Hárommillióval lehetünk kevesebben

A legújabb előrejelzések szerint 44 év múlva akár 6,7 millió főre apadhat hazánk népessége.

A népességszámot egy harmadik tényező, a nemzetközi vándorlás is befolyásolja. Bár ennek egyenlege hazánk számára jelenleg pozitív (2001 óta plusz 209 ezer fő a mérleg), ez csak mérsékelni tudta az azóta bekövetkező 553 ezer fős fogyást. A jelenlegi, pozitív vándorlási egyenleg azonban a kutatók szerint 2030-ig negatív értéket vesz fel, vagyis többen hagyják majd el Magyarországot, mint ahányan ideköltöznek, és ez tovább fokozza a népességcsökkenést.

A népességfogyás ráadásul már most is évről évre erőteljesebb: míg az 1980-as években átlagosan 16 200 fővel csökkent évente a magyarok lélekszáma, az ezredfordulót követő tíz évben az éves népességcsökkenés 35 800 főre nőtt, 2010 óta pedig átlagosan évi 38 800 főre emelkedett. A tavalyi ráadásul az átlagosnál is rosszabb év volt: a halálozások száma 40 ezer fővel haladta meg a születésekét, amire a szakemberek szerint hatással volt az év eleji, szokatlanul erős influenzajárvány.

A születésszám évek óta tartó jelentős csökkenése, majd alacsony szinten való stagnálása következtében a magyarok egyre kisebb csoportját alkotják a gyermekek: 1981 óta a 14 év alattiak száma a népesség egészét meghaladó (!) mértékben, közel 932 ezer fővel, azaz 40 százalékkal csökkent. Ugyancsak visszaesett a fiatal felnőtt lakosság (15–39 évesek) létszáma. Náluk 17 százalékos csökkenést mértek, ami 658 ezer fős mínuszt jelent. A középkorú lakosság (40–59 évesek) létszáma gyakorlatilag változatlan a 35 évvel ezelőtti adatokhoz képest, miközben több mint egyharmadával, közel 673 ezer fővel emelkedett a 60 éves és idősebb népesség száma.

Magyarországon 1990-ben még a népesség egyötöde volt gyermekkorú, ez mára 15 százalék alá csökkent. Ezzel párhuzamosan az időskorúak aránya 13-ról 18 százalékra emelkedett. 2006 óta már több az időskorú, mint a gyermek. Utóbbiak létszáma a kutatók szerint 2060-ig egymillió főre apad, arányuk 13 százalékra csökken, míg az időskorúak száma 2,6 millióra duzzadhat, arányuk egyharmadra nő.

A nemek aránya sem egyformán alakult: bár több fiú születik, mint lány, mégis kisebb a férfiak népességen belüli aránya, mint a nőké. Ennek legfőbb oka a férfiak magasabb halandósága és alacsonyabb várható élettartama. Az 1981 óta tartó népességcsökkenésben nagyobb volt a férfiak érintettsége, mint a nőké. Előbbiek mintegy ötszázezer fővel, 9,6 százalékkal lettek kevesebben, míg a nők létszáma „alig” 383 ezer fővel, 6,9 százalékkal csökkent. Így idén januárban a népesség 47,7 százalékát alkották a férfiak.

Az öregedési index (gyerekek idősekhez viszonyított aránya) tekintetében is jelentősek a különbségek a férfiak és a nők között: míg jelenleg száz leánygyermekre több mint másfélszer annyi, 162 időskorú nő jutott, addig a fiúk többségben vannak, és száz fiúgyermekre 92 időskorú férfi jut.

Életkor szerint is változatos képet mutat a nemek arányának alakulása. A születéskori fiútöbblet az idő előrehaladtával egyre mérséklődik, majd 47 éves korban kiegyenlítődik a nemek aránya. Ahogy emelkedik az életkor, úgy válik egyre jelentősebbé a nőtöbblet, a 80-as éveikben járó nők már több mint kétszer, a 90 év felettiek pedig háromszor annyian vannak, mint a férfiak.

A gyermekek és idősek (hatvanöt év felettiek), vagyis az eltartottak együttes aránya 2007-ig még mérséklődött az aktív korú népességhez viszonyítva, vagyis csökkent az aktív korú népességre nehezedő eltartási teher. Ez annak volt köszönhető, hogy a kilencvenes évektől elérték az aktív életkort a hetvenes években született fiatalok, miközben az ötvenes években született szüleik (Ratkó-gyerekek) még munkaképes korban voltak. A baj azonban még ezután jön: amikor a mai harmincasok-negyvenesek szülei betöltik a 65. életévüket, és kilépnek az aktív korú népesség köréből – ez hamarosan bekövetkezik –, dinamikusan emelkedni fog az időskorúak aránya, amely egyre növekvő terhet jelent majd a csökkenő számú aktív korú népességnek.

Az Európai Unió statisztikai hivatala a medián életkort használja az országok korösszetételének összehasonlítására. A medián életkor a vizsgált népesség azon tagjának életkora, akinél idősebbek és fiatalabbak egyenlő számban fordulnak elő. Az Eurostat adatai alapján az EU-28 népességének medián életkora 2015-ben 42,4 év volt, amely 2,9 évvel magasabb a tíz évvel korábbinál. A tagállamok közül Írországban mérték a legalacsonyabb medián életkort (36,4 év), és Németországban a legnagyobbat (45,9 év). Magyarország az uniós lista középén helyezkedik el (41,6 év).

Tavaly egyébként az unió 17 tagországában emelkedett, 11-ben pedig csökkent a népességszám. Létszámában Olaszország, arányában pedig Litvánia és Lettország szenvedte el a legnagyobb csökkenést, a legjelentősebb növekedés pedig Németországban (964 ezer fő) következett be. Az illegális bevándorlás egyik legfőbb célpontjává váló országnak egyébként úgy gyarapodott közel egymillió fővel a lakossága, hogy 2015-ben kevesebb gyerek született az országban, mint ahányan meghaltak, vagyis természetes fogyást mértek. Így ott népességnövekedés kizárólag a pozitív vándorlási mérleg miatt következett be: 2015-ben összesen 1,150 millió ember telepedett le az országban, akiknek nagy része Ázsiából menekültként érkezett.

Az ezer lakosra jutó természetes szaporodás változatlanul Írországban volt a legmagasabb, a legnagyobb mértékű természetes fogyás pedig Bulgáriát jellemezte. A bolgárokat a képzeletbeli dobogó második fokán azonban már sajnos Magyarország követi holtversenyben Horvátországgal, 4 ezrelékes természetes fogyási arányszámmal. A legnagyobb létszámú elvándorlási veszteség Görögországot és Romániát érte (35–36 ezer fő), a lakossághoz viszonyított arányában pedig Litvániát és Lettországot.