Hozzáfűzte: annak ellenére így van, hogy a bevándorlási hullámot, a migrációt, az iszlám vallás európai terjedését megakadályozandó a magyar kormány éppen a kereszténység védelmére hivatkozik. – Orbán Viktor egyik legfőbb „barátja” Recep Tayyip Erdogan török államfő, aki ugyanakkor az iszlamizációban érdekelt, nem pedig a keresztény Európa erősítésében. Szent István napján ráadásul a kormány folytatja a Soros György elleni háborút. Az üzletember személyében hazugságból, kitalációból, gonoszságból ellenségképet gyártott, és ezzel a lépéssel, a széthúzással még jobban veszélyezteti Magyarország jövőjét Európában. Most volna igazán szükség a nemzeti egységre, az összefogásra – fogalmazott Róna Péter.
Felvetésünkre, miszerint a rendszerváltozás óta nemigen volt rá példa, hogy augusztus 20-át a pártok kisajátították volna, most pedig a kormányoldal Soros Györgyöt állítja szembe Szent Istvánnal, az ellenzék egy része pedig „Függetlenség napja” jelszóval kormányellenes tüntetést szervez, a közgazdász azt mondta, az ellenzék mindent rosszul csinál, de az ország szétszakításáért viselt felelősség sokkal nagyobb mértékben terheli a hatalmat: Orbán Viktort és kormányát.
Tóth Gergely történész lapunk kérdésére Szent István ünnepével, annak átpolitizáltságával kapcsolatban kijelentette: „Nem vagyok optimista, hogy István megúszhatja.” – Régóta nem vagyunk jók konszenzuskeresésben, de annál professzionálisabban tudjuk a közös nevezőnek hitt értékeket, elveket félreértelmezni, a másik szekértáborban lévő honfitársaink ellen fordítani. Így vagyunk augusztus 20-ával is. Állami ünnepünkkel összefüggésben szintén megjelent a csoportérdekeknek megfelelő kisajátítás, a hatalmi politizálás. Ám ez nem új keletű: már a mohácsi vész utáni időszakban jellemző volt Magyarországon, hogy a nemzeti jelképeket, illetve a nemzeti ikonokat egyes csoportok igyekeztek kisajátítani, és más csoportok ellen felhasználni. Tóth Gergely szerint az államalapító királyunkkal kapcsolatos vita a reformációval, vagy még inkább az ellenreformációval kezdődött: a XVII. században a meginduló ellenreformáció katolikus teoretikusai Szent Istvánt a magukénak tekintették, hangsúlyozták, hogy a pápától kapta koronáját, és az országot Szűz Máriának ajánlotta fel. – Mindezek alapján a katolikusok kijelentették, hogy a protestánsok, akik Szent István korában még nem is léteztek, nem részesei a Szent István-i örökségnek, sőt, éppenhogy megrontják, beszennyezik az államalapító által létrehozott Magyarországot. Emellett a katolikus szerzők hangoztatták, hogy Szűz Mária azért fordult el Magyarországtól, mert az „eretnekségek”, vagyis a protestáns tanok megszentségtelenítették. Erre aztán értelemszerűen megérkeztek a protestáns válaszok. A XVII. század elején Révay Péter evangélikus koronaőr fedezte fel a bizánci császárok zománcképeit a magyar koronán, és ez alapján kijelentette, hogy a koronát nem a pápa készíttette. A reformátusok még tovább mentek, amikor kifejtették: Szent István hite tisztább volt, mint a korabeli katolikusoké, s ez a tisztaság annak volt köszönhető, hogy a bizánci egyház volt az első, amely a magyarokat térítette. Hogy mennyire nem volt akkoriban sem olyan nagy egyetértés, jól mutatja Kocsi Csergő János református püspök következtetése arról, hogy István hite valójában a protestánsok hitéhez állt közelebb. A reformátusok Magyarország Szűz Máriának való felajánlását is csak mesének tartották. A szerteágazó protestáns elméleteket az evangélikus Schwarz Gottfried foglalta össze a XVIII. század közepén, frontális támadást indítva a katolikus Szent István- és Szent Korona-imázs ellen – sorolta a történész, aki szerint az elmúlt évszázadokban a történelmi személyiségekről, karakterekről, tevékenységükről folyamatosan zajló viták nyomán érthetőbbé válhatnak korunk konfliktusai is.
