Az ember, akinek a sorsa Handó Tündétől függ

Nem tudja megítélni, mert a fővárosban dolgozik, hogy forrong-e a bírói kar az OBH vezetőjének ténykedése miatt – mondja a Fővárosi Törvényszék elnöke.

– Ez sem valamifajta büntetés?
– Én ezt igyekszem nem szankciónak tekinteni.

– Egyes sajtóhírek szerint szabályosan forrong az egész bírói kar az OBH-val szemben. A törvényszék alá tartozó Pesti Központi Kerületi Bíróság egyik bírája pert indított Handó Tünde ellen, mert az ítélőtáblán meghirdetett pozíciók pályázatát hiába nyerte meg, az elnök visszavonta azokat.
– Hogy forrong-e a bírói kar, azt nem tudom megítélni, én a fővárosban dolgozom. Az egyik munkatárs valóban indított pert, de nekem erről a törvényszék elnökeként nem kell és nem is szabad állást foglalnom.

– A kritikák szerint az OBH despotikusan működik. Erről mit gondol?
– Szerintem ezt a szót nem kellene használni. Ellentétben a korábbi Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal (OIT), ahol egy testület igazgatott, az OBH prezidenciális rendszerben működik, ami a fékek és ellensúlyok szisztémájára kell hogy épüljön. Az Országos Bírói Tanács (OBT) feladata felügyelni az OBH-elnök tevékenységét.

– És ezt teszi? Működnek az ellensúlyok?
– Én úgy gondolom, hogy az OBT kontrollfunkcióját erősíteni kellene, és ahogy a törvényszék legutóbbi összbírói értekezletén hallottam, az ott felszólaló bírók is ezt szeretnék. A mostani rendszer 2012-ben alakult ki, felváltva egy olyat, amelyben a felelősség a testületi irányítás miatt szétterült, erodálódott. Az OBH-val egyszemélyes felelősségre állt át az igazgatás.

– Ezt jó iránynak tartja?
– Igen, mert ha egy grémium igazgat, nem egyértelmű, hogy a döntésekért ki vállalja a felelősséget.

– Ön korábban az OIT elnökhelyettese volt. Ugyanakkor 2012-től, már az OBH-rendszerben kritizálta a korábbi OIT-t. Az utóbbi időben pedig kritikákat fogalmaz meg az OBH-val szemben. Rendre szembefordul a korábbi álláspontjaival?
– Nem erről van szó. Minden rendszernek megvan a fejlődési íve. Az OIT-t 1997-ben hozta létre az Országgyűlés; a rendszer 2010 végére az összes diszfunkcióját megmutatta. Ennek felismerése nem jelenti azt, hogy az ember változtatja a véleményét. Mostanra az OBH és az OBT működésének is vannak olyan elemei, amelyeket rendszerszinten kell átgondolni. Az OBT-nek egyébként sok tekintetben a ma hatályos jogszabály alapján is igen erős ellenőrzési jogosítványai vannak, kérdés, hogy a mindennapokban mennyire élt, él velük.

– Milyen célkitűzésekkel indul az új elnöki mandátumért?
– A legfontosabb, hogy az új eljárási kódexek – a közigazgatási és a polgári perrendtartás, valamint a büntetőeljárási törvény – maradéktalan és hatékony bevezetését kell biztosítani. Ezekkel karöltve jár az elektronikus eljárások, az e-perek bevezetése, ami a polgári ügyeknél már elkezdődött.

– A bírók nehezen fogadták az elektronikus ügyintézésre átállást?
– Könnyebben, mint más hivatásrendek, mert az infrastruktúrát az OBH adja nekünk: a bíróságokat fix és mobil gépekkel, illetve nyomtatókkal szerelik fel. Nagy jelentőségű az is, hogy a bírói karba most lép be az a generáció, amelynek a napi szocializációjában általános iskolától kezdve jelen volt az informatikai eszközök használata.

– Annak van értelme, hogy az elektronikusan beérkező beadványokat a bírók aztán kinyomtatják maguknak? Sokkal környezetbarátabbá nem vált a rendszer.
– Ma még átmenetileg így zajlik, de később nyilván el fog tűnni. Ki kell alakítani a digitális irattározás rendszerét, és akkor nem lesz rá szükség. Egy biztos: az elektronikus ügyintézéssel a bírói munka felgyorsul a korábbi postai és kezelőirodai ügyintézéshez képest.

– Az e-per a megváltozó eljárási jogszabályok igazi nagy kihívása?
– Szemléletváltásra is szükség lesz. Ez mindhárom új kódexre igaz, de a legjelentősebb perstruktúraváltás a polgári peres eljárásban jelenik majd meg, ahol hangsúlyossá válik az előkészítő szakasz. A bizonyítási indítványok széles körű, ötletszerű előterjesztésére, keresetmódosításra, viszontkeresetre a per későbbi szakaszában nem lesz lehetőség.

