Ezalatt Kun Béla megnyugtatja Csicserin szovjet külügyi népbiztost, aki táviratában amiatt aggódik, hogy „a magyar vöröscsapatok nem magyar területeket szállnak meg. Nem kellene-e a szlovák önrendelkezésnek helyt adni, hogy ne szítsuk újra a cseh nacionalizmust?” A külügyi népbiztos azonnali válasza: „A szlovák tanácsköztársaság kikiáltására minden előkészület megtörtént. A mi nemzetiségi politikánk – lenini.”
Június 12–13-án már mindenki a Magyarországi Szocialista Párt kongresszusán van, amit az Országházban rendeznek. Az üléstermet vörös drapériába öltöztetik. A két angyal által tartott országcímert és a Szent Koronát óriási, frígiai sapkát, szíve fölött ötágú vörös csillagot hordó munkás képével takarják el. A pártgyűlésről a következő kedvcsináló címekkel számol be a Népszava: „A szocialista pártgyűlés”, „Vita a diktatúráról”, „Vita a pártszervezeti szabályzatról” vagy „A pártgyűlés megalkotta az új pártprogramot”. A június 14-i számban meg is ígérik, hogy „Magát a pártprogramot legközelebb ismertetjük majd”, ám a következő napon a program szó egyszer sem fordul elő az újságban – csupán a következő napi nőkongresszus kapcsán. A párt neve mindenesetre részben új: Szocialista–Kommunista Munkások Magyarországi Pártja. Bokányi Dezső népbiztos már a 14-re összehívott tanácsok országos gyűlésén kijelenti: „Ezeréves alkotmányt temetnek ma önök a sírba, egy alkotmányt, melynek ezeréves fejlődése nem hozott mást, csak a törpe kisebbség brutális uralmát.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!