Lukács György népbiztos katonákat tizedeltet

A lakosságot megfélemlítő terror nem szűnik meg. Az akciókban továbbra is vezető szerepet visznek a Szamuely-féle Lenin-fiúk, ám kiveszik belőlük a részüket a vörös őrségek is.

A kommün vezetése érzékeli, hogy számukra is veszélyesek a kaotikus közállapotok. A május 6-i újságok arról adnak hírt, hogy felfüggesztik a lakásrekvirálásokat – ám csak a Vörös Hadsereg tagjait érintőket. Böhm Vilmos úgy rendelkezik: „a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítő egyéneknél semmiféle lakásrekvirálás, házkutatás ne foganatosíttassék és családjaikat ne zaklassák”.

Marx születésének 101. évfordulójáról dicshimnuszokkal emlékeznek meg. Az Est szerint „Marx élő részese az eseményeknek, sírjában is vezérlő harcos, benne él mindabban, ami harc a világon zajlik.” A Pesti Hírlap így ír: „az uralkodó osztállyá emelkedett proletárság a marxizmus tudományos igazságával szembesített jog alapján élhet és kell is hogy éljen a forradalom minden fegyverével. (…) A szentimentális sopánkodók pedig nyugodjanak meg abban, hogy – amint Lenin mondja – a kizsákmányolók kisebbségének elnyomása a tegnapi bérrabszolgák többsége által aránylag oly könnyű, egyszerű és természetes dolog, hogy sokkal kevesebb vért fog megkövetelni, mint a rabszolgák, jobbágyok és bérmunkások lázadásának elnyomása és sokkal olcsóbb lesz az emberiségre nézve.”

7-én elrendelik: „Csak a hadügyi és belügyi népbiztosság toborozhat csapatokat.” Parancsba adják: „az ország területén lévő valamennyi, a hadsereg vagy a vörösőrség rendszeresített állományába és hadrendi alakulataiba be nem osztott ún. politikai terrorcsapat, vagy más elnevezés alatt működő külön csapat haladéktalanul feloszlatandó és az ott lévő katonák a vöröshadsereg kötelékébe besorozandók.” A valóságban a különítményesek tovább folytatják ténykedésüket.

A kommünkormány újra nagy hangú nyilatkozatokat tesz. A Pesti Hírlap május 11-én Az entente beismeri erkölcsi vereségét címmel arról számol be Bécsből: „leplezetlenül beszélik, hogy az entente a Budapest ellen való előnyomulás tempóját meglassította.” Az okot egy közcím közli: A románok tökéletlenül készültek föl a hadjáratra. A tanácskormány tagjai meglátogatják a munkászászlóaljakat, ahol Kun Béla külügyi népbiztos úgy áradozik: „azoknak a burzsoáknak, akik még pénteken kárörvendő mosollyal nézték és várták a proletárság vereségét, azoknak úri ajkára fagyott a korai mosoly”. Böhm Vilmos kijelenti: „ezzel a hadsereggel csak győzni lehet”.