A betegség szűrésének fontosságára a 2003-ban alakult Hemokromatózisos Betegek Egyesülete a háziorvosok figyelmét is felhívta. A szűrés bevezetése és a probléma korai felismerése azért is fontos lenne, mert a Magyarországon a számítások szerint várható ötvenezer helyett eddig csak 2400 betegnél diagnosztizálták a betegséget. Ez az érintetteknek csak a töredéke, a többség nem is tud arról, hogy a szervezete őrült módon halmozza a vasat, tönkretéve a szerveket és az ízületeket.
Szűrés nélkül a betegséget nem lehet felismerni, a súlyos tünetek megjelenése előtt ugyanis semmilyen intő jel nem hívja fel rá a figyelmet – 40 éves kor alatt gyakorlatilag semmi nem utal rá. Kezdeti tünetként csak fáradékonyság jelentkezik, mellette fájhatnak az ízületek, emésztési panaszok alakulhatnak ki. A vaslerakódás okozta súlyos májproblémát csak későn, évtizedek után jelzi bőrbarnulás vagy májzsugor, ahogyan a többi szervnél is csak későn alakulnak ki tünetek. Előrehaladott állapotban már a kezelés is körülményes: túl azon, hogy vasszegény diétát kell tartani, a társult problémák miatt pedig több szakorvoshoz is járni kell, az első két-három évben hetente-kéthetente vércsapolásra is szükség van. Ennek során 3–4,5 deci vért vesznek le, ami megegyezik az önkéntes véradóktól levett mennyiséggel.
Ezzel szemben az időben felismert rendellenességnél a kezelés nem bonyolult: az érintetteknek elég vasszegény diétát tartaniuk, ami a húsfogyasztás visszafogását jelenti, kerülniük az alkoholt és a dohányzást (vas a füstszűrőn keresztül is bejut a szervezetbe). Utóbbiak mellett a vasszintet csökkentendő évente kétszer-háromszor el kell menni vért adni. Erre tavaly ősz óta van lehetőség, ugyanis akkor módosították az elavult hazai szabályt, amely hemokromatózis esetén tiltotta a véradást.
