Kegyetlen vérengzések a Dunántúlon

1919. júniusában Szamuely és a Lenin-fiúk az addigi brutális cselekményekhez képest is kirívóan kegyetlenül léptek fel az önvédelmi megmozdulások ellen.

Budapest, 1919. Kun Béla, a Kommunisták Magyarországi Pártja központi bizottságának elnöke beszél egy csepeli munkásgyűlésen. Az eredeti fotó 1919-ben, a reprodukció 1967-ben készült. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: Fényes Tamás Forrás: MTI/Reprodukció

Június második hetében a kommün vezetőinek az orrára ütnek az antanthatalmak. Clemenceau francia miniszterelnök, a párizsi békekonferencia elnöke két jegyzéket is intéz a Forradalmi Kormányzótanácshoz, amelyekben a Vörös Hadsereget a csehek elleni hadműveletek azonnali befejezésére szólítja föl. A június 13-i jegyzék már kijelöli Magyarország új határait, amelyek északon és keleten megegyeznek az 1920-ban Trianonban meghúzottakkal. Június 19-ét szabja meg a csapatok visszavonulására határidőként. Ennek fejében megígérik, hogy a román hadsereget visszaparancsolják a Tiszántúlról. Mindezekről a kedvezőtlen döntésekről nem tájékoztatják a lakosságot. Eközben a Károlyi Gyula vezette szegedi ellenforradalmi kormány deklarálja, hogy létrehozza a magyar nemzeti hadsereget.

Feltehetően az előbbi fejlemények kompenzálására Csornán és Kapuváron Szamuely Tibor közoktatásügyi népbiztos és a Lenin-fiúk az eddigi brutális cselekményekhez képest is kirívóan kegyetlenül lépnek fel az önvédelmi megmozdulások ellen. Június 8-án megjelenik Szamuely Kapuváron, hogy személyesen vessen véget a hó eleje óta tartó lázadásnak. Negyven helyi polgárt fogdostat össze, és homlokukhoz szorított revolverrel hallgatja ki őket, majd mindenkit halálra ítél. Végül hat embert végeznek ki. Először Reszt József kapuvári kórházgondnokot akasztják föl egy akácfára a főtéren, utána Steiczer Pál molnármestert, Szalay Béla kávéház-tulajdonost, Mesterházy Zsigmond postamestert és Schemmek Károly helyi polgárt. Pintér Pál csendőr járásőrmesterrel, a felkelés vezéralakjával úgy végeznek, hogy családja, apró gyermekei is tanúi legyenek. Miután a nyakára tett kötél leszakad, ismét felakasztják, s a keretlegények közben összevissza döfködik.

Egy nap múlva, június 9-én Szamuely és terrorlegényei már Csornán vannak, ahol a levert ellenforradalom lefogott résztvevőinek sorsáról döntenek. A népbiztos hét emberre ró ki kötél általi halált, s itt is a városi főtér fáira akasztatja fel Ákots Gyula gőzmalom-tulajdonost, Laffler Lajos vaskereskedőt, Németh Gyula farádi gazdálkodót, Pozsgay Bálint rábacsanaki gazdálkodót, Tarcsay István és Takáts Ferenc csornai gazdálkodókat és Glaser Ferenc földszigeti bérlőt. A vörösőrök az áldozatokat elássák, ruháikat pedig egymás között szétosztják. Esztergomban a proletárdiktatúra megdöntésére tett kísérletben való részvétel miatt négy személyt ítélnek halálra az ellenforradalmi próbálkozás bukása után. A vádbiztos vádbeszéde egyetlen mondatból áll: „Szemet szemért, fogat fogért!” Két főnek az igazságügyi népbiztos megkegyelmez, ám Berniczey Aladár és Varga Dezső helyi földműveseket agyonlövik.

Fotó: MTI/Reprodukció

Ezalatt Kun Béla megnyugtatja Csicserin szovjet külügyi népbiztost, aki táviratában amiatt aggódik, hogy „a magyar vöröscsapatok nem magyar területeket szállnak meg. Nem kellene-e a szlovák önrendelkezésnek helyt adni, hogy ne szítsuk újra a cseh nacionalizmust?” A külügyi népbiztos azonnali válasza: „A szlovák tanácsköztársaság kikiáltására minden előkészület megtörtént. A mi nemzetiségi politikánk – lenini.”

Június 12–13-án már mindenki a Magyarországi Szocialista Párt kongresszusán van, amit az Országházban rendeznek. Az üléstermet vörös drapériába öltöztetik. A két angyal által tartott országcímert és a Szent Koronát óriási, frígiai sapkát, szíve fölött ötágú vörös csillagot hordó munkás képével takarják el. A pártgyűlésről a következő kedvcsináló címekkel számol be a Népszava: „A szocialista pártgyűlés”, „Vita a diktatúráról”, „Vita a pártszervezeti szabályzatról” vagy „A pártgyűlés megalkotta az új pártprogramot”. A június 14-i számban meg is ígérik, hogy „Magát a pártprogramot legközelebb ismertetjük majd”, ám a következő napon a program szó egyszer sem fordul elő az újságban – csupán a következő napi nőkongresszus kapcsán. A párt neve mindenesetre részben új: Szocialista–Kommunista Munkások Magyarországi Pártja. Bokányi Dezső népbiztos már a 14-re összehívott tanácsok országos gyűlésén kijelenti: „Ezeréves alkotmányt temetnek ma önök a sírba, egy alkotmányt, melynek ezeréves fejlődése nem hozott mást, csak a törpe kisebbség brutális uralmát.”