Orbán Viktor: Lezsák Sándor a magyar nemzeti kultúra szószólója

A mi dolgunk annyi, hogy a magyarok következő nemzedékeiben is elültessük az érzést, hogy magyarnak lenni a legnagyszerűbb dolog, ami történhet az emberrel – mondta a miniszterelnök.

Budapest, 2019. október 31. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfõ (j) átadja a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozat kitüntetést Lezsák Sándornak, az Országgyûlés alelnökének, József Attila-díjas költõnek, a Nemzeti Fórum, a Bethlen Gábor Alapítvány és a Mindszenty Társaság elnökének, a Lakitelek Népfõiskola alapítójának a Karmelita kolostorban 2019. október 31-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

A kormányfő szerint sokan a magyar politika rejtélyes alakjának, kifürkészhetetlen háttéremberének, kiismerhetetlen szervezőjének tartják Lezsák Sándort, pedig „a dolog egyszerűbb, mint a politikai rejtélyfejtők, modern kremlinológusok gondolnák: minden döntés, mozdulat, kezdeményezés mögött egyetlen dolog munkál: Lezsák Sándor azon dolgozik, hogy visszaadja a magyarság önbecsülését az egész Kárpát-medencében”. Szerinte enélkül nincs jövő, a nemzet önbecsülése pedig az egyes emberek önbecsüléséből adódik. Hozzátette: a mi dolgunk annyi, hogy a magyarok következő nemzedékeiben is elültessük az érzést, hogy magyarnak lenni a legnagyszerűbb dolog, ami történhet az emberrel.

Olyan szerelem ez, amely az élete végéig elkíséri az embert, felfoghatatlan magasságokba dobhatja és beláthatatlan mélységekbe ránthatja. Aki magyar, az a szerencse fia, mert élete sohasem válhat üressé, vagy érdektelenné, nem fenyegeti a lét elviselhetetlen könnyűsége, se a hiábavalóság érzése és így a létezés értelme felőli kétely is messze elkerüli – fogalmazott a kormányfő, aki köszönetet mondott Lezsák Sándornak, hogy hírnöke ennek a „szerelemnek”.

A miniszterelnök az egész magyar nemzet hálája jelének nevezte a kitüntetést, egyúttal 70. születésnapja alkalmából is köszöntötte Lezsák Sándort.

Lezsák Sándor felidézte: sokszor említették neki a '88-'89-'90-es években, hogy újra fel kellene állítani a lakiteleki sátrat. Hozzátette: addig javasolták ezt neki, amíg fel nem szabdalták darabokra ollóval és el nem küldte a darabjait azoknak, akiket illet. Hozzátette: azért tett így, mert sokan töltötték meg tartalommal ezt a sátrat és igyekeztek ezt a következő években is megtartani. Megjegyezte: a most megkapott nagykeresztet nem tudja darabokra szaggatni, habár szíve szerint szétosztaná és legalább egy sportcsarnokot meg lehetne tölteni azokkal, akiknek szerinte juthatna belőle.

„Mindaz, ami velem, velünk, körülöttünk történt, az egy csapatmunka volt, amelyben olykor úgy éreztem magam, vagy a sors hozta úgy, hogy karmester lehetek, és meg kell szólaltatnom hangszereket” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke, aki szerint ehhez empátiakészségre is szükség volt, hogy tudja kit, miért és hogyan szólaltathat meg. Mindig háttal álltam a közönségnek és eléggé zavaró volt, hogy fények villannak felém – folytatta hasonlatát, majd megköszönte a miniszterelnök bizalmát és szövetségét.