Az ombudsmannak is feltűnt, hogy a közmunka egy rafinált csapda

A közfoglalkoztatottak nagy részének jár egy sor szociális juttatás, a minimálbéreseknek viszont már nem.

A szociális ellátásokra való jogosultságot a törvény a nyugdíjminimumhoz köti, de ennek összege 2008 óta változatlan: 28 500 forint. Közben viszont a minimálbér 69 ezer forintról 127 500 forintra emelkedett. Ez az egyre növekvő különbség az ombudsman jelentése szerint súlyos, dominóhatásként továbbgyűrűző hatással jár: ha valaki a családban munkát vállal, akkor már a minimálbérrel is olyan „magas” lesz az egy főre jutó jövedelem, hogy az egész család kiesik a szociális ellátásokból, amit a minimálbéres állás egyszerűen nem kompenzál.

Az aktív korúak ellátása – ezt a legfeljebb havi 22 800 forintot azok kapják, akik nem dolgoznak, de épp a közmunkában sem vesznek részt – például annak jár, akinek a háztartásában az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimum 90 százalékát (25 650 forint). Egy minimálbéres állással ez már egy négyfős családot is elüthet az ilyen juttatástól, de egy házaspár nem dolgozó tagját már egészen biztosan.

Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre pedig az jogosult, akinek a háztartásában a minimálnyugdíj 140 százalékát (39 900 forintot) nem éri el. Ez az ellátás ugyan csak évente kétszer 5800 forint értékű Erzsébet-utalványt jelent, de ehhez van kötve például a gyermekek ingyenes iskolai étkeztetése vagy ingyenes tankönyve is.

Az igazi csapda az, hogy a közfoglalkoztatotti bért (ez jelenleg napi 8 órás munkában legalább bruttó 81 530 forint) nem kell figyelembe venni a szociális ellátások szempontjából, a minimálbéres munkát viszont már igen.

Az ombudsman már korábban felhívta a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozata szerint az alaptörvényben is rögzített szociális biztonsághoz való jog azt jelenti: lennie kellene egy megélhetési minimumnak, ami az emberhez méltó élet alapfeltételeit fedezi, és az államnak kellene biztosítani, ha valaki semmilyen módon nem képes magának előteremteni. Ennek az összege nehezen meghatározható, de azért bizonyos mutatószámokat meg lehet határozni. Az biztosan nem felel meg ennek a követelménynek, hogy egy majdnem tíz éve változatlan összeghez kötik az ellátásokat.

Az alacsony összeghatár miatt állhat elő olyan helyzet, hogy ha egy családban az egyik fél elveszíti a munkáját, a másik pedig minimálbérért dolgozik, akkor a munkanélküli családtag és a gyerekek már nem lesznek jogosultak szociális ellátásra. Ez vezet közvetve ahhoz, hogy a rászorulók inkább ragaszkodnak a „biztonságos” közmunkához és a szociális ellátásokhoz, mint hogy elhelyezkedjenek a magánszférában. Az ombudsman a jelentésben azt ajánlja, a kormány vizsgálja meg a lehetőségét egy átmeneti idő bevezetésének, amíg még munka mellett is kaphatná valaki a szociális ellátásokat, vagy jöjjön létre olyan támogatás, amivel nem kerül hátrányosabb helyzetbe, aki munkát vállal.

Az ombudsman jelentése téma volt hétfőn a parlamentben is: Gúr Nándor szocialista képviselő interpellálta a belügyminisztert, és azt kérdezte, mikor oldják meg az abban felsorolt problémákat. Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára válaszában viszont leginkább csak általánosságban méltatta a közmunkaprogramot. A konkrét kérdésre annyit mondott: a napokban kapták meg a jelentést, és természetesen megvizsgálják, és megadják a megfelelő válaszokat.