A Kúria felmentette a tolvajt halálba üldöző nőt

A törvényszék döntésével homlokegyenest ellentétes határozat szerint jogos védelmi helyzetben volt.

Éles fordulatot vett annak a nőnek az ügye, aki autójával üldözőbe vette a táskáját eltulajdonító tolvajokat, és – miután az üldözésből baleset lett – az egyik bűnöző életét vesztette. A Kúria kedden felmentette a nőt, akit korábban két bírósági fokon is elítéltek.

Annak idején borzolta a kedélyeket és megosztotta az olvasókat a vádban foglalt eset. Katona Andrea, az Országos Széchényi Könyvtár akkori főigazgatója 2012 decemberében a délutáni órákban egy budai kereszteződésben várakozott autójával a közlekedési lámpánál, amikor egy motorkerékpár – rajta két férfival – autója jobb oldalán megállt. A motor utasa betörte az autó ablakát, és kiemelte az anyósülésen heverő táskát, aztán nagy sebességgel elhajtottak a helyszínről. Csakhogy Katona Andrea nem a helyszínen bosszankodva várta a rendőrséget, ehelyett üvegszilánkokkal a hajában a gázra lépett, és üldözőbe vette támadóit. Néhány száz méter után, a Kolosy térnél a nő autója összeérhetett a motor hátuljával, a kétkerekű felborult. Vezetője becsúszott egy másik kocsi alá, eszméletét vesztette. Bűntársa vetett rá egy gyors pillantást, de aztán elfutott a helyszínről. A szerencsétlenebbül járt tolvaj meghalt, kámforrá vált cinkosát később elfogták, a lopásért elítélték.

Utána azonban áldozatával, Katona Andreával együtt került újra a vádlottak padjára. A férfit – másodrendű vádlottként – segítségnyújtás elmulasztásával vádolták, a nőt viszont halált okozó közúti veszélyeztetéssel. Az elsőfokú bíróság ez utóbbit nem állapította meg, mondván a lopás sértettjeként jogos védelmi helyzetben volt. Bűnösnek mondták ki ugyanakkor Katona Andreát a többi közlekedő veszélyeztetése, és – a balesettel okozott károk kapcsán – rongálás miatt, ezért egy év felfüggesztett szabadságvesztést szabtak ki.

A másodfok viszont idén januárban megváltoztatta ezt az ítéletet, azt állapítva meg, hogy Katona Andrea nem volt jogos védelmi helyzetben. Ezt azzal indokolták, hogy a lopás befejeződött akkor, amikor a motorosok a táskával távoztak tettük helyszínéről, egy befejezett cselekmény ellen pedig már nincs helye védekezésnek.

Lapunk akkor jelezte, problémásnak tűnik az ítélet, a jogtudomány ugyanis egységesnek látszik abban, hogy a lopás úgynevezett kétmozzanatos bűncselekmény: egyik mozzanata az elvétel, a másik pedig tulajdonképpen a sértett hatóköréből való eltűnés – a bűncselekmény tehát csak akkor válik bevégzetté, ha utóbbi is megtörténik. Ezt a felvetésünket megerősítette akkor Gellér Balázs, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének vezetője is:

A törvényszék mindenesetre – immár jogerősen – két év szabadságvesztésre súlyosította Katona büntetését, továbbra is felfüggesztve azt, illetve meghosszabbította a járművezetéstől eltiltását. A vádlott ebbe nem nyugodott bele, ügyvédjével, Péchy Kristóffal a Kúria felülvizsgálatát kérték, elsősorban az általunk is felvetett érvek mentén.

Az ügyészség a felülvizsgálati eljárásban viszont továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a tolvajok menekülése idején a jogos védelemre már nem volt lehetőség. – A jogos védelem támadás ellen illeti meg az állampolgárt, a tolvajok javakkal történő menekülése, tehát a lopás második mozzanata, pedig nem értékelhető támadásként – érvelt a vádhatóság.

A Kúria másként ítélte meg az ügyet: Katona Andreát minden vádpont alól felmentette. A Kónya István elnökhelyettes által vezetett bírói tanács leszögezte:

amit Katona Andrea tett, az jogos védelem, jogszerű elhárító magatartás,

aminek közlekedési körülmények között is helye van. – A támadás helyét, idejét és módját a támadók választják meg. Ennek következményeit nem a megtámadottnak kell viselni – jelentette ki a főbíró.

Világossá tették: a lopásnál a jogtalan támadás akkor ér csak véget, ha az eltulajdonított dolog a tolvaj teljes uralma alá kerül; tehát akkor, amikor a sértett azt már nem tudja visszavenni. A táskatolvaj és a szerencsétlenül járt társa tehát nem fejezték be a lopást – hangzott el a szóbeli indoklásban, miért állt még fenn az elhárítás lehetősége.  

Az eljárásban felmerült az is, hogy a büntetőeljárási törvény szerint a „tetten ért személyt bárki elfoghatja”. Az ügyész ezzel kapcsolatban azt mondta, az e szerint eljáró civileknek nem lehet több jogosítványuk, mint egy rendőrnek. Márpedig egy egyenruhásnak sem lenne jogosultsága ilyen veszélyes üldözésbe belemenni – vélekedett a vádhatóság képviselője. 

A Kúria viszont ebben a kérdésben is ellentétes álláspontra helyezkedett. Felelevenítették, egy korábbi esetet is jogszerűnek talált a bíróság, amikor civilek elfogtak egy tetten ért bűnözőt, és a rendőrök kiérkezéséig autójuk csomagtartójába zárták. – Ilyet egy rendőr nyilvánvalóan nem tehet, de egy civil, akinek nincs szolgálati szabályzata, igen – magyarázta a tanács elnöke.

Kónya István zárszóként arról beszélt, hogy a bírói gyakorlat nem kellően egységes e téren, ami miatt sok dolguk van még. 

„Úgy kell végeznünk a dolgunkat, hogy valaki, aki útonálló támadás áldozata lett, a jogszerű védekezése miatt ne álljon évekig büntetőbírósági eljárás hatálya alatt”

– fogalmazott a korábbi, hibás ítéletek kapcsán.

Kónya egyébként nyáron nyilatkozott a Magyar Nemzetnek a jogos védelemről, ebben arról is beszélt, hogy ezt a magyar bíróságok gyakran ódzkodnak megállapítani.