A közjó összetart egy közösséget, akárcsak egy könyvet a szilárd gerince – jelentette ki Áder János Csurgón szombaton.
A köztársasági elnök a Somogy megyei város fennállásának ezredik évfordulója alkalmából szervezett ünnepi közgyűlésen mondott beszédében hangsúlyozta: a közjó „különleges holmi”, mert abban egymásba oltódik kevesek dicső tette és sokak hűséges ragaszkodása.
A közjóban ugyanannyit érhet egy hatalmas adomány, mint az egymásra való odafigyelés, a becsületes munka, a mindennapi emberség – tette hozzá.
Az államfő a katonaként saját magyar nemzeti sereg felállításán tépelődő és emiatt rebellisnek bélyegzett Festetics Györgyöt (1755-1819) hozta fel példaként, aki otthagyva a császári sereget, hozzálátott családi birtoka rendbetételéhez.
Vagyonát költhette volna hivalkodó, talmi dolgokra, de ő a közjót akarta szolgálni, ezért javai jelentős részéből iskolákat alapított: általánost és gimnáziumot, művészetit és mezőgazdaságit, falusit és városit, katolikus főúrként református líceumot – sorolta Áder János. Rámutatott, hogy a gróf tudta, csak ott lesz jobb az élet, bőséges a termés, virágzó a település, ahol a tájat, a földet az emberek a magukénak érzik, ahol a közös munkának értelme, távlata van.
Áder János szerint Festetics György világosan látta, hogy a hazát nemcsak a csatákban mutatott hősiességgel, hanem tudással, építkezéssel, modernizációval, hatékonyabb termeléssel, dolgos hétköznapokkal, csendes hűséggel is lehet szeretni.
Amikor gimnáziumot adott Csurgónak, az alapítólevélbe azt írta: a közjó előmozdítására – mondta a köztársasági elnök. Hozzátette, a főnemes tisztában volt azzal, hogy ami az egyénnek előrelépés, az a közösség számára is gyarapodás.
Az államfő Csurgóról szólva azt mondta, hogy a város ezer esztendejének története egy kiváltsággal, a vásárok jogával kezdődő izgalmas, eseményekben bővelkedő olvasmány. „De nem kiváltság, sokkal inkább temérdek munka kellett ahhoz, hogy az első fejezetnek ezer év során újabb és újabb folytatása legyen„ – fogalmazott. Úgy vélte, Csurgó történetét azok írták, akik e föld jó gazdái voltak, akik nem pusztán itt laktak, hanem a települést otthonuknak is tekintették.