„Az ellátásra három különböző időpontban is szólították, de sajnos már nem jelent meg, ismeretlen helyre távozott” – így reagált lapunknak a Honvédkórház a „szólítás” időpontjában már egy másik kórházban elhunyt Vathy Zsuzsa írónő halálával kapcsolatos kérdéseinkre. A József Attila- és Márai Sándor-díjas író tragikus haláláról lánya, Lázár Fruzsina kollégánk szombaton számolt be a Magyar Nemzet hasábjain. Elmondása szerint két órát vártak a Honvédkórházban csak arra, hogy besorolják, mennyire sürgős az édesanyja állapota. Végül öt óra várakozás után hazamentek, mentőt hívtak. A mentőápoló az orvosokkal ellentétben azonnal tudta, hogy súlyos allergiás reakcióról van szó, de a Szent Imre kórházban már nem tudták megmenteni Vathy Zsuzsa életét. A Honvédkórház mégis azt hangsúlyozta: a beteg érkezése után egészségi állapotának felmérése és sürgősségi besorolása megtörtént. Arról hiába kérdeztük őket, hogyan fordulhatott elő, hogy egy ájulásközeli állapotban lévő betegnek tolókocsit sem tudnak adni, és üres szék sincs.
Egyébként a rendőrségi vizsgálat szerint az egészségügyi intézmények és az orvosok részéről nem történt mulasztás. A jegyzőkönyv alapján ráadásul a halál oka szívelégtelenség, bár ennek korábban semmiféle jele nem volt. Zacher Gábor, a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetője lapunknak nem nyilatkozott az ügyben.
Rédei József, a Sürgősségi Egészségügyi Magánszolgáltatók Országos Egyesületének elnöke arról beszélt a Magyar Nemzetnek: nem csak a sürgősségi osztályokon kell sokat várni. Ha egy beteget mentővel visznek, méghozzá sürgősségivel a kórházba, akkor is legalább húsz perc, mire átadják a pácienst az intézménynek. Szerinte átfogó reformokra volna szükség, és az illetékes államtitkárság nem akarja elismerni felelősségét, csak hárítanak. Mint mondta, csak az általa szervezett háziorvosi ügyeletek évi 800 ezer beteget látnak el, míg ez a szám országosan 1,5 millió. Fölvetődik a kérdés, mi történik akkor, ha a háziorvoshiány miatt nem lesz elég ügyelet, és ez a betegtömeg is a kórházak sürgősségi osztályára kerül.
Elek István toxikológus, a budapesti Péterfy kórház sürgősségi osztályának vezetője a konkrét esetről nem akart nyilatkozni – az orvosok a legritkább esetben mondanak kritikát kollégáikról. Ám leszögezte: a nagyobb sürgősségi centrumokban mindenhol ugyanazt a módszert alkalmazzák a besorolásra, hogy a tünetek alapján a beteg mennyire sürgős eset. Ez folyamatosan változhat, hiszen aki kezdetben még az öt kategória közül a harmadikba kerül, lehet, hogy egy perccel később már a legsúlyosabb állapotot jelző első kategóriába esik, vagyis azonnal el kell látni. Mint mondta, nem akarja elhárítani a felelősséget, hiszen az ellátórendszer oldaláról is erősíteni kellene a sürgősségi osztályokat, de fontos volna, hogy a betegek is tisztában legyenek azzal, mikor hova kell menni. Sürgősségi szakorvosból is nagyon kevés dolgozik az országban, a nagy terhelés, az óriási felelősség és az alacsony bérek nem motiválják kellően a fiatalokat, hogy ezt a pályát válasszák.
Egyébként az állami vezetők, akik ha akarnának, változtathatnának a jelenlegi helyzeten, soron kívüli, kiemelt egészségügyi ellátást kapnak, többek között a Honvédkórházban. Nekik ez a kérdés nem sürgős.
