A törvényszék szerint a járásbíróság „szinte saját lehetőségein is túlterjeszkedve” rendkívül sok bizonyítékot szerzett be, de ennek ellenére nem végezte el a bizonyítást a szükséges mértékben.
A rendelkezésre álló bizonyítékok csupán a gazdasági tevékenység kis részét fedték le, nem lehet kiragadni csak bizonyos cselekményeket, a vállalkozás teljes gazdálkodását kellett volna vizsgálni, melyhez szükség lett volna a teljes iratanyag, könyvelés, analitika lefoglalására, és azok értékelésére egy szakértői csoport által.
Vizsgálni kellett volna az aktuális gazdasági körülményeket is – mondta a bíró, utalva arra, hogy a vádlottak azzal védekeztek: a cég ellehetetlenülésének egyik fontos oka volt, hogy a magyar és a román állam az elvégzett munkák után mintegy négymilliárd forinttal maradt adósa a vállalkozásoknak, illetve 600 millió forint forgalmi adót sem kaptak vissza. Az ennek értékeléséhez szükséges bizonyítékok azonban nem álltak rendelkezésre – mondta Kovalcsik Éva.
Mivel a Szeviép Zrt. kapcsolt vállalkozásainak iratanyaga sem állt rendelkezésre, a járásbíróság a vádlottak azon állítását sem tudta értékelni, hogy a leányvállalatoknak és projektcégeknek nyújtott kölcsönök azok működőképességét biztosították. Így nem derült ki az sem, hogy a vádlottak által alkalmazott megoldás volt a legcélszerűbb.
A tanácsvezető bíró kitért arra is, hogy rendelkezésre álló bizonyítékokat nem értékelt a járásbíróság, és alaptalanul vetette el azoknak a tanúknak a nyilatkozatait, akik a bíróság előtt sokkal részletesebb vallomást tettek, mint a nyomozás alatt.
Az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlottak bűnösségének megállapítása érdekében, a védők és a jelenlévő vádlottak három nap gondolkodási időt kértek.
A törvényszék megszüntette a vádlottak bűnügyi felügyeletét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!