Orbán Viktor a múlt embere, hatalmi arroganciája azt mutatja, hogy fél. Mi viszont nem félünk, és leválthatjuk: a demokrácia összefogással megmenthető – ez volt a Jobbik pénteki fáklyás tüntetésének legfőbb üzenete.
Az összefogás ezúttal nem pusztán jól hangzó szlogen: nem volt még példa arra, hogy baloldali pártok és szavazók együtt, ilyen nagy számban jelentek volna meg a Jobbik bármely rendezvényén.
Az esős idő ellenére is több ezren hallgatták a felszólalókat: elment Juhász Péter, az Együtt elnöke, Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja és sok civil résztvevő, aki magától sosem tüntetne együtt a Jobbik szimpatizánsaival, de az Állami Számvevőszék büntetésével betelt a pohár – a fegyverként használt testület sokak szerint már a demokrácia létét veszélyezteti.
Az első beszédet a jobbikos színekben induló Kovács Tamás olimpiai bajnok kardvívó mondta, akit a rákosista időkre emlékeztet a Fidesz vezetési technikája.
A kormány nem a népet szolgálja, a korrupció követhetetlen mértékű, aki nincs a rendszerrel, az ellene van – hangsúlyozta az egykori bajnok. Szerinte Orbán Viktor demokratából lett diktátor, az ország szolgálójából lett önkényúr.
Nyikos László, az ÁSZ korábbi vezetője már szakmai oldalról bírálta a számvevőszék Jobbikot sújtó bírságát: mint mondta, a szervezet valaha kard nélküli lovag volt, ami az ország és a polgárok vagyonát őrizte, és minden állítását érvekkel, bizonyítékokkal támasztotta alá.
Domokos László vezetésének hét éve alatt viszont a szervezet eljátszotta reputációját, pártellenőrré degradálódott – munkája pedig szakmaiatlan, hiszen
be sem fejezett vizsgálati anyagokat közöl, indoklás nélkül büntet, amit aztán közgazdasági blablával próbál leplezni.
Ravasz László egykori bíró arról beszélt, hogy a kormánypárt tudatosan építi le a független bírói kart, Handó Tünde vazallusaival töltik fel a megüresedő helyeket – a renitens bírókon pedig bosszút állnak, akár családtagjaik megbüntetésével is.
Nyikos és Ravasz szavai után hosszan zúgott a „mondjon le!”, a tömeg dühödten követelte Orbán Viktor lemondását is. A talán legnagyobb indulatokat kiváltó beszédet mégis Puzsér Róbert tartotta, aki nem kímélte a Jobbikot és Vona Gábort sem: