Rafael angyalai voltak a legjobbak

A kórházi betegágy mellett a földön egy megtermett férfi fekszik pizsamában. Az ágyon, ahonnan vélhetően leesett, a lepedő, a párna még magán viseli testének nyomát. Emberünk fején átvérzett kötés, teste kissé rángatózik, láthatóan eszméleténél van, de képtelen mozdulni. Hangosan jajveszékelni kezd, amikor egyszer csak négy ápoló érkezik a segítségére. Ha figyelmen kívül hagynánk azt a tényt, hogy a jelenet egy konferenciateremben zajlik, a segítők nagy számából biztosan tudhatnánk, ez nem egy valós szituáció.

Idén már tizenhét diákcsapat is nevezett a kamara által meghirdetett megméretésre Fotó: Kurucz Árpád

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara X. Országos szakmai versenyén vagyunk Budapesten, ahol 19 megyei és egy fővárosi csapat verseng az idei Ápolói hivatás mestere címért.

A verseny részeként elméleti és gyakorlati feladatokat egyaránt meg kell oldani, ez utóbbiak egyike az ágyból kiesett, egyébként nemcsak fej-, de csípősérülést is szenvedett beteg ellátása, aki amúgy ugyanúgy ápoló, mint itt mindenki, legyen szervező, versenybíró vagy versenyző.

– Olyan feladatokat kapnak a kollégák, amelyeket elvileg mindannyiuknak meg kell tudni oldani, mert a szükséges ismereteket mindenki tanulta valaha. Van, amit csinálnak is a mindennapokban, és van, amit nagyon régen nem alkalmaztak, mert nem volt rá szükségük; ezért is jó ez a versenyszituáció, mert felfrissíthetők az általános ápolási ismeretek – magyarázza Balogh Zoltán, a kamara elnöke.

Idén már tizenhét diákcsapat is nevezett a kamara által meghirdetett megméretésre
Fotó: Kurucz Árpád

Tizenegy évvel ezelőtt részben ezért indították útjára a versenysorozatot, aminek azonban legalább ilyen fontos hozadéka a csapatépítés. – Évente 650-800 egészségügyi szakdolgozó vesz részt a versenyen. Ez a százezres összlétszámhoz képest ugyan nem sok, de idén már tizenhét diákcsapat is jelentkezett, ami ebben az egyáltalán nem könnyű és népszerű szakmában is optimizmusra ad okot a jövőt illetően – vélekedik.

De a jelen sem olyan sötét, legalábbis ha az elképesztő erőbedobással és lelkesedéssel versengő ápolókat nézem, és közben arra gondolok, milyen csodálatos is lenne, ha sokkal, de sokkal többen lennének ilyenek, és sokkal kevesebben fásultak és kiégettek.

Pedig a vicces nevű Lumniczer nővérek Kapuvárról, vagy a salgótarjáni Szívügyek, esetleg a Gróf Tisza István Kórház sürgősségi betegellátó osztály csapata, a MesternégyS tagjai is két, illetve három műszakban húzzák az igát, mégis van még erejük, kedvük az ilyen játékokhoz is. Sok csapat évek óta részt vesz a megméretésen, egyikük, a Fiumei úti baleseti intézet dolgozói, a Békák tavaly meg is nyerték. Az idén már versenybíróként követik az eseményeket, fehér pólóikon az áll: Az ápolói hivatás mestere 2018, ugyanez a szöveg olvasható a kitűzőjükön is a nevük fölött.

De sem a pólót, sem a kitűzőt nem viselik a hétköznapokban. Azt mondják, nem azért, mert nem büszkék a címre, hanem mert nem lehet mindig száz százalékot nyújtani, és egyébként sem szeretnék, ha a többiek szemében nagyképűnek tűnnének.

Egy nagy fővárosi kórházban persze sok szempontból másképp mennek a dolgok, mint vidéken. Idén a Zala Megyei Szent Rafael Kórház csapatának tagjai nyerték az országos szakmai versenyt, vagyis a következő egy évben Rafael angyalai viselhetik, és ők talán tényleg viselik is az Ápolói hivatás mestere kitüntető címet.

Az „angyalok” közül három hölgy a belgyógyászaton, az egyetlen férfi csapattag pedig a szeptikus rehabilitáción dolgozik. Nem unatkoznak tehát a mindennapokban sem, de – mint érdeklődésemre elmondják – úgy vannak vele, hogy a lehetőségek azért vannak, hogy éljenek velük, márpedig itt a szakmai ismeretek felelevenítésén túl alkalom nyílik az ország távolabbi részeiben dolgozó kollégákkal is az ismerkedésre, kapcsolattartásra, és nem utolsósorban arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapi rutinból. S milyen jól tették, hiszen bár a csapat ebben a felállásban először indult a versenyen, rögtön nyert is.

Ők voltak azok, akik a leggyorsabban és a legszakszerűbben látták el az ágyról leesett beteget játszó kollégát is, aki a gondos ápolásnak köszönhetően talán egy sztrókot kapott pácienst alakít majd a mostanihoz hasonló hitelességgel a következő évi szakmai versenyen.