Radikális egészségügyi reformra lenne szükség

Egyre hátrébb csúszunk az európai ranglistán. A betegek helyett a menekültekre koncentrál a kormány.

Tovább romlott a magyar egészségügy megítélése és helyzete, hazánkat az Európai egészségügyi fogyasztói index (Euro health consumer index – EHCI) legfrissebb, 2016-os évre vonatkozó kiadása szerint már azok az országok is megelőzik, melyek egy évvel korábban még a legrosszabbak közé tartoztak. Ilyen például Szerbia, mely a 30.-ról a 24. helyre lépett előre, és Görögország is, utóbbi továbbra is a 28. helyen szerepel. Hazánk jelentősen hátracsúszott: 2015-ben még a 27.-ek voltunk 578 ponttal, a 2016-ben az elért 575 pont csupán a 30. helyre volt elég. Ez azt jelenti, hogy míg más országok egészségügyi rendszere dinamikusan fejlődik, hazánk ezt a tempót nem tudja tartani. A magyar egészségügynél a mutatók szerint egyedül a lengyel, az albán, a bolgár, a montenegrói és a romániai rosszabb.

Az EHCI 2005-ben indult, harmincöt ország egészségügyi rendszerét vizsgálják és pontozzák. Mérik, hogy milyen a betegjogok érvényesülése, az ellátás hozzáférhetősége, a gyógyítás eredményessége, a rendszer finanszírozottsága, mekkora hangsúly kerül a megelőzésre, milyen a gyógyszerellátás. Hazánk eredményeinél, melyeket a Health Consumer Powerhouse (HCP) szervezet tett közzé, a visegrádi országok közül egyedül Lengyelországé rosszabb, őket egy hellyel előzzük meg, miközben Szlovákia hét, Csehország pedig már tizenhét hellyel van előrébb, mint Magyarország.

Az eredmények szerint Norvégia kiemelkedően jól teljesített, ugyanis maximális pontszámot szerzett a betegjogok érvényesülése terén, akárcsak Belgium, Macedónia és Svájc az ellátás hozzáférhetőségének tekintetében. Magyarország sajnos messze van ezektől az eredményektől. Sőt, a szerzők kiemelték: Lengyelország és Magyarország most is tagadni próbálja, hogy radikális egészségügyi reformra volna szükség.

Hazánk több tekintetben is kifejezetten rossz pontozást kapott. A betegjogok érvényesülése esetében öt piros (nem megfelelő) jelzésünk van a tizenkettőből, és alig több mint a maximális pont felét szereztük meg, 73-at a 125-ből. A jelentés szerint nem megfelelő Magyarországon a műhibák elleni biztosítás elérhetősége, és a betegszervezeteket sem vonják be eléggé a döntésekbe.

Hatból három esetben piros jelzést kaptunk az egészségügy hozzáférhetősége esetében, gond volt például azzal, hogy a rákterápiák nem kezdődnek meg huszonegy napnál hamarabb, és a ct-re is többet kell várni, mint hét nap. Az elérhető 225 pontból 125-öt kaptunk csupán.

Az egészségügyi rendszer sem számít különösebben eredményesnek, 300 pontból hazánk 163-at kapott. A kilenc indikátorból öt nem megfelelő, ilyen a kardiovaszkuláris halálozás csökkenése, a daganatosok túlélési aránya, a kórházi fertőzések között a multirezisztens kórokozók (mrsa) által okozott fertőzések száma, az abortuszok aránya és a légzőrendszeri betegségek közül a krónikus légúti betegség, a copd miatti halálozási ráta mértéke.

Mindezek mellett az EHCI nem tartja elegendőnek az állam 66 százalékos részesedését az egészségügyi büdzséből, ugyanis a kívánatos a 80 százalék fölötti közfinanszírozás lenne. Emellett császármetszésből is túl sok van nálunk, és a hálapénz is problémákat okoz.

A megelőzés színvonalának mérése során az derült ki, hogy a felnőttlakosság több mint 30 százaléka szenved magas vérnyomástól.

A gyógyszerek tekintetében is siralmas a helyzet, 100 pontból ugyanis mindössze 52-t kaptunk, hét indikátorból öt nem megfelelő. Gond van egyebek között az új rákgyógyszerek alkalmazási rátájával és az új gyógyszerek támogatásba való befogadásával.

A sok negatívum mellett Magyarországon kivételesen jó a védőoltási rendszer, a hazai egészségügy ugyanis listavezető a gyerekek nyolc betegség elleni, 95 százalék fölötti oltottságával. Emellett a második legjobbnak számítunk az iskolai testnevelési órák számával.

A jelentés arra is felhívta a figyelmet: a kiváló orvosképzés és a társadalombiztosításon alapuló egészségügy ellenére Lengyelország és Magyarország egyaránt rosszul szerepelt a felmérésen, és elsőre egyáltalán nem egyértelmű, hogy ennek mi az oka. Mint írták, az elmúlt években a magyar kormány a menekültek távol tartására koncentrált az ország optimális működtetése helyett, ami szánalmas annak fényében, hogy évi 1200 menekültről beszélhetünk. Lengyelországot is érte bírálat, mivel túl nagy hangsúlyt kapott a sajtószabadság korlátozása és az abortuszvita. Hangsúlyozták, hogy a lakosság és az egészségügyi személyzet mindkét országban többet érdemelne.

Az elérhető 1000 pontból egyébként a legtöbbet, 927-et Hollandia, 904-et Svájc, 865-öt Norvégia szerzett. Ez volt az első olyan év, mikkor átlépték a 900 pontos határt, ez is jól mutatja, hogy ezekben az országokban egyre inkább megfelelnek a színvonalas és betegbarát egészségügy kritériumainak.

A felmérés összegzésében arra is kitértek, hogy a szívroham, a sztrók és a rák túlélési mutatói javultak az elmúlt egy évben. Ám annak ellenére, hogy jelentősen csökkenthetné az országok költségeit, és életeket menthetne, ha a legsikeresebb egészségügyi rendszereket utánoznák, sok ország még mindig az elavult módszereket követi.