Az államalapító Szent István király és nem kevésbé Szent László király személye, munkássága és üzenete a mai kor embere számára is borzasztóan aktuális – jelentette ki a magyarság egyik legnagyobb ünnepével kapcsolatban Makláry Ákos görög katolikus parókus, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke. Leszögezte: Szent István példaadása ma is fontos, mert bár a történelmi konstelláció nem azonos, de nagyon hasonló. – Első királyunk idején az önállóság, a nagyhatalmak melletti elköteleződés, illetve a nemzeti állam és a szuverenitás volt a fő kérdés. Nincs ez másként ma sem, amikor az Európai Unió jövőjéről zajlanak a viták. Vannak, akik több EU-t szeretnének, vannak, akik kevesebbet, némelyek konföderációban gondolkodnak, mások a nemzeti államokra esküsznek. Tehát jelenleg nincs egység Magyarországon sem. Szent István azonban a maga idejében megtalálta és megteremtette azt az egységet, azt az egyensúlyt, amire ma is áhítozunk: II. Konrád császárral nagy nehezen békét tudott kötni. Bizánccal is békében élt az ország, s kialakult az egyensúly, a jó kapcsolat Rómával is. Isten kegyelméből a pápa Istvánt keresztény uralkodóvá, királlyá tette, pedig akkor Magyarország tele volt bizánci szerzetesekkel és kolostorokkal – hangsúlyozta Makláry Ákos.
Szerinte államalapítónk öröksége arra kötelezne, hogy legalább ezen az ünnepen, amelyet Ferenc József magyar királyként 1891-ben tett munkaszüneti nappá, ne legyen helye széthúzásnak. Szent István államalapítása az egység példája, s ha mi most az ellenkezőjét tesszük, azaz széthúzunk, éppen az ő emlékét sértjük meg. – Minden rajtunk, az ország politikai, gazdasági és kulturális vezetőin múlik, hogy sikerül-e egységet teremteni, s létrehozni a csodát: a kormány- és az ellenzéki oldal közös ünneplését. Nem tehetünk mást, erre kérjük a közélet minden szereplőjét, találjuk meg a konszenzust – fűzte hozzá a KÉSZ elnöke.
Kérdésünkre, lehet-e párhuzamot vonni a Szent István korában nálunk letelepedett, idejövő idegenek, külföldiek, illetve a mai migránsok között, azt mondta: Szent István azért tudott integrálni népeket, és azért írhatta Imre herceghez írt intelme hatodik fejezetében: „megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”, mert jó keresztény volt. Ezért is tiszteli szentként az ortodoxia és a katolikus egyház is, első uralkodónk innen közelítette meg a befogadás kérdését. Ezért tudott nehéz döntéseket hozni, amelyek végül gyümölcsözők voltak a magyarság számára.
– Ma Európában sokkal többet foglalkozunk a gazdasági növekedéssel, a fogyasztással, a rossz értelemben vett szabadelvűséggel, liberalizmussal, és annak erőltetésével, mint Istennel. Igen, mindeközben elfelejtettük Istent, elvesztettük vele a kapcsolatot. Kosztolányi Dezső Boldog szomorú dal című versében írja: „Itthon vagyok itt e világban / S már nem vagyok otthon az égben.” Vissza kell találnunk Istenhez és keresztény gyökereinkhez, különben nem fogunk jó döntéseket hozni – tartja talán a legfőbb augusztus 20-i üzenetnek Makláry Ákos.
– Nagy horderejű döntést hozott Szent István, amikor Magyarországot a kereszténységhez, a keresztény Európához kötötte – emelte ki érdeklődésünkre Róna Péter közgazdász. – Az államalapítás óta eltelt több mint ezer év, de a keresztény Európába való totális beilleszkedés ma is várat magára. Európához tartozásunk ma is kulcskérdés. A történelem során nem mindig volt ez a középpontban, és sokszor meg is kérdőjeleződött, például a tatárjárás, a török hódoltság vagy a kommunizmus idején. Voltak pillanatok, amikor a nemzeti egység kiemelten fontos volt, hogy megmaradhassunk. Ma nem beszélhetünk egységről, de a következő hetek, hónapok és évek sorsdöntők lesznek. Európa erős államaiban különösen Nagy-Britannia kiválása, a brexit után háttérbe szorultak az uniót szétszakítani akaró, szélsőséges erők, elég ha Ausztriára, Franciaországra, Hollandiára gondolunk, vagy éppen Németországra figyelünk. Az Európai Unióban felgyorsul az integráció – mondta Róna Péter, aki szerint viszont Orbán Viktor és kormánya szembemegy ezzel, és egyben a keresztény Európával.
