Egy héttel ezelőtt úriembernek nevezte a szexuális zaklatási ügybe keveredett Marton Lászlót, most pedig újabb kételyeit osztotta meg az azóta nyilvánosság elé lépő nők történeteivel kapcsolatban Verebes István. A színész-rendező tegnap este az ATV-ben – ahová maga kérte, hogy ismét bemehessen – igyekezett leszögezni, hogy tökéletesen szolidáris minden megtámadott nővel és férfival. Mint mondta, nem vádolja semmivel azt a nyolc nőt, akik névvel vagy név nélkül elmesélték történetüket, de azért feltette a kérdést, hogy miért nem akkor szólaltak meg, amikor az incidens érte őket.
„Ha az én feleségemet ilyen inzultus érte volna, és nekem elmondja, én biztos, hogy farkasszemet nézek az illetővel, és azt mondom, hogy ennek az ódiumát kell hogy viseld. Hogy megpofozom-e, ezt nem tudom, de lehet” – fogalmazott Verebes István.
Beszámolt arról is, hogy teljesen véletlenül találkozott Marton Lászlóval a napokban. „Ez az ember ott, amit én láttam, a halálán van. Vagy öngyilkos lesz, vagy meghal ettől” – így írta le a lelkiállapotát. Szerinte lehet, hogy két év múlva Marton László is azt fogja mondani, „hogy igen, volt valami, amit én elvétettem”, de akkor sem lehet egy embert így „kinyírni”.
Verebes István apjára hivatkozott, mint aki azt tanította neki, hogy akkor kell valaki mellé állni, amikor az bajban van. „Ezért lehet, hogy engem megköveznek, hogy ezt mondom, de a részvétem, az együttérzésem, az mind akkor is a Martoné, hogyha a vád ellene igaz, akkor is, ha nem, mert esendőek vagyunk mindannyian” – mondta.
A Marton-ügyet kirobbantó Sárosdi Lilla a Magyar Narancsnak adott interjújában is meg is fogalmazta a választ Verebes István első felvetésre. Elmondása szerint azért is most állt elő a történetével, mert két hónappal ezelőtt, amikor az utcán sétált a családjával meglátta egykori zaklatóját. „Feljött bennem az indulat (...) a találkozás felkavarta a múltat” – mondta. Majd amikor a Weinstein-botrány is napvilágra került, úgy döntött kiírja magából, mert különben „belehal”. Állítása szerint az egész lényében benne volt, ami történt, a bizalmatlanságában, a haragjában, az indokolatlannak tűnő kitöréseiben.
A történteket feldolgozni Sárosdi Lilla szerint akkor lehet, ha az áldozatot befogadja, az elkövetőt pedig kitagadja magából a közösség. „Amíg a társadalom nem áll egyértelműen az áldozatok oldalára, nem könnyíti meg az áldozatok megszólalását, nem veszi körbe őket megértő és empatikus közeg, addig hallgatni fognak, mint a sír” – fogalmazott.
A színésznő azt szeretné, ha néhány év múlva eljutnánk oda, hogy „nem lesz menő fiatal lányokat, vagy fiúkat kocsikáztatni”. Egyúttal megvalósulna, hogy „nem késünk a szolidaritással, nem magyarázatokat keresünk, hanem belátjuk a felelősségünket. Hogy sokkal kevesebb lesz az áldozat”.