– Az ügyvédek szerint ez megöli a pertaktikát.
– Hamarabb kell „kijátszani a kártyákat”. A mai perelhúzódások nagy hányadát az okozza, hogy pertaktikai okokból a felek igen sokszor módosítják a keresetlevelet, leszállítják vagy fölemelik a követelt összeget – és ez köti a bíróságot.

– A közigazgatási perrendtartás meg annyira új, hogy önálló kódex korábban nem is volt.
– Jelentős kihívás, hogy a Fővárosi Törvényszék bizonyos közigazgatási ügyekben kizárólagos illetékességgel fog eljárni. Ma a törvényszéken nincs elsőfokú közigazgatási bíráskodás, 2018. január 1-jétől lesz. Közben a nyolc regionális közigazgatási bíróság közül hétnek a határozata ellen kizárólag hozzánk nyújtható majd be fellebbezés. Óriási átrendezést, jelentős létszámbővítést, hatalmas logisztikai változtatást igényel mindez.

– A záruló elnöki ciklusából mire a legbüszkébb?
– Ha összegeznem kellene a hat évet, azt mondanám, sereghajtóból az élboly elején járóvá vált a Fővárosi Törvényszék. A korábbi mutatóhoz képest kiegyenlítettebbé vált a munkateher, sok területen pedig az országos átlag alatt van. A korábbi évtizedekben mindig be kellett segíteni a Fővárosi Bíróságnak – az utóbbi két évben már a törvényszék segít be másoknak, például a Fővárosi Ítélőtáblának. Emellett jelentősen csökkenteni tudtuk az elhúzódó, „öreg ügyek” számát. Ugrásszerű javulásról van szó. A kerületi bíróságainkon, polgári szakágban az ügyek 80 százaléka nálunk is egy éven belül befejeződik.

– Viszont a törvényszék bíráinak Kúriáról való letiltása mögött az OBH-elnök szerint az áll, hogy még sok területen el van havazva a törvényszék.
– Tennivaló még mindig van.

– Kevés a bíró?
– Nem. A bírói segédszemélyzetet kellene erősíteni a bírók adminisztratív terheinek csökkentésére. A jogalkotó 2010-től sok bírói feladatkört kiszervezett a kijelölt bírósági titkároknak, tehát szakvizsgázott jogászoknak: például szabálysértési, alapítványi, egyszerűsített felszámolási ügyeket. A folyamat viszont azt is eredményezte, hogy a titkárokat ezekre a nemperes eljárásokra kellett irányítani; ezzel pedig a peres tanácsok mellett működő titkári segítői létszám visszaesett. Itt kell erősíteni a jövőben. Saját erőből úgy próbáljuk megoldani, hogy családbarát munkahelyként a tartósan távol – például gyesen – lévő bírókat és titkárokat távmunkában visszafoglalkoztatjuk a nemperes ügyekben, amelyekben a határozatok elektronikusan, otthonról is meghozhatók.

– Tavaly beszélt arról az ötletéről, hogy büntetőterületen át kellene alakítani az ügyek bírók közötti elosztásának (szignálásának) rendszerét, hogy lehessen őket „pihentetni”. Ez sikerült?
– Megindult a folyamat, és megvalósulófélben van. Nyugodtan mondhatom, hogy a teljes munkateher-arányosítást biztosítani tudjuk, pedig leginkább nálunk vannak a nagy horderejű megaügyek. Amikor elkezdtük, vezetőváltás volt a büntetőkollégium élén

– Arról beszélünk, amikor Mikó Gergely lemondott?
– Igen.

– Róla először az a hír járta, hogy a Budaházy-ügyben az ítélet írásba foglalásának határidejéből törvénysértően kicsúszó Kenéz Andrea bíró mulasztása miatt távozott. (Kenéz maga is lemondott.) Később viszont olyan hír is lábra kélt, hogy Mikó nem ezért állt fel.
– Nem volt független az írásba foglalási késedelemtől a lemondása. Ezen már túl vagyunk. Az utódjaként egy tehetséges fiatal kolléga állt mellém a programban. Átvilágítottuk a folyamatban lévő ügyeket, aztán kiegyenlítettük az egyes tanácsok munkateher-aránytalanságait. Az ügyek kaptak egy súlyszámot, ennek figyelembevételével megy az ügyelosztás. És ami fontos: minden bíró látja a szignálásokat, lehet tudni, hogy igazságosan oszt-e el a kollégiumvezető. Mára megvalósult az az elképzelés, hogy egy-egy tanács előtt egy-két megaügynél több nem lehet folyamatban, és ezeket ráadásul atipikus módon ütemezhetik: kedvezményként otthoni munkában készülhetnek fel, és utána egymást szorosan követő tárgyalási napokon, zsinórban tárgyalhatják. Az a cél, hogy „egy húzásra” befejezzék az ügyeket. Nagyon pozitív a visszhangja a programnak, és az időszerűség is javul.

– És a pihentetés?
– A rekreálódást egy-egy nagy ügy után meg kell adni a bírónak, különben feltűnnek a kiégés tünetei. Sajnos ez Kenéz Andrea esetében is érezhető volt, mert jól felkészült büntetőbíró volt. Oda kell figyelni arra, hogy a megaügyek után jöjjön egy ciklus az életükben, amikor hónapokon keresztül könnyebben befejezhető ügyeket dolgoznak fel. Ezenkívül igyekszünk a bírók mellé minél több teamet beállítani. A tavaly decemberben indult program óta a korábbi írásba foglalási probléma egyáltalán nem jelentkezett.

– A közvélemény részéről állandó kritika tárgyát képezik a bírói döntések. Az ítélkezés színvonala és társadalmi elfogadottsága egybevág, egyáltalán egybevághat?
– Az ítéletek színvonala és közérthetősége két külön dolog. A szakmai igényesség terén szép hagyományaink vannak, ezt különböző mutatószámok igazolják. Amit mi javítani tudunk, az a kommunikáció. A közérthetőség az OBH programjában is kiemelt helyet kapott. Fontos lenne a száraz jogászi szaknyelvet közérthetőre fordítani. A Fővárosi Törvényszéken ezért választottunk ki két szakembert, aki a határozatok tartalmát el tudja magyarázni „köznyelvi” szinten is.

– Jelenleg az történik, hogy a bíró kihirdet egy ítéletet, amit egy kollégája – a sajtószóvivő – meghallgat, majd ő magyarázza el a sajtónak. Nem lenne hatékonyabb, ha az eljáró bíró maga nyilatkozhatna a saját ügyéről?
– Ez örök vita és évtizedek óta nyitott kérdés. Két tábor létezik. Az egyik azt mondja, hogy a bíró csak az ítéletében nyilatkozzon. A másik tábor pedig azt, hogy miért ne szólalhatna meg, hiszen ő ismeri a legjobban a peres anyagot. Szerintem jól meghúzott keretek mellett meggondolandó, hogy egy bíró nyilatkozhasson a saját ítéletéről, de persze soha nem túlterjeszkedve azon, amit leírt, illetve kihirdetett. Ha képeznénk erre a bírókat, az megoldást jelenthetne. Viszont tény, hogy nem mindenki vállalkozna szívesen sajtónyilatkozatok tételére.

– Említette, hogy mérőszámok indikálják az ítélkezés megnyugtató színvonalát. A számok tényleg visszaadják azt, hogy egy bíró jól végzi-e a munkáját?
– Igen. A mérési szempontok több évtizede kialakultak, és folyamatosan csiszolódnak. Például az ügyfél-elégedettséget tükrözi az ítéletek jogerőre emelkedési mutatója. Ha én peres fél vagyok, és tudomásul veszem az ügyemben hozott határozatot, akkor valószínűleg elégedett vagyok a döntéssel. Természetesen ez kicsit elnagyolt, lehet egy elfogadott ítélet is szakmailag hibás, de a nagy számok törvénye nem ezt mutatja. A kerületi bírósági ügyek 80-85 százaléka első fokon jogerőre emelkedik. A fellebbezett határozatok jelentős hányada változtatás nélkül vagy részbeni változtatással fut jogerőre. A legkritikusabb tényező a hatályon kívül helyezési mutató, amely 4-6 százalék körül mozog. Emellett mérjük a teljesítményt is: mennyi ügyet intéz a bíró havonta. Fontos eleme a pályázatomnak, hogy a mennyiségi teljesítményt az ügyek nehézségét kifejező súlyszám szerint vegyük figyelembe. És közben tekintettel kell lennünk arra is, hogy nem vagyunk robotok, képzésekre járunk, családunk van, pihennünk kell. Ehhez rendelném a jövőben a bírói létszám-átcsoportosításokat a Fővárosi Törvényszéken.

– Mi a terve a távolabbi jövőre nézve? Lenne esetleg OBH-elnök? Kúria-elnök?
– Nagyon szívesen kitölteném a következő hat évet a Fővárosi Törvényszék elnökeként, és vinném tovább azt a programot, amelyet elkezdtem. Sem fáradt, sem kiégett nem vagyok, fiatalos lendülettel dolgozom. A kinevezőtől (az OBH elnökétől – a szerk.) függ a további sorsom. A bírói pályától egyébként már mindent megkaptam, és az ítélkezési munkát is nagyon szeretem – büntetőbíró vagyok.