Lukács György népbiztos katonákat tizedeltet

A lakosságot megfélemlítő terror nem szűnik meg. Az akciókban továbbra is vezető szerepet visznek a Szamuely-féle Lenin-fiúk, ám kiveszik belőlük a részüket a vörös őrségek is.

Miután a román haderő előrenyomulása az ország területére az antant tiltására szünetel, a tanácskormány némi időhöz jut 1919. május elejétől. Ez arra ösztönzi, hogy az alkalmatlan hadvezetést átalakítsa. Így kerülnek előtérbe a régi tisztikar tagjai. A lakosságot megfélemlítő terror nem szűnik meg. Az akciókban továbbra is vezető szerepet visznek a Szamuely-féle Lenin-fiúk, ám kiveszik belőlük a részüket a vörös őrségek is.

Szamuely Tibor népbiztos osztagai kegyetlen, több tucat halálos áldozatot követelő bosszúhadjáratukat folytatják Szolnokon, ami már a sajtóban is nyomot hagy. Böhm Vilmos (képünkön) új hadseregparancsnok ukáza: „Szolnokra senkinek sem szabad utaznia. Megtiltom, hogy a hadügyi népbiztosság engedélye nélkül bárki is további intézkedésig Szolnokra utazzék. A hadügyi népbiztosság is csak hivatalos katonai ügyben fog Szolnokra utazásra engedélyt adni.” Váry Albert A vörös uralom áldozatai Magyarországon című, 1922-ben kiadott kötetében olvasható: Április 4-én László Imre MÁV-elöljáró is a temetőárokban végzi sokakkal együtt. Egy vöröskémet és több vöröskatonát is kivégeznek ismeretlen okokból a keretlegények 8-án, feltehetően ellenforradalmi tevékenység miatt.

A gyilkosságok okai változók. Kovács Gyulát azért lövik le Pécelen május 6-án, mert este 10 óra után kint járt az utcán és nem állt meg felszólításra. Russó Jánost Egerben amiatt végzik ki 5-én, mert egy ellenforradalmár alezredest megszöktetett. Kecskeméten, szintén 5-én Vén András csendőr segédfelügyelőt verik össze és lövik bele egy gödörbe, mert megbízhatatlannak tartják. Jászberényben 7-én egy vöröskatonát ítél halálra ellenforradalminak minősített kijelentésekért a forradalmi törvényszék, aki még kivégzése előtt is a királyt élteti és a kommunizmus életképtelenségét hangoztatja.

A hó elején Lukács György (képünkön) közoktatásügyi népbiztos parancsot ad, hogy gyávaságért tizedeljék meg a románok elől meghátráló vöröskatonákat. Hét személyt végeznek ki.

Váry Albert könyvében a Gyilkosok sorsa a vörös uralom után rubrikában a marxista ideológus neve mellett a szökésben kitétel szerepel. Körmenden 9-én ketten meghalnak, amikor a tömegbe lőnek a vöröskatonák, amiért a helyiek tiltakoznak az ellenforradalmárok összegyűjtése miatt. Devecserben ellenforradalom tör ki, elfogják a munkástanács tagjait. A vöröscsapatok és a kiszálló Szamuely László – a népbiztos öccse – kegyetlenül megtorolják mindezt. Bőnyi Gyulát 5-én megkínozzák és lelövik, 7-én és 8-án a katolikus templom elé állított akasztófára további három helybelit kötnek föl. Hatvanban 4-étől Cserny József terroristái garázdálkodnak, s 11-éig a merényletek nyomán öt fő veszti életét.

A kommün vezetése érzékeli, hogy számukra is veszélyesek a kaotikus közállapotok. A május 6-i újságok arról adnak hírt, hogy felfüggesztik a lakásrekvirálásokat – ám csak a Vörös Hadsereg tagjait érintőket. Böhm Vilmos úgy rendelkezik: „a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítő egyéneknél semmiféle lakásrekvirálás, házkutatás ne foganatosíttassék és családjaikat ne zaklassák”.

Marx születésének 101. évfordulójáról dicshimnuszokkal emlékeznek meg. Az Est szerint „Marx élő részese az eseményeknek, sírjában is vezérlő harcos, benne él mindabban, ami harc a világon zajlik.” A Pesti Hírlap így ír: „az uralkodó osztállyá emelkedett proletárság a marxizmus tudományos igazságával szembesített jog alapján élhet és kell is hogy éljen a forradalom minden fegyverével. (…) A szentimentális sopánkodók pedig nyugodjanak meg abban, hogy – amint Lenin mondja – a kizsákmányolók kisebbségének elnyomása a tegnapi bérrabszolgák többsége által aránylag oly könnyű, egyszerű és természetes dolog, hogy sokkal kevesebb vért fog megkövetelni, mint a rabszolgák, jobbágyok és bérmunkások lázadásának elnyomása és sokkal olcsóbb lesz az emberiségre nézve.”

7-én elrendelik: „Csak a hadügyi és belügyi népbiztosság toborozhat csapatokat.” Parancsba adják: „az ország területén lévő valamennyi, a hadsereg vagy a vörösőrség rendszeresített állományába és hadrendi alakulataiba be nem osztott ún. politikai terrorcsapat, vagy más elnevezés alatt működő külön csapat haladéktalanul feloszlatandó és az ott lévő katonák a vöröshadsereg kötelékébe besorozandók.” A valóságban a különítményesek tovább folytatják ténykedésüket.

A kommünkormány újra nagy hangú nyilatkozatokat tesz. A Pesti Hírlap május 11-én Az entente beismeri erkölcsi vereségét címmel arról számol be Bécsből: „leplezetlenül beszélik, hogy az entente a Budapest ellen való előnyomulás tempóját meglassította.” Az okot egy közcím közli: A románok tökéletlenül készültek föl a hadjáratra. A tanácskormány tagjai meglátogatják a munkászászlóaljakat, ahol Kun Béla külügyi népbiztos úgy áradozik: „azoknak a burzsoáknak, akik még pénteken kárörvendő mosollyal nézték és várták a proletárság vereségét, azoknak úri ajkára fagyott a korai mosoly”. Böhm Vilmos kijelenti: „ezzel a hadsereggel csak győzni lehet”.