Kérdőjelek a szuperkórházak kialakítása körül

Továbbra sem világos, hogy miért nem a budapesti Szent Imre Kórházat fejlesztik centrumkórházzá.

Továbbra sem világos, hogy miért nem a budapesti Szent Imre Kórházat fejlesztik centrumkórházzá a fővárosi ellátórendszer átalakítása során, és miért építenek helyette egy egészen új tömböt a XI. kerületi Dobogó városrészre, ami sokkal drágább – nyilatkozta lapunknak Kincses Gyula egészségügyi szakértő a fővárosi szuperkórházakkal kapcsolatos friss előterjesztésre reagálva. Szerinte a Szent Imre egy építészetileg is jó állapotban lévő kórház, és a fejlesztésre is lenne hely. Tavaly egyébként lapunk már kiderítette: Tamás László Fidesz-közeli vállalkozó és lánya cége, valamint üzlettársuk a tulajdonosa annak a csaknem 8,8 hektáros területnek, ahová a kórház várhatóan épülne.

Ahogy arról tegnap a Magyar Idők beszámolt: a Semmelweis Egyetem fejlesztési tervével összehangolt kormány-előterjesztés szerint Dobogón egy 1058 ágyas modern tömbkórházat húznának fel, amelyet az orvosegyetem működtetne. Ideköltöztetnék a Kútvölgyi úti klinikai tömb összes osztályát, a két gyermekklinikát a Tűzoltó, illetve a Bókay utcából, az egyik női klinikát, valamint a nagy traumatológiát és az idegsebészetet a Szent János-kórházból. Kincses Gyula szerint üdvözlendő, hogy lesznek regionális centrumok, súlyponti kórházak, de leginkább azokat a kulcskérdéseket kellene megválaszolni, amelyekről egyelőre keveset tudni. Ilyen például, hogy pontosan milyen szakmai kompetenciái lesznek a centrumoknak és a társkórházaknak. Ha ugyanis utóbbiaknak is folyamatos sürgősségi ellátást kell nyújtaniuk, és traumatológiára is szükség van, akkor ez alapján kell fejleszteni is. Ám amíg nincs pontosan meghatározva, milyen feladatai lesznek ezeknek az intézményeknek, addig nehéz tisztán látni. Problémás szerinte az is, hogy a tervek szerint nem csökken a kórházak száma, pedig jelenleg is vannak olyan intézmények, amelyek önálló kórházként való működése nem feltétlenül indokolt. Ilyen például a Nyírő Gyula Kórház, amelyből önálló pszichiátriai szakkórház is lehetne.

A tervek szerint úgy tűnik, egyelőre nem lesz észak-budai centrumkórház sem, a Szent János-kórház területén a jövőben krónikus és rehabilitációs ellátás folyna 300 ággyal, míg a Kútvölgyi út kiürülő kórházépületében egy 550 ágyas gyógyintézmény jönne létre. A szakrendelések is ideköltöznének, önálló épületbe.

Észak-Pesten a Honvédkórház lesz a szuperkórház, a tervek szerint itt is új tömb, illetve épületszárny létesül. A dél-pesti centrumkórház gerincét pedig egy, a Nagyvárad térre tervezett 1300 ágyas új épülettömb adná, amelyet az Egyesített Szent István–Szent László Kórház területén húznának fel. A Heim Pál Gyermekkórház területén pedig egy gyermeksürgősségi centrum és gyermekpszichiátria is létesül.

Az építkezés azonban még várat magára, bár a tervek szerint 2018-ban 50-55 milliárd forintot fordítanának az engedélyeztetésre és a szükséges előkészítő (bontási, költöztetési) munkálatokra, a társkórházak fejlesztésére. A Haller utcában és a Honvédkórházban is több épületet el kell majd bontani. A tervek szerint a fővárosi egészségügyi ellátás 2025-re újulhat meg, az összes fekvőbeteg-intézményt korszerűsítenék.

Hegedűs Zsoltot, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének alelnökét a nyilvánosságra hozott tervekkel kapcsolatban arról kérdeztük: a jelenlegi szakemberhiány megnehezítheti-e az új tömbök szakembergárdájának biztosítását. – Valószínűleg az átalakításokkal bizonyos osztályok beolvadnak majd, illetve megszűnnek, így az ott dolgozók új munkahelyen kezdhetnek, az egyetemi képzés ugyanis jelenleg nem tudja pótolni a lemorzsolódást és az elvándorlást. Másképp nem lehetne feltölteni például a radiológusi, aneszteziológusi, sebészi állásokat. Naprakészen kellene tudni azt is, hogy jelenleg hány szakdolgozó és szakorvos dolgozik, pontosan hol és hány órában, mert erről jelenleg nincs kimutatás. Pedig ez kellene a fővárosi rendszertervezéshez is – mondta Hegedűs Zsolt.

A kutatásnak, az oktatásnak és a betegellátásnak szerinte élesebben el kellene különülnie, mint ahogy az a mostani tervekből látható. Hiszen az oktatás is megsínyli a túlterheltséget, ha a katedráról a műtőbe, onnan a járóbeteg-ellátásba, ügyeletbe, majd a magánrendelésre rohannak az orvosok. Kiemelte: a hálapénzről sem szabad megfeledkezni; amíg ennek problémáját nem oldják meg, addig a feszültségek megmaradnak, és hiába lesznek szép új épületek, csak ezek miatt a fiatal orvosok nem maradnak itthon. A legmobilisabb 25–35 éves korosztályt ezzel a fejlesztéssel véleménye szerint még nem veszik rá arra, hogy az állami betegellátásban dolgozzon. Életpályát, élhető, kiszámítható jövőképet kell nekik teremteni, de ehhez tényleges rendszerszintű változtatások kellenek.