Vizes vb után: cél a kormánypropaganda

Magyarázat helyett egy korábbi állításainak ellentmondó helyesbítéssel állt elő az utókommunikációt intéző cég.

Azt követően, hogy lapunk megírta, egy mindössze 60 másodperces kisfilmet forgatnak a vizes világbajnokság utókommunikációjára szánt 230 millió forintból, a szervezők korrigáltak: mégsem csak egy egyperces alkotás készül. A pontosítás furcsa módon azonban nem lapunkhoz futott be, hanem a 444-hez. A portált a vizes vb szervezői arról tájékoztatták, hogy a Magyar Nemzet állításával szemben kilenc film készül, amelyek közül hat 60 másodperces lesz, de összeállítanak egy-egy 30, 20 és 10 perces anyagot is.

Mindez azért egészen döbbenetes, mert kérdéseinkre három nappal korábban ugyanúgy a szervezőcég aláírásával teljesen más válasz érkezett. Szó szerint úgy fogalmaztak: „A 17. FINA-világbajnokság utókommunikációs filmje 2017. augusztus 21-e után kerül adásba, televíziós és online felületen. A film hossza 60 másodperc, melyből 10, 20 és 30 másodperces vágat is készül.”

Magyarul augusztus 14-én még az volt a terv, hogy mindössze egy 60 másodperces film készül, 17-re azonban ebből már kilenc lett, s félórás alkotás is szerepelt a repertoárban. Mindezt úgy, hogy a határidőn nem változtattak, azaz valakiknek valószínűleg elég hosszan kellett dolgozniuk a hét végén, hogy mára tényleg adásba kerülhessenek az alkotások.

A filmek nyújtása és szaporítása mint reakció több szempontból is furcsa. Először is legutóbbi cikkünkben (2017. augusztus 17.) szerepelt egy olyan lehetséges magyarázat az egyébként teljesen elképesztő tenderre, hogy abban talán nemcsak a film legyártása, de a médiavásárlások, azaz a reklámok levetítésének költsége is szerepel. A közbeszerzés tárgya ennek ugyan ellentmondott, a csatolt dokumentumok között azonban volt olyan, amely ilyen megállapodásra utalt. A szervezők (egészen pontosan a filmet is gyártó Trinity, de erre még később visszatérünk) mégsem ezt az észszerű magyarázatot választotta, hanem inkább gyorsan behozott a történetbe még nyolc filmet. Mivel így még mindig nem egyértelmű, hogy a kapcsolódó médiavásárlást miből fogják fedezni, igencsak úgy tűnik: eredetileg tényleg egy egyperces reklám összevágására akartak közel negyedmilliárdot elkölteni.

A másik érdekesség, hogy a hosszabb (10–30 perces) filmek feltűnése egyértelműen arra utal: az egész hajcihő célja a kormánypropaganda. Korábban is írtuk, hogy egy ilyen utókommunikációnak (különösen, ha hihetünk a szervezők tájékoztatásának, és „országimázs-népszerűsítés célokat szolgál”) csak akkor van értelme, ha külföldi fókuszú. Az ország abból tud profitálni, ha a határokon túl is híre megy a – szervezést tekintve tényleg – sikeres világbajnokságnak, és külföldön is még egyszer láthatóvá válnak azok a képek, amelyek már a közvetítés során is lenyűgözték a nézőket. Erre pedig bőven elég néhány reklámfilm (mondjuk 230 milliónál kicsit olcsóbban), a pénz jelentősebb részét azonban inkább a külföldi médiavásárlásokra kellene fordítani. Egy félórás film viszont ilyen célra teljesen alkalmatlan, legfeljebb arra jó, hogy az állami média adásidejét kitöltse, és a választópolgárokra hatást gyakoroljon.

Más kérdés, hogy egyelőre az is erősen kérdéses, látható lesz-e bármi külföldön a kampányból. A vizes vb határokon túli reklámköltéseire vonatkozó kérdéseinkre ugyanis lassan négy hónapja egyetlen értelmes választ sem kaptunk, pedig számtalanszor feltettük ezeket. Azt sem tudni, hogy az esemény előtt hol és mennyit hirdették külföldön a vb-t, illetve azt sem, mi várható a következő napokban, hetekben.

Itt érdemes visszakanyarodni a Szijjártó Péter külügy- és Seszták Miklós fejlesztési miniszterrel is jó kapcsolatot ápoló Kuna Tibor cégének, a Trinity International Communications Kft.-nek a szerepére. Ez ugyanis az a vállalat, amely a vizes világbajnokság kommunikációját végzi, és amely (konzorciumban) az ominózus 230 milliós film legyártására kiírt tendert is elnyerte. A kommunikációs feladatok pedig a sajtóval való kapcsolattartásra is kiterjednek: úgy tudjuk, az újságírói e-mailek konkrétan a Trinityhez futnak be. Arról van szó tehát, hogy amikor a sokszor érthetetlen kommunikációs költésekről és döntésekről érdeklődik valaki, akkor ezeket a kérdéseket annak a cégnek kell megválaszolnia, amely a legnagyobb haszonélvezője ezeknek a bizonyos érthetetlen költéseknek.