Vízió is kell a polgármesteri sikerhez

Kétharmadosnál is nagyobb többségben Fidesz—KDNP-s polgármesterek vezetnek budapesti kerületeket több ciklus óta, ami ellentétben áll azzal a közkeletű felfogással, hogy a főváros alapvetően baloldali—liberális beállítódású. A sikerességhez szükséges összetevők közül a Magyar Nemzet által megkérdezett szakértők egyebek mellett a személyiség szerepét emelték ki Tarlós István főpolgármester példájára hivatkozva, aki különböző politikai oldalakhoz tartozó pártok szavazóit is képes egyesíteni maga mögött.

Tarlós István 1990-ben lett Óbuda, majd 2010-ben a főváros vezetője Fotó: Kurucz Árpád

Bár a közvélekedés szerint Budapest egy baloldali, liberális érzelmű város, 23 kerületéből jelenleg 17-nek kormánypárti, konzervatív vezetője van. Érdekes, hogy Buda jellemzően jobboldali kerületei mellett a belvárosi, liberálisabb beállítódású városrészeket is el tudták hódítani a Fidesz–KDNP jelöltjei. Ez történt például 2006-ban Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárgásakor, de 2010-ben, az MSZP–SZDSZ-koalíció összeomlását követően is: sok hagyományosan baloldali kerületben győzedelmeskedett kormánypárti jelölt. Bár a nagy politikai vízválasztók megkönnyíthetik az őrségváltást az önkormányzatok élén, az, hogy a polgármesterek többször is elnyerik-e a választók bizalmát, a városvezetői tevékenységükön múlik.

Budapest egyik kerületének polgármestere a rendszerváltás óta folyamatosan viseli városvezetői tisztségét: Soroksárt 1990 óta vezeti az ex-SZDSZ-es Geiger Ferenc – aki egyébként bejelentette, hogy idén ősszel már nem száll ringbe a polgármesteri székért. Óbudát is a rendszerváltás idejéig visszanyúlóan irányítják polgári vagy konzervatív polgármesterek: a hivatalban lévő Bús Balázs (Fidesz–KDNP) előtt a független Tarlós István – a jelenlegi főpolgármester – vezette a III. kerületet 1990-től 2006-ig.

A legrégebben – 1994 óta – regnáló városvezetők közé tartozik az Angyalföldet irányító Tóth József (MSZP) és a fideszes Nagy Gábor Tamás is, aki több mint 20 éve, 1998 óta irányítja a budavári önkormányzatot. Az egykori MSZP-s – és függetlenként már a Fidesz támogatásával induló – Szabados Ákos 1998 óta vezeti Pesterzsébetet, Hegyvidéknek pedig 1994 óta jobboldali a vezetése. 2006 óta a fideszes Pokorni Zoltán felelős a XII. kerület ügyeiért. A fenti trendektől eltérően néhány kerületben sűrűbb váltógazdálkodás alakult ki, a Karácsony Gergely (Párbeszéd) által vezetett Zuglóban például nem fordult elő, hogy egy politikai oldal által támogatott jelölt két egymást követő választáson képes lett volna elnyerni az emberek bizalmát.

Farkas Örs, az Oeconomus igazgatója a vízióval rendelkező és az ügyintéző típusú városvezetők közti különbséget hangsúlyozta. – A szavazók jellemzően kötődnek azokhoz a polgármesterekhez, akik nagyobb hangsúlyt helyeznek például a nemzeti ünnepek megszervezésére, emellett az egyházak és más identitásképző elemeknek is megfelelő teret biztosítanak – jelentette ki az elemző. Szavai szerint egy ügyintéző beállítottságú polgármester is lehet hatékony és népszerű, ám egy Karácsony Gergelyhez hasonló városvezető, aki egyéb elfoglaltságai miatt láthatóan minden szempontból elhanyagolja a saját települését, nem számíthat tartós bizalomra a szavazóktól.

Farkas Örs a vízióval rendelkező polgármester példájaként említette Tóth József mellett a II. kerületet vezető Láng Zsoltot (Fidesz), Borbély Lénárdot, Csepel, valamint Kovács Pétert, a XVI. kerület polgármesterét, továbbá Kocsis Mátét is, aki Józsefvárost irányította, mielőtt elvállalta a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetői tisztségét. Hozzátette: Kocsis egyedülálló módon volt képes kialakítani egy stabil jobboldali szavazói bázist egy sokáig baloldali beállítottságú kerületben. Tóth sikerességében egyebek mellett a hatékonyan működő információs csatornáit, az úgynevezett utcabizalmi rendszerét emelte aki, amelynek segítségével a szocia­lista politikus néhány órán belül képes eljuttatni üzenetét a választóihoz.

Kiszelly Zoltán, a XXI. Század Intézet regionális igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzati választásokon általában tíz százalékkal alacsonyabb a részvétel, mint a parlamenti mandátumok sorsát eldöntő voksoláson. – Ezért ilyenkor felerősödnek a helyi sajátosságok, sok esetben elég a törzsszavazókat megszólítani. A kerülethez kevésbé kötődő lakók – például akik nemrégiben költöztek a városrészbe, esetleg nincsenek gyermekeik, akiket a helyi iskolákba vagy óvodákba járatnának – kevésbé jelennek meg szavazóként.

Tarlós István 1990-ben lett Óbuda, majd 2010-ben a főváros vezetője
Fotó: Kurucz Árpád

A szavazók bizalmának elnyeréséhez viszont tetszetős és a helyben élők széles körét érintő projektek kellenek, amiről a helyi és az országos média is beszámol. Ilyenek lehetnek a polgármester nevéhez köthető különböző látványos fejlesztések – például a XIII. kerületben a helyieknek záros határidőn belül elérhető CT-vizsgálat – vagy a lakosok érdekében tett olyan határozott fellépés, mint amilyet Tarlós István mutatott a zajcsökkentés kivívására a Sziget fesztivál szervezőivel szemben. De említhetném Rogán Antal példáját is, akinek az V. kerület polgármestereként sikerült elnyernie a többségében baloldali nyugdíjasok bizalmát. A jól menedzselt kerületek vezetői pártjukénál jóval magasabb támogatásra számíthatnak, náluk működik a hivatali bónusz – sorolta az elemző, aki arra is rámutatott, hogy a párthovatartozás lehet pozitívum, de hátrány is.

Kiszelly Zoltán felhívta a figyelmet a személyiség fontosságára is, amely akár párthatárokon átívelve is összefoghat szavazói csoportokat. Példaként a jelenlegi főpolgármestert említette, aki széles körben ismert, integratív személyiség, s akár a kormánnyal szemben is képviseli az általa vezetett főváros érdekét, így a baloldali szavazók körében is viszonylag népszerű, közülük is sokan hajlandók Tarlós Istvánra adni a voksukat.

Az önkormányzati választást befolyásoló tényezők közül Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója azt emelte ki, hogy a stabil pártpreferenciájú kerületek sem egyöntetűek, így például a konzervatív I. kerületen belül is vannak a Vízivároshoz hasonló, hagyományosan liberálisabb városrészek.

– Angyalföld esetében pedig tévhit, hogy csak a kerület szocioló­giai összetétele és történelme miatt stabilan baloldali, hiszen itt némely területen kifejezetten gyors a lakosság változása, ám ettől függetlenül az új lakók is elégedettek a polgármesterrel – fogalmazott. A botrányokba merült Zugló példájára hivatkozva az elemző azt hangsúlyozta, hogy a gyakori politikai váltógazdálkodás nem tesz feltétlenül jót egy kerület fejlődésének.