A kórházak emellett nem szívesen csökkentik az osztályok méretét sem az egyébként kihasználatlan ágyak feladásával. Ennek pedig Kincses Gyula szerint nem a finanszírozás az oka, hanem a presztízsveszteségtől való félelem. – Nagyon kevesen merik kimondani, hogy nem kell 26 ágy egy osztályra, mert 18 is elég. Attól félnek ugyanis, hogy ha csökken az ágyak száma, kevesebb lesz az egészségbiztosítási hozzájárulás, támogatás összege is.
Érdekes az is, hogy míg tavaly a kórházi osztályokra több mint kétmillió pácienst vettek fel, addig sokkal kevesebb ember részesült egynapos ellátásban. Csupán 274 701 fő esetében végezték el a szükséges beavatkozást úgy, hogy a betegnek nem kellett befeküdnie a kórházba. Vagyis még mindig messze vagyunk attól a vágyott céltól, hogy az egynapos beavatkozásokkal gyorsuljon a gyógyulási és így az otthon töltött idő. A beavatkozás után néhány órával általában a sérv-, szürkehályog-, szemhéj- vagy bizonyos urológiai, nőgyógyászati és plasztikai sebészeti műtéteknél mehet haza a beteg. Az, hogy ezt végül megteheti-e, függ a szociális helyzetétől is, hiszen ha otthon nem megfelelők a körülmények, nem engedik haza.
A helyzeten valamelyest javíthat, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ novemberben arról tájékoztatott: nyolcmilliárd forint uniós forrásból tizennyolc kórházban építenek ki és fejlesztenek egynapos sebészeti részlegeket 2020-ig. Ha ez az új rendszer hatékonyan működik majd, a várakozások szerint rövidülnek majd a várólisták, és a pácienseknek nem kell a beavatkozás után napokat az intézményben tölteniük.
A tavalyi évre vonatkozó NEAK-jelentésből megtudtuk azt is: az ezernél több ággyal gazdálkodó fővárosi intézmények, mint a Szent János, a Jahn Ferenc, a Péterfy Sándor utcai kórház vagy a Honvédkórház esetében az ágykihasználtság 72 és 80 százalék között mozgott, ami nemzetközi összehasonlításban is ideálisnak mondható.
