Az emlékhelyavatás előtt Erdő Péter újratemette Sándor István öt mártírtársát, akiket annak idején a szerzetessel egy napon végeztek ki és vele együtt temettek jeltelen sírba. A szerzetes és öt társa a 301-es parcellában ismeretlen helyen feküdt egészen 2018 novemberéig, nyughelyük azonosításáig és a sír feltárásáig.
Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója úgy fogalmazott: Sándor István emlékhelye „minden magyarnak példát mutat arra, hogy meggyőződésünkért és hitünkért kivégezhetnek, elföldelhetnek méltatlanul, de emlékünket nem tudják tömegsírba zárni”.
Az intézet törekvése, hogy feltárják az általuk gondozott három parcella, a 298-as, a 300-as és a 301-es történetét és segítsék az ott nyugvók azonosítását – mondta, hozzátéve, ezért nem volt kérdés, hogy partnerek lesznek Sándor István és mártírtársai földi maradványainak felkutatásában.
A NÖRI főigazgatója reményét fejezte ki, hogy a Sándor István-emlékhely zarándokhellyé válik, a szalézi szerzetes mártírtársai, Zana Albert, Zalatnai Tivadar, Hautzinger József, Káldi Gyula, Farkas Ferenc pedig békében nyugodhatnak.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója kiemelte: a kommunista hatalomgyakorlók első számú közellenségként tekintettek a vallásos emberre, legyen az pap, szerzetes, apáca vagy a hitét gyakorló egyszerű munkás. „A vallásos, Istent félő embert egy teljes világ választotta el az emberellenes és ezért istentagadó kommunizmustól. És, mert a kommunista hatalomgyakorlók saját világnézetüket kötelező érvényű, abszolút igazságnak tekintették, mindazok, aki ezt visszautasították, veszélyes, elpusztítandó ellenségeknek számítottak” – fogalmazott.
Schmidt Mária szerint Boldog Sándor István azonban nem egyszerűen legyőzte gyilkosait, de meg is semmisítette őket, már kivégzése napján. „Azért kellett koholt vádakkal elítélni, mert nála volt az igazság (...), azért kellett törölni az emlékét, tagadni a létét, amíg csak lehetett, mert benne élt az igazság és a fény” – tette hozzá.
