„Milyen következményekkel jár ma Magyarországon egy sajtóper?” – ezt a kérdést boncolgatja Juhász Péter, a Hvg.hu-n ma megjelent írásában. Az Együtt elnöke a Momentum Mozgalom múlt heti akciója során indult közéleti vitában segít tájékozódni. Megosztotta ugyanis a közvéleményt, hogy Fekete-Győr András, az ellenzéki mozgalom vezetője az Origo szerkesztőségében, személyesen kérte számon lejárató cikkei miatt az egyik újságírót. Sokak szerint az agresszív fellépés a kormánysajtó munkatársaival szemben sem megengedett, mások azonban úgy vélik, nincs más megoldás. A bíróság a rágalmazó médiumokkal szemben ugyanis tehetetlen.
„Azzal kezdeném, hogy nehezen ítéli meg a helyes magatartást az, aki nem szembesült személyesen azzal az aljas mocsokkal, amit a megszámlálhatatlan propagandamédium követhetetlen mennyiségben okád magából” – kezdi Juhász. A politikus valóban ismeri a kormánysajtó technikáját. Számos, kampányszerű lejárató anyag készült róla, egyebek mellett vádolták már pártpénz elsikkasztásával, valamit azzal, hogy Portik Tamás olajmaffiózó utasításait hajtja végre.
„Ezen álhírek publikálásáért a lopott közpénzből fenntartott médiumok »újságírói« és az őket pórázon tartó feletteseik nyilván szép pénzt tesznek zsebre, akár a többszörösét, mint a szakmájukat tisztességgel gyakorló újságírók. Szóval innen indulunk” – folytatja cikkében az Együtt elnöke. Ráadásul a politikus ellen valamennyi támadást a kormánymédiumok kartellszerűen, összehangoltan indították. Ennek következtében ugyanazt a sztorit nyolc médium, jellemzően az Origo, a Pesti Srácok, a 888, a Lokál, a Riposzt, a TV2, a közmédia és Magyar Idők is lehozták. A rágalmazott félnek, jelen esetben Juhásznak – ha a szerkesztőségek a korábban már kiküldött helyreigazítási kérelmeknek nem tesznek eleget – a nyolc médiumot külön-külön kell perelnie. A bíróság nyolc napon belül kitűzi az első tárgyalást, vagyis egy héten belül akár nyolc tárgyaláson is meg kell jelenni. Innen kezdődnek a csúszások. Az idő rövidsége miatt gyakran küldenek ki a bíróságok nem szabályszerű idézést, de előfordulhat, hogy a tárgyaláson nem áll rendelkezésre a bizonyítási indítvány – minden felmerült probléma egyben, újabb tárgyalások kitűzését hozza maga után.
Ezután születhet meg az első fokú ítélet. Juhász tapasztalatai szerint azonban ez semmiben nem tartja vissza a kormánymédiát, ezeket az ítéleteket ugyanis mindig megfellebbezik. A másodfokú tárgyalások során pedig a különböző tanácsok eltérő ítéleteket hoznak ugyanabban a kérdésben, ezért a kormánysajtó szabadon értelmezi a bírói döntéseket.
„No, de mégiscsak nyertem pert, a TV2-vel szemben jogerősen azt, hogy nem utasított, nem irányított engem Portik, nem adott nekem pénzt, és nem ő vette a sípokat a fütyüléshez” – folytatja Juhász. Hiába azonban a siker, az Origo az ítéletet úgy értelmezte, hogy a bíróság szerint jogszerűen mondható: a politikus Portik embere. Hozzáteszi az eddig leírt folyamat persze időigényes. Hét hónapja pereskedik, mégis még mindig több ügye folyamatban van.
„A következő kérdés, hogy mi kell mindennek a végigjáráshoz?” – folytatja Juhász. Mindenekelőtt pénz, hiszen a politikus szerint a pereskedést több mint száz munkaórát követel az őt képviselő ügyvédektől. A közpénzen hizlalt kormánysajtó elleni jogi küzdelem tehát, Juhász szerint koránt sem fair play.
„Csak azért írtam mindezt, hogy aki arról értekezik, hogy egy demokrata egy jogállamban a propagandával szemben a sajtópert köteles igénybe venni, azt tudja, hogy akár egy évig is eltart egy ilyen per, sok munka, energia és pénz, és a propagandistát pervesztesség esetén sem éri semmilyen kár, és a fene tudja, hogy a médiumok eleget tesznek-e a jogerős ítéletnek” – teszi hozzá a politikus.
