A Kúria bíróját, Vaskuti Andrást és a ma már az Országos Bírósági Hivatalban (OBH) dolgozó egykori bírót, Cserni Jánost is tanúként fogják meghallgatni abban a büntetőperben, amely többek között Busch Béla ismert ügyvéd, az ELTE jogi karának volt tanszékvezetője, és Oszter Sándor színész ellen folyik befolyással üzérkedés miatt.
A vád lényege szerint Busch és három vádlott-társa súlyos tízmilliókat húztak ki az akkor adócsalással vádolt V. Tamás Tiborból, azzal az állítással, hogy az ügyét kapcsolataik révén kedvező irányba tudják befolyásolni. Oszter állítólag az OBH elnökével, Handó Tündével való ismeretségére hivatkozott, míg Busch Béla arra, hogy el tud intézni dolgokat Vaskuti bírónál, aki oktatótársa volt az egyetemen, és másoknál is.
Az egyik vádlott védője kérte, a törvényszék hallgassa meg Varju Lászlót, a DK politikusát is,
mivel egy vallomásban elhangzott, hogy V. Tamás Tibor adócsalási ügyével kapcsolatban találkozott vele a Dunapark Kávéházban. Varju meghallgatását az elsőrendű vádlott védője ellenezte, mondván, nem volna jó jelen pert politikai síkra terelni. Andréka Zoltán ügyész szintén szükségtelennek látta a DK-s kihallgatását, arra mutatott rá, hogy vele kapcsolatban semmi sem szerepel a vádiratban.
A vádhatóság képviselője Vaskuti és Cserni bírók idézését is ellenezte. Rámutatott, hogy a vád szerint Busch végül nem befolyásolta Vaskutit, így „ezért egy kúriai bírót idézni felesleges”. A Budapest Környéki Törvényszék Holdampf Gusztáv vezette tanácsa végül úgy határozott, Varju valóban érdektelen az ügy szempontjából, kollégáik tanúként való meghallgatásának viszont van helye.
A keddi tárgyalás túlnyomó része egyébként a nyomozati szakban született telefonlehallgatási anyagok lejátszásával telt, akárcsak az előző kettő. Ezek utólag sokszor kínos pillanatokat okoztak, mikor egyes vádlottak szembesülhettek azzal, hogyan beszéltek róluk ismerőseik a hátuk mögött. Busch Béla például egyik alkalommal egy kollégájával, K.-val arról értekezett, hogy Oszter egy vadászszervezetben valamilyen pozícióra pályázik, miközben K. szerint az neki nem való, ott rendes vadászok vannak, Oszter pedig
„még valakit hátba lő”.
A beszélgetések során a vádlottak többsége virágnyelven beszélt, különösen társaikat nem nevezték néven. Busch Béla olyan kifejezéseket használt, mint „a bent lévő ember”, meg „tanúpipőke”, de a bíró kérdésére nem tudta egyértelműen megmondani, miért volt erre szükség, csak azt hajtogatta, hogy kódnyelvet használni nem bűncselekmény.
Azt ügyészi kérdésre elárulta,
egy idő után értesült róla, hogy lehallgatják, az informátorát viszont nem nevezte meg.
Andréka jelezte, ha ez az információ a hatóságtól kiszivárgott, akkor valaki bűncselekményt követett el.
Az időrendi sorrendben lejátszott hangfelvételek egyikén hallható, amint egy ismerőse ezzel hívta fel Buscht: „P. Bálintot őrizetbe vették”. Az ügyvéd hangja ettől a pillanattól kezdve megváltozott, roppant nyugtalanná vált, néha remegett, több beszélgetésnél szinte a tárgyalóban is érezni lehetett szorongását. P. Bálint Busch embere volt.
Az ügyészség azt gyanítja, Busch ezt követően azon ügyködött, hogy a vádlottaknak ő szerezzen ismerős ügyvédet, akiken keresztül kontrollálhatja, mit mondanak róla.
