A legtöbb környező országban stagnál, Ukrajnában viszont a közelmúltban jelentősen romlott a magyar közösségek helyzete. Kárpátalján ugyanis a teljes jogfosztás veszélye fenyegeti az ott élő őshonos kisebbségeket, így a magyarokat is. Erről Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója beszélt egy szerdai konferencián, amivel az ukrán parlament által megszavazott oktatási törvény a magyarok anyanyelvi oktatását ellehetetlenítő rendelkezéseire utalt.
A Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című tanácskozáson Tóth Mihály ukrajnai magyar kisebbségvédelmi szakértő azt mondta, Európában példátlan a kárpátaljai magyarság jogfosztása. Elvileg több jogszabály garantálja a magyar nyelvű oktatás lehetőségét.
Nemcsak a magyar–ukrán alapszerződés (1991), hanem az ukrajnai kisebbségi törvény (1992) és az 1996-ban elfogadott alkotmány is kitér az országban élő nemzetiségek jogaira. Utóbbi szavatolja például a nyelvek szabad használatát az országban, a kisebbségi törvény pedig a nemzeti kulturális autonómia fogalmát is tartalmazza. Tóth Mihály szerint ezek mindegyikét sérti az oktatási törvény sokat emlegetett hetedik cikkelye. E szerint a kisebbségek kizárólag az óvodában és az iskola első négy osztályában, illetve az ukrán nyelv mellett tanulhatnak anyanyelvükön. Ráadásul ezt az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban tehetik, így az ötödik osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul oktatnak majd.
A kisebbségvédelmi szakértő szerint a jogok visszametszésének igénye nem új keletű, már az 1990-es évek végén felvetődött. Szerinte azonban nem véletlen, hogy ilyen érzékeny kérdés a nyelv ügye Ukrajnában. A függetlenné váláskor ugyanis többen vallották magukat ukrán nemzetiségűnek, mint ahányan az ukrán nyelvet beszélték – sokaknak orosz az anyanyelvük.
Tóth Mihály szerint ugyanakkor tévedés, hogy az oroszokat és valamennyi ukrajnai kisebbséget ugyanúgy érinti az oktatási törvény módosítása. Azért – érvelt –, mert az orosz ajkúak számára az ukrán nyelv közelsége miatt az első négy osztály megadja a lehetőséget arra, hogy anyanyelvén is megtanuljon írni és olvasni. Ez viszont a magyarokra nem igaz. Ezen kívül a magyar nemzetiségűek kis közösséget alkotnak ugyan, de befejezett az oktatási rendszer (68 intézményben 15 ezren tanulnak). – Az óvodától az egyetemig lehetőség van magyar nyelven tanulni. Ungváron, Beregszászon és Munkácson is járhatnak felsőoktatási intézménybe a kárpátaljaiak. Az oktatási törvény módosítása miatt az intézmények létjogosultsága szűnik meg. Emellett a hiányos ukrántudás okán a kárpátaljaiaknak lehetetlen lesz elsajátítaniuk a szaktárgyakat. Nem állítom, hogy ránk szabták a törvényt, de a megalkotók bizonyosan tudták, hogy a magyarokat érinti a leginkább – fogalmazott.
Tóth Mihály a törvény utóéletéről azt mondta, egyre nehezebb olyan személyeket találni, akik kiállnának a magyarok jogait sértő törvény ellen. Tapasztalatai szerint általános vélekedéssé vált, hogy az ukrán nyelv nem tudása szeparatizmushoz vezet. Ugyanakkor a nemzetközi közösség is nagyon visszafogottan reagált. A szakértő szerint a helyzet magától bizonyosan nem fog megoldódni. Ezért pénzügyi forrásokra, közös álláspont kialakítására és azok határozott képviseletére van szükség.
A konferencia házigazda-szerepét betöltő Csóti György mindehhez azt tette hozzá, hogy míg korábban az asszimilációra kényszerítő lépések tekintetében Ukrajna előtt járt Románia és Szlovákia is, az oktatási törvénnyel Ukrajna megelőzte e két országot.
A magyar szórvány napján rendezett konferencián előadást tartott Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is, aki a szórványban működő intézményrendszer megtartásának és fejlesztésének szükségességéről beszélt. Azt mondta, a kormány nemcsak összehangolná a szórványban működő hétvégi, vasárnapi iskolák működését, hanem magyarérettségit is adó intézményekké fejlesztené őket. A politikus szerint ezáltal megnyílna a lehetőség arra, hogy magyar egyetemen tanuljanak a diaszpórában élők. Az összesen 213 vasárnapi iskola legnagyobbjai Münchenben, Stuttgartban és Torontóban működnek.
Potápi Árpád János előadásából kiderült: tavaly 73 milliárd forintnál is többet fordítottak nemzetpolitikai célokra, de idén is meghaladja a 43 milliárd forintot a költség. Az a cél – emelte ki –, hogy hasonló életszínvonalon éljenek az elszakított nemzetrészeken élők, mint az anyaországiak. Csak így boldogulhatnak a szülőföldjükön. Ezért tartja szükségesnek a nemzetrészek gazdasági erősítését. Idén három pályázatot írtak ki családi és fiatal gazdálkodóknak, összesen 185 projekt valósulhat meg, javarészt jövőre.
Ezen a ponton egy kérdésre azonban érdekes részleteket villantott fel magáról. Mint az 1980-as években sokan, szegedi egyetemistaként ő is csempészett ezt-azt a volt Jugoszláviából. – Akadt olyan nap, amikor a kollégiumi szobámban 145 liter konyak, 60 liter bor, és nem tudom, hány liter vodka állt – idézte fel.
Megismételte azt a már bejelentett kezdeményezést, amely szerint 2018-tól az anyasági segélyt és a babakötvényt a határon túli magyar családokra is kiterjesztik. 2018 ugyanis – emlékeztetett – a magyar családok éve lesz. Szót ejtett a szórványmagyarságot erősítő programokról is. A Petőfi-program révén tudtak magyar iskolákat újraindítani, illetve szórványközpontok is létrejöttek.
Csóti György a magyar autonómiatörekvések kapcsán figyelmeztetett: senki se állítson párhuzamot Székelyföld és Katalónia között. Az erdélyi magyarság demokratikus úton kíván saját helyzetén javítani. Az önrendelkezés csírái azonban Romániában – hasonlóan Szlovákiához és Ukrajnához – egyáltalán nem jelentek meg. Szerinte az autonómiához a közösség teljes elhatározása, a többségi nemzet befogadóképessége és külső kényszerítő erő együttesen szükséges. Ezek azonban egyik környező országban sem állnak fenn. A korábban a szocialista pártban politizáló Szili Katalin viszont úgy fogalmazott: a gazdasági szempontok olykor felülírhatnak más szempontokat.
