De sem a pólót, sem a kitűzőt nem viselik a hétköznapokban. Azt mondják, nem azért, mert nem büszkék a címre, hanem mert nem lehet mindig száz százalékot nyújtani, és egyébként sem szeretnék, ha a többiek szemében nagyképűnek tűnnének.
Egy nagy fővárosi kórházban persze sok szempontból másképp mennek a dolgok, mint vidéken. Idén a Zala Megyei Szent Rafael Kórház csapatának tagjai nyerték az országos szakmai versenyt, vagyis a következő egy évben Rafael angyalai viselhetik, és ők talán tényleg viselik is az Ápolói hivatás mestere kitüntető címet.
Az „angyalok” közül három hölgy a belgyógyászaton, az egyetlen férfi csapattag pedig a szeptikus rehabilitáción dolgozik. Nem unatkoznak tehát a mindennapokban sem, de – mint érdeklődésemre elmondják – úgy vannak vele, hogy a lehetőségek azért vannak, hogy éljenek velük, márpedig itt a szakmai ismeretek felelevenítésén túl alkalom nyílik az ország távolabbi részeiben dolgozó kollégákkal is az ismerkedésre, kapcsolattartásra, és nem utolsósorban arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapi rutinból. S milyen jól tették, hiszen bár a csapat ebben a felállásban először indult a versenyen, rögtön nyert is.
Ők voltak azok, akik a leggyorsabban és a legszakszerűbben látták el az ágyról leesett beteget játszó kollégát is, aki a gondos ápolásnak köszönhetően talán egy sztrókot kapott pácienst alakít majd a mostanihoz hasonló hitelességgel a következő évi szakmai versenyen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!