Megjegyezte: bár hivatalosan nem ismerték el őket, egyre beljebb haladtak a legalitás felé. Sehol sem találtak tiltást a jogszabályokban, hogy a KISZ mellett más ifjúsági szervezet nem alakulhatna meg, és ennek alapján követelték jogaikat.
Arra a kérdésre, lát-e elszalasztott történelmi lehetőséget, azt mondta: ambivalens érzései vannak. Kifejtette: a szovjet rendszer összeomlott, világos volt, hogy nincsenek tartalékai, és innentől elindult a két világhatalom közti egyezkedés, aminek a tétje a közép-európai tábor lett. Az elvtársak is innentől kezdtek felkészülni az átalakulásra – fogalmazott –, de a kommunisták úgy képzelték mindezt, hogy minél kevesebbet adnak át a hatalmukból. Az ugyanakkor nem megbocsátható, hogy nem büntették meg azokat, akiknek vér tapad a kezükhöz – mondta, példaként említve a Biszku-ügyet. Ez nemcsak a rendszerváltó pártok, hanem a bírói, ügyészi társadalom szégyene is – jegyezte meg.
Kérdésekre válaszolva többi között azt mondta, hogy a finnek ne oktassanak ki bennünket demokráciából, jogállamiságból, miközben Finnországban például Alkotmánybíróság sincs. Szerinte a mai fiatalok nagyon komoly küzdelem elé néznek, ha meg akarják őrizni az állam szuverenitását, és ehhez az egyes országok közötti együttműködésre is szükség lesz.
Hozzátette: a kormánypártiak sok hibát elkövettek Budapesten is, nem mindenki érezte úgy, hogy veszíthet. Ha Csepelen lehet nyerni, akkor talán máshol is lehetett volna, ha az embereik elhiszik, hogy veszíteni is lehet – mondta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!