Hozzáfűzte: annak ellenére így van, hogy a bevándorlási hullámot, a migrációt, az iszlám vallás európai terjedését megakadályozandó a magyar kormány éppen a kereszténység védelmére hivatkozik. – Orbán Viktor egyik legfőbb „barátja” Recep Tayyip Erdogan török államfő, aki ugyanakkor az iszlamizációban érdekelt, nem pedig a keresztény Európa erősítésében. Szent István napján ráadásul a kormány folytatja a Soros György elleni háborút. Az üzletember személyében hazugságból, kitalációból, gonoszságból ellenségképet gyártott, és ezzel a lépéssel, a széthúzással még jobban veszélyezteti Magyarország jövőjét Európában. Most volna igazán szükség a nemzeti egységre, az összefogásra – fogalmazott Róna Péter.
Felvetésünkre, miszerint a rendszerváltozás óta nemigen volt rá példa, hogy augusztus 20-át a pártok kisajátították volna, most pedig a kormányoldal Soros Györgyöt állítja szembe Szent Istvánnal, az ellenzék egy része pedig „Függetlenség napja” jelszóval kormányellenes tüntetést szervez, a közgazdász azt mondta, az ellenzék mindent rosszul csinál, de az ország szétszakításáért viselt felelősség sokkal nagyobb mértékben terheli a hatalmat: Orbán Viktort és kormányát.
Tóth Gergely történész lapunk kérdésére Szent István ünnepével, annak átpolitizáltságával kapcsolatban kijelentette: „Nem vagyok optimista, hogy István megúszhatja.” – Régóta nem vagyunk jók konszenzuskeresésben, de annál professzionálisabban tudjuk a közös nevezőnek hitt értékeket, elveket félreértelmezni, a másik szekértáborban lévő honfitársaink ellen fordítani. Így vagyunk augusztus 20-ával is. Állami ünnepünkkel összefüggésben szintén megjelent a csoportérdekeknek megfelelő kisajátítás, a hatalmi politizálás. Ám ez nem új keletű: már a mohácsi vész utáni időszakban jellemző volt Magyarországon, hogy a nemzeti jelképeket, illetve a nemzeti ikonokat egyes csoportok igyekeztek kisajátítani, és más csoportok ellen felhasználni. Tóth Gergely szerint az államalapító királyunkkal kapcsolatos vita a reformációval, vagy még inkább az ellenreformációval kezdődött: a XVII. században a meginduló ellenreformáció katolikus teoretikusai Szent Istvánt a magukénak tekintették, hangsúlyozták, hogy a pápától kapta koronáját, és az országot Szűz Máriának ajánlotta fel. – Mindezek alapján a katolikusok kijelentették, hogy a protestánsok, akik Szent István korában még nem is léteztek, nem részesei a Szent István-i örökségnek, sőt, éppenhogy megrontják, beszennyezik az államalapító által létrehozott Magyarországot. Emellett a katolikus szerzők hangoztatták, hogy Szűz Mária azért fordult el Magyarországtól, mert az „eretnekségek”, vagyis a protestáns tanok megszentségtelenítették. Erre aztán értelemszerűen megérkeztek a protestáns válaszok. A XVII. század elején Révay Péter evangélikus koronaőr fedezte fel a bizánci császárok zománcképeit a magyar koronán, és ez alapján kijelentette, hogy a koronát nem a pápa készíttette. A reformátusok még tovább mentek, amikor kifejtették: Szent István hite tisztább volt, mint a korabeli katolikusoké, s ez a tisztaság annak volt köszönhető, hogy a bizánci egyház volt az első, amely a magyarokat térítette. Hogy mennyire nem volt akkoriban sem olyan nagy egyetértés, jól mutatja Kocsi Csergő János református püspök következtetése arról, hogy István hite valójában a protestánsok hitéhez állt közelebb. A reformátusok Magyarország Szűz Máriának való felajánlását is csak mesének tartották. A szerteágazó protestáns elméleteket az evangélikus Schwarz Gottfried foglalta össze a XVIII. század közepén, frontális támadást indítva a katolikus Szent István- és Szent Korona-imázs ellen – sorolta a történész, aki szerint az elmúlt évszázadokban a történelmi személyiségekről, karakterekről, tevékenységükről folyamatosan zajló viták nyomán érthetőbbé válhatnak korunk konfliktusai is.
