A Miniszterelnökség vezetője szerint emellett emlékezni kell az első honvédsereg katonáira, az önkéntesekre, a pesti egyetemistákra, fiatal gimnazistákra, parasztemberekre, német és zsidó eredetű polgárokra, szerb és tót atyafiakra, a vármegyei nemességre és országos főrangokra is.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje, Gábor Áron emlékművénél felszólalva kijelentette, külön is emlékezni kell arra az emberre, akinek segítségével Háromszék szinte csak a maga erejére támaszkodva döntő befolyást tudott gyakorolni az erdélyi hadszíntér küzdelmeire.
Gulyás Gergely rámutatott, bár fegyverrel a kézben már nem lehetett tovább harcolni, de a passzív ellenállás lehetőségei a szabadságharc elbukása után is megmaradtak, ezek pedig olyan helyzetet teremtettek a Habsburg-adminisztrációnak, amelyből a kiegyezés volt az egyetlen lehetséges kiút. Hozzátette, a kiegyezést sokan, sokféleképpen ítélik meg, de nem lehet kérdéses, hogy az azt követő évtizedekben Magyarország mindent elért, amit fejlődésben elérhetett.
Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere (Fidesz-KDNP) beszédében elmondta, a magyarok ma végre nyíltan viselhetik a kokárdát, amely „arra figyelmeztet, függetlenségünk, önrendelkezésünk, identitásunk megóvása örök érvényű, napjainkban is létező feladat”.
„A mindennapi békés életünk árnyékában hajlamosak vagyunk átsiklani jelenlegi helyzetünk megbecsülésén” – jelentette ki a városrész vezetője, majd példaként említette, hogy az itt élők természetesnek veszik a fejlődést és a szabadságot, de nagy felelőtlenség nem látni, hogy a történelemben semmi nem örök.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!