– Ez akár az LMP-s vagy a jobbikos történetbe is beillene.
– Lehet, de ők nem pont ezt mondják. Azzal, hogy az oktatásra, egészségügyre többet kellene fordítani, nyilván mindenki egyetért, örülök is, ha vannak közös pontok az ellenzék programjaiban. Mi az emberek bérébe, oktatásába, egészségügybe akarunk befektetni, olyan új gazdasági modellt szeretnénk felépíteni, ami az emberi tőkén alapszik. Magyarán egy olyan országot akarunk építeni, aminek sikere a társadalmi kohézión, az emberen, az emberiességen nyugszik. Ha megnézzük, Európa legsikeresebb országainak társadalmai sokkal összetartóbbak, mint a magyarországi. Az orbáni rezsim a lehető legrosszabb útra vitte az országot, megpróbálja a társadalmat apró elemeire törni, részben az érzelmi politikával, gyűlöletkeltéssel, részben úgy, hogy elképesztő társadalmi különbségeket alakított ki. A következő választás egyik legfontosabb kérdése, hogy lesz-e kettészakadó egészségügyi ellátás; annak már most is tanúi vagyunk, hogy létezik egyfelől a leépülő közegészségügy, másfelől a kedvezmények és Fidesz-közeli befektetések révén szárnyaló magánegészségügy. Programunk minden eleme arról szól, miként tud ez a társadalom összetartóvá válni.
– A balliberális pártok, amikor hatalmon voltak, finoman szólva nem vitézkedtek a humán területek felemelésében, és például a DK alighanem most is alapvetően mást gondol erről, mint önök. Hogyan lehetne együtt politizálni úgy, ha már az alapvetéseik is eltérnek?
– Nagyon is komoly vitáink lennének. Amit az Orbán-kormány az alkotmányossággal vagy a korrupció terén művel, új minőség, de ha a folyamatot nézzük, nem látunk ugrásszerű változást. Kedvenc példám, hogy bejárta a világhálót egy felmérés, miszerint Magyarország Európa legzártabb országa, ahol legkisebb a mobilitás. Baloldali barátaim lelkesen osztani kezdték a hírt a közösségi oldalakon, mire fel kellett hívjam a figyelmüket, hogy ez egy 2010-es adatsor. A magyar oktatási rendszer fő strukturális problémái is fennálltak 2010 előtt, az OECD már 2008-ban is a legkevésbé esélyteremtő iskolarendszernek tartotta a magyart. Amikor azt olvasom az MSZP programjában, hogy az önkormányzatok kvázi önként vállalt feladatként visszavehetik az iskolákat, akkor tépem a hajamat. Mert vagy visszaadom az egész rendszert az önkormányzatoknak, és ennek megfelelően is finanszírozom, vagy megtartom állami kézben, és próbálom jobban működtetni. De az, hogy a gazdag település visszaveszi az iskolát, a szegény meg nem, az még jobban szétszakítja az oktatási rendszert. Ezeket a problémákat nem lehet szőnyeg alá söpörni. Nekem nincs szocifóbiám, de ha megnézzük a baloldali kormányok politikai teljesítményét, akkor azt a szomorú következtetést kell levonnunk – amit egyébként Botka László megtett –, hogy baloldali perspektívából nézve csődtömeg, amit ezek a kormányok véghezvittek. Elkoptatták azokat az értéket, amelyekért elvileg küzdöttek. Ez a sikertelenség ágyazott meg a Fidesz hatalmának, mivel a magyar emberek 2010-re eljutottak odáig, hogy igenis kell egy erőskezű vezető, és aki nem dolgozik, ne is egyék. Az olyan a jelszavaknak, mint az igazságosság, az esélyegyenlőség, a fenntartható fejlődés, nehéz hitelt adni, mivel a korábbi baloldali pártok politikája miatt tulajdonképpen kiüresedtek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!