Vízió is kell a polgármesteri sikerhez

Kétharmadosnál is nagyobb többségben Fidesz—KDNP-s polgármesterek vezetnek budapesti kerületeket több ciklus óta, ami ellentétben áll azzal a közkeletű felfogással, hogy a főváros alapvetően baloldali—liberális beállítódású. A sikerességhez szükséges összetevők közül a Magyar Nemzet által megkérdezett szakértők egyebek mellett a személyiség szerepét emelték ki Tarlós István főpolgármester példájára hivatkozva, aki különböző politikai oldalakhoz tartozó pártok szavazóit is képes egyesíteni maga mögött.

Tarlós István 1990-ben lett Óbuda, majd 2010-ben a főváros vezetője Fotó: Kurucz Árpád

Farkas Örs a vízióval rendelkező polgármester példájaként említette Tóth József mellett a II. kerületet vezető Láng Zsoltot (Fidesz), Borbély Lénárdot, Csepel, valamint Kovács Pétert, a XVI. kerület polgármesterét, továbbá Kocsis Mátét is, aki Józsefvárost irányította, mielőtt elvállalta a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetői tisztségét. Hozzátette: Kocsis egyedülálló módon volt képes kialakítani egy stabil jobboldali szavazói bázist egy sokáig baloldali beállítottságú kerületben. Tóth sikerességében egyebek mellett a hatékonyan működő információs csatornáit, az úgynevezett utcabizalmi rendszerét emelte aki, amelynek segítségével a szocia­lista politikus néhány órán belül képes eljuttatni üzenetét a választóihoz.

Kiszelly Zoltán, a XXI. Század Intézet regionális igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzati választásokon általában tíz százalékkal alacsonyabb a részvétel, mint a parlamenti mandátumok sorsát eldöntő voksoláson. – Ezért ilyenkor felerősödnek a helyi sajátosságok, sok esetben elég a törzsszavazókat megszólítani. A kerülethez kevésbé kötődő lakók – például akik nemrégiben költöztek a városrészbe, esetleg nincsenek gyermekeik, akiket a helyi iskolákba vagy óvodákba járatnának – kevésbé jelennek meg szavazóként.

Tarlós István 1990-ben lett Óbuda, majd 2010-ben a főváros vezetője
Fotó: Kurucz Árpád

A szavazók bizalmának elnyeréséhez viszont tetszetős és a helyben élők széles körét érintő projektek kellenek, amiről a helyi és az országos média is beszámol. Ilyenek lehetnek a polgármester nevéhez köthető különböző látványos fejlesztések – például a XIII. kerületben a helyieknek záros határidőn belül elérhető CT-vizsgálat – vagy a lakosok érdekében tett olyan határozott fellépés, mint amilyet Tarlós István mutatott a zajcsökkentés kivívására a Sziget fesztivál szervezőivel szemben. De említhetném Rogán Antal példáját is, akinek az V. kerület polgármestereként sikerült elnyernie a többségében baloldali nyugdíjasok bizalmát. A jól menedzselt kerületek vezetői pártjukénál jóval magasabb támogatásra számíthatnak, náluk működik a hivatali bónusz – sorolta az elemző, aki arra is rámutatott, hogy a párthovatartozás lehet pozitívum, de hátrány is.

Kiszelly Zoltán felhívta a figyelmet a személyiség fontosságára is, amely akár párthatárokon átívelve is összefoghat szavazói csoportokat. Példaként a jelenlegi főpolgármestert említette, aki széles körben ismert, integratív személyiség, s akár a kormánnyal szemben is képviseli az általa vezetett főváros érdekét, így a baloldali szavazók körében is viszonylag népszerű, közülük is sokan hajlandók Tarlós Istvánra adni a voksukat.

Az önkormányzati választást befolyásoló tényezők közül Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója azt emelte ki, hogy a stabil pártpreferenciájú kerületek sem egyöntetűek, így például a konzervatív I. kerületen belül is vannak a Vízivároshoz hasonló, hagyományosan liberálisabb városrészek.

– Angyalföld esetében pedig tévhit, hogy csak a kerület szocioló­giai összetétele és történelme miatt stabilan baloldali, hiszen itt némely területen kifejezetten gyors a lakosság változása, ám ettől függetlenül az új lakók is elégedettek a polgármesterrel – fogalmazott. A botrányokba merült Zugló példájára hivatkozva az elemző azt hangsúlyozta, hogy a gyakori politikai váltógazdálkodás nem tesz feltétlenül jót egy kerület fejlődésének.