Hadállások építése a nyílt társadalomért vívott harcban

Soros Györgyöt számos jelzővel illették már – kritikusai nemzetközi tőzsde­spekulánsnak, támogatói milliárdos filantrópnak látják. Békés Márton mindezzel szemben a világ valaha élt legnagyobb hatalmú filozófusának tartja. Olyan emberbarát nyerészkedő és milliárdos bölcselő, aki önmagáról egyszer azt mondta: „Gyerekkorom óta meglehetősen erős messianisztikus vágyakat dédelgettem.” Más alkalommal egyenesen kijelentette: „Zseninek tartottam magam, messiásnak.” A milliárdos nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a világ sorsának befolyásolása – ezt bizonyítja, hogy 2017 novemberében személyes vagyona nagy részét, mintegy 18 milliárd dollárt az alapítványához csoportosította át, amelyet azóta is elnököl.

A filantróp költekező

Soros György tőzsdei tevékenységét a „reflexivitás általános elméletére” alapozva építette, amely az emberi cselekvés okozataiban a nem ismert információk miatt bekövetkező tévedéseknek, és ezek megjósolhatatlan következményeinek ad elsőbbséget.

Soros ugyanis nem az egyensúlyi helyzetet keresi, hanem a kereslet-kínálat viszonyának felborulását használja ki. Nem véletlen tehát, hogy politikai befolyásszerzése is a politikai egyensúlytól távol eső helyzetek (forradalom, migráció, rendszerváltás) kihasználásán – vagy éppen megteremtésén – alapul, amelyre emlékei szerint még az 1917-es orosz forradalmat a helyszínen átélő apja tanította.

Sosem csinált titkot belőle, hogy a „zárt társadalmak felnyitása” és pénzpiaci machinációi összefüggenek egymással. Soros cége, az 1969-ben alapított Quantum Fund alaptőkéje indulásakor mindössze négymillió dollár volt, azonban értéke 1979 és 1981 között megnégyszereződött: százmil­lióról 400 millióra nőtt. Éppen ekkoriban, 1979-ben hozta létre szervezetét, amelyet Karl Popper előtt tisztelegve Nyílt Társadalom Alapítványnak (Open Society Foundations, OSF) nevezett el.

Akire Kádár is megorrolt

Az alapítvány 1984-ben kezdte meg terjeszkedését, méghozzá elsőként hazánkban, a Magyar Tudományos Akadémián keresztül. Az állampárttal egyetértésben történő alapítás után egy évvel amerikai ösztöndíjakat kezdett el folyósítani magyar kutatóknak; ennek szervezésében a „demokratikus ellenzék” tagjai, például Haraszti Miklós és Kenedi János jártak az élen. Később Soros az 1984-ben egy évet a Columbia Universityn töltő Vásárhelyi Miklóst kérte fel arra, hogy magyarországi személyes képviseletét ellássa, ügyvédje pedig Dornbach Alajos lett, aki tíz évvel korábbi nevezetes perében Haraszti védelmét látta el. A felsorolt személyek 1989-ben mind az SZDSZ alapító tagjai voltak, Dornbach, Haraszti és Vásárhelyi