Patyi András: Nem lehet népszavazás Paksról

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora szerint leegyszerűsítés, hogy Orbán-egyetemként emlegetik az intézményt.

– Nemrég Király Miklós, az ELTE volt dékánja, a Professzorok Batthyány Körének tagja vetette fel, hogy ha a nagy egyetemekre, az ELTE-re vagy a Corvinusra nincs külön törvény, akkor az NKE-re miért van.
– Kérdezzék meg Király Miklóstól, miért mi jutunk mindenről az eszébe. És azt is, szokott-e régebbi törvényeket olvasgatni, mert találna köztük például olyat, hogy honvédelmi és rendvédelmi felsőoktatásról szóló törvény. Tévedés bennünket csak a közigazgatási felsőoktatással azonosítani vagy összemosni, az NKE Magyarország katonai és rendvédelmi egyeteme is. Hallgatóinknak nagyjából a fele „egyenruhás” hallgató, róluk évtizedek óta külön törvények rendelkeznek, ahogy most is.

– Jónak vagy aránytévesztésnek tartja, hogy létrejötte óta az NKE éves átlagban a tíz százalékát kapta a teljes magyar felsőoktatás állami támogatásának, és eddig mintegy 100 milliárd forintot költöttek rá költségvetési és uniós pénzekből?
– Ez hamis szám. Az egyetem működési kiadása valamivel 8 milliárd fölött van évente. Ha ez lenne a 10 százalék, akkor 80 milliárd forint körül kellene lennie a felsőoktatás állami támogatásának, ami nem igaz. Azt a nehezen érthető szegregációs logikát nem tudom felfogni, amivel bennünket egyes professzorok, így az említett Király Miklós is kezel. Mi is felsőoktatási diplomát adunk, a Magyar Akkreditációs Bizottság kontrollja alatt működnek a képzéseink. Ezenkívül vannak többletfeladataink. Erről szól az NKE-törvény is, amelynek jelentős része a hallgatói jogállásról szól, hiszen speciális szakmákra készítjük fel a diákjainkat. Emellett a felsőoktatási törvény is vonatkozik ránk. 2011–2012-ben indult az NKE-n campusberuházás, ami most is zajlik, és valóban sok pénzbe kerül. Ugyanakkor rajtunk kívül nem tudok olyan felsőoktatási intézményt mondani, ahol ne lett volna 1990 után valamilyen építkezés. Csupán az NKE jogelődeinél nem volt ilyen: 30-35 éves infrastrukturális lemaradást hoz be ez a fejlesztés.

– Az LMP-s Hadházy Ákos az uniós források szabálytalan felhasználásával vádolta az NKE-t. Ezt cáfolták, de amikor a képviselő adatokat kért ki arról, hogy az EU-s projektek keretében mire költöttek el 17 milliárdnyi közpénzt, akkor ezt csak 2 millió forintért cserébe akarták elárulni. Miért volt erre szükség?
– Amit az LMP-s képviselő közérdekűadat-igénylésként kikért, az 50 ezer oldalnyi szerződés, amelyet egyesével mentesíteni kell a személyes adatoktól. Az erről szóló törvény az adatbirtokos szervezetet felhatalmazza arra, hogy kiszámlázza azt a munkát, amit ilyen jelentős adat kiadásához el kell végezni. Mi kiszámoltuk, hogy ez ennyi pénzbe kerül. Nem arról van szó, hogy nem akarjuk átadni a kért adatokat, hanem arról, hogy a képviselő akkora mennyiségű adatot kért, amelynek az összeállítása és anonimizálása nagyon sok munkát jelent sok embernek.

– Később egy egyszerűsített kérdést is feltett Hadházy Ákos. Csupán annyit akart tudni – akár táblázatos formában –, hogy kit mikor mivel és mennyiért bíztak meg. Erre 900 ezres válasz érkezett az intézménytől. Mintha nem szeretnék, hogy bárki túl sokat kutakodjon az NKE körül

– Ez az „egyszerűsített” kérés is majdnem 7000 szerződés rendszerezését jelenti. Ezért mondtunk újabb összeget. Egyébként nincs semmi titkolnivalónk, minden lényeges dokumentumunk elérhető az egyetem honlapján. Az NKE a pénzt szabályosan használja fel, ahogy korábban is tette. 2012–13-ban például 9,6 milliárdnyi forrást költöttünk el, és az utóellenőrzés során mindössze 60 ezer forintnyi összeg nem volt a helyén. Minden tételünket szabályosan számoltuk el. Nem tudom, honnan jött a képviselő által említett 17 milliárd, a jelenleg nálunk működő két – közigazgatás- és közszolgálat-fejlesztési – operatív program összege 29 milliárd forintot tesz ki. E projektekben Európa legnagyobb volumenű közszolgálat-fejlesztése zajlik, amelynek részeként több mint 80 ezer tisztviselőnek a személyre szabott fejlesztése történik meg.

– Lázár János miniszter a napokban egyértelműen üzent az egyetemnek, hogy ha nincs takargatnivalója, akkor korrekten tájékoztassák a képviselőt.
– Így is lesz, tájékoztatjuk, a kért adatokat átadjuk neki, mint ahogy több esetben már megtettük. Azonban ha annyi adatot kér, amelynek az előállítása sok pénzbe kerül, akkor azt el fogjuk tőle kérni. Ha pedig rágalmazza az egyetemet és annak vezetőjét, akkor feljelentjük, vagy polgári peres úton veszünk elégtételt. Mert azt nem tűrjük el, hogy az egyetemi oktatók, dolgozók, hallgatók és a velünk együttműködő partnereink méltóságát megsértsék.

– A képviselő azt is felvetette, hogy ha bemehet az egyetemre, és megnézheti a szerződéseket, akkor számára megfelelő az iratbetekintés is. Ez sem lenne megoldás?
– A szerződések megtekintése során is személyes adatokat ismerne meg, amelyek nem nyilvánosak.

– Ám mivel parlamenti képviselőről van szó, nyilván ilyen adatokba is belenézhet
– Az országgyűlési képviselőket a személyes adatok megismerése szempontjából nem illetik meg többletjogok. Az egyetem nem szervezte ki a munkát cégeknek, természetes személyekkel kötöttünk szerződéseket, ezért van ilyen sok. Amihez joga van, azt oda fogjuk neki adni. De olyan adatokat, amelyeket a jogszabályok miatt nem adhatunk neki oda, azokat nem. Ami pedig az NKE-n jelentkező többletmunka miatt pénzbe kerül, azt pénzért fogjuk neki odaadni. Erre a törvény lehetőséget ad.

– Az ön által vezetett Nemzeti Választási Bizottság sorra akasztja meg a népszavazási kezdeményezéseket. Az idén több mint 70 kérdés került a testület elé, de ebből mindössze egyet hagytak jóvá (Vágó Gábor volt LMP-s képviselőét). Miért kaszálja el az NVB a kérdéseket?
– Tartalmi szempontból ez esetben valójában nem 70, hanem 5-6 kérdésről van szó. A kezdeményezések 5-6 témakörben forognak, és a kérdéseket gyakran úgy fogalmazzák meg, hogy nyelvtanilag is alig akad eltérés közöttük. A törvény persze lehetőséget ad arra, hogy valaki ugyanabban a tárgykörben ugyanazt megkérdezze többször is. Ám ha egy kérdés olyan témakört érint, amelyet az alaptörvény tiltott tárgykörként jelöl meg, ha ezt százhetvenszer kérdezik meg, a válasz akkor is nem lesz.

– Paks II. ügyében is mindig ez lesz a válasz?
– Ahogyan a paksi bővítéssel összefüggő kérdéseket teszik fel, ráadásul úgy, hogy az a témában megkötött nemzetközi szerződés módosítását vagy hatályon kívül helyezését hozná magával, arra az NVB – majd felülvizsgálati bíróságként a Kúria – nemet fog mondani. A paksi megállapodás ügyében a Kúria már három éve is világosan elmagyarázta, hogy ez nemzetközi szerződés, a bővítésről szól, sőt a finanszírozásról, valamint atomkárokról is létrejött egy külön nemzetközi szerződés. Ezekben a kérdésekben még csak megerősítő népszavazást sem engednek a hatályos szabályok. Lehet azzal bűvészkedni, hogy már hetvenszer megkérdezték, de ez csak játék a szavakkal. Azt a látszatot próbálják kelteni a kezdeményezők, hogy az NVB semmit nem enged át.

– A statisztikák épp ezt mutatják
– Olyan témakörökben és úgy megfogalmazott kérdéseket adnak be, valódi népszavazási szándék nélkül, amelyben a kérdést nem lehet hitelesíteni. Azért mondom, hogy valódi szándék nélkül, mert a megtagadott döntéseink igen nagy többsége ellen nem fordulnak bírósághoz. Ha annyira bíznának a beadványozók abban, hogy a kérdés hitelesíthető, akkor a megtagadott döntéssel szemben jogorvoslatot kérnének.

– Ön tudna Paks ügyében olyan kérdést összeállítani, ami átmenne az NVB-n?

– A bizottság nem arról dönt, hogy fontos-e az atomenergia ügye, hanem arról, hogy a megfogalmazott kérdés teljesíti-e azokat a kritériumokat, amelyeket a törvény előír. Úgy gondolom, hogy a nemzetközi szerződés miatt, amely teljes körűen szabályozza az atomerőmű bővítését, jelenleg ebben a kérdésben népszavazási kérdés nem hitelesíthető. A döntéseink ellen a Kúriánál lehet fellebbezni, ha ők az NVB-vel értenek egyet, még mindig lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni.

– Rendszeresen előkerül a közbeszédben a választási rendszer aránytalansága, igazságtalansága is; legutóbb bal- és jobboldali közéleti személyiségek álltak ki közösen azért, hogy tisztességes, a mostaninál arányosabb legyen a választás 2018-ban. Ön támogatná ezt?
– Mindig nagyon meglepődöm, amikor az arányosságot emlegetik. Az elmúlt 20 évben ez miért nem került elő? Akkor, amikor aránytalan volt a rendszer?

– Talán azért, mert most jóval aránytalanabb, mint 2010 előtt volt
– Nem, ez épp fordítva van. Magyarországon vegyes választási rendszer volt és van ma is. Vannak többségi elemei, és vannak arányosító elemei. Az Alkotmánybíróság többször kimondta, hogy akár egy tisztán többségi rendszer is alkotmányos lenne. Olyan, mint például az Egyesült Királyságban, ahol csak egyéni körzetek és egyéni képviselők vannak, és a relatív többség érvényesül. Ott aki eggyel több szavazatot kap, mint a többiek, az lesz a képviselő. Az összes többi voks „megy a kukába”. Ehhez képest minden arányosító szabály igazából előny. A korábbi rendszer alapproblémája az volt, hogy 1990-ben nem törvény, hanem minisztertanácsi rendelet határozta meg az egyéni választókerületek határait. Idővel elképesztő eltérések keletkeztek az egyéni körzetekben. Ma a 106 egyéni kerület az Alkotmánybíróság által meghatározott, kiegyenlített választópolgári létszámmal rendelkezik.

– Az egyik eleme az új választójogi, illetve eljárási törvénynek valóban a kerületek arányosítása volt, és a vegyes rendszer is megmaradt. De 2010 után vezették be a győzteskompenzációt, az egy fordulót, a határon túliak levélszavazását, a külföldön dolgozók voksolásának megnehezítését, a választókerületek néhol egészen érdekes átrajzolását, és még sorolhatnánk. Ez nem az igazságtalanság felé vitte el a rendszert?
– Az Alkotmánybíróság többször kimondta, hogy ez a választási rendszer alkotmányos, és nem sérti az arányosság követelményét. Amit a közbeszéd győzteskompenzációnak nevez, az nem ajándék a győztesnek, nem másoktól vesz el, hanem az egyéni körzetben mandátumot elnyert képviselőre leadott – azaz a választópolgári akaratot tükröző – szavazatot számítja be az országos listán. Mivel egy forduló van, az ott leadott szavazatok hasznosulását kell a rendszernek biztosítani.

– 2010-ben 53 százaléknyi támogatással lehetett kétharmadot szerezni, de 2014-ben ehhez a leadott listás szavazatok 44 százaléka is elég volt. Ezt jónak tartja?
– Ez elméleti, fiktív kalkuláció. A választási eredményeket azonban nem fikció, hanem konkrét leadott szavazatok alapján állapítják meg. A mostani választási rendszert egyetemi tanárként, és nem az NVB elnökeként értékelném, és az Alkotmánybírósággal értek egyet: sem igazságtalannak, sem aránytalannak, sem alkotmányellenesnek nem tartom.