezési útmutatásával. Eszerint a kongregáció nem engedélyezi a hamvak otthoni elhelyezését, ehhez ezentúl rendkívüli vagy súlyos esetekben a püspök hozzájárulása lesz szükséges, de a földi maradványokat ilyenkor sem lehet a családtagok között szétosztani, ékszerben, özvegyi gyűrűben vagy egyéb emléktárgyban őrizni. Sőt minden „panteista, naturalista, nihilista félreértés tisztázására” a Hittani Kongregáció nemet mond a hamvak levegőben, földön, vízben vagy más módon történő szétszórására is. Az egyház akkor is megtagadja a hamvak szétszórását, ha ez az elhunyt kívánsága volt.

Jóllehet, az egyház továbbra is a holttestek elföldelését részesíti előnyben, mert megítélése szerint ez a temetési hagyomány nagyobb tiszteletet fejez ki a halottak iránt, 1963 óta a hívő embereknek is engedélyezett a hamvasztás. Európában még mindig a hagyományos temetések vannak többségben (60 százalék), az Egyesült Államokban viszont már átlendült a mérleg, ott tavaly fordult elő először, hogy a hamvasztottak száma meghaladta a koporsóban elhantoltakét.