A Szent István-i gondolat legfőbb üzenete az, hogy Isten nélkül valójában semmi nem megy. Mondanivalóját annyiban kell aktualizálni, hogy nem a királyunknak, hanem az országunk vezetésének kell kereszténynek lennie – jelentette ki Udvarnoky László pálos szerzetes, a Budapest-Budatétényi Szent István király templom plébánosa a Magyar Nemzetnek adott interjúban. Az atya rámutatott arra: ahhoz, hogy az Isten-kapcsolat működjön, engedelmességre van szükség, amihez nélkülözhetetlen az alázat. Szavai szerint engedelmesnek lenni annyit tesz, hogy mindenképpen meghajlunk Isten vagy az ő helyettese előtt.
Beszélt arról is, hogy a mélyrepülésben lévő Nyugat-Európát csak egy tragédia térítheti észhez. Udvarnoky László úgy látja, hogy a nyugat-európai vezetők maguktól nem akarják megállítani a rendkívül káros folyamatokat. A pálos szerzetes kitért arra is, hogy a keresztény egyházak Magyarországon sincsenek könnyű helyzetben, szerinte ahhoz, hogy pozitív változás legyen, szentek kellenek. Az atya kifejtette, hogy a Szent István által kért égi oltalomban ma is részesül hazánk, amire a legnagyobb bizonyíték, hogy Magyarország itt van a Kárpát-medencében. Hozzátette: a mai vezetést e védelem nélkül már szétverték volna az ellenerők. A katolikus plébános hangsúlyozta, hogy Magyarország már most fáklya a hanyatló Európában. Szerinte éppen ezért kétségbeesnünk nem szabad, mert igenis van esélyünk arra, hogy fennmaradjunk.
– Augusztus 20-án a keresztény magyar államalapítást ünnepeljük és államalapító Szent István királyunkra emlékezünk. Mit üzen ez az ünnep nekünk, egy évezreddel később élő magyaroknak?
– Mindenekelőtt azt, hogy Isten szerint kell élnünk. Az Úr megteremtette a világot, és annak élére az embert helyezte. Az eredeti bűn azonban mindent megzavart, mert az ember hátat fordított az Úrnak. A paradicsomban Ádám eleget tett Isten kérésének, de Évában volt annyi kíváncsiság, hogy hallgatott az ördögre. Hízelgett neki a szöveg: „Vagy te olyan tökéletes, hogy ne az Isten mondja meg neked, mi a jó”, és az első asszony ráharapott a mézesmadzagra. Ezután Éva Ádámot is magával rántotta, így jött a gőg, az önzés és a gondolat, hogy én vagyok a világ ura, így mindenki körülöttem ugráljon. Na, ebben az állapotban vagyunk most, és ennek a gondolatnak a kinövése a napjainkban működő szélsőséges liberalizmus. Sokan úgy gondolják, hogy függetlenek mindentől és mindenkitől, és emiatt bármikor bárkit felrúghatnak, eltüntethetnek. Ez a gőg mindenkiben ott van, csak az arányok különböznek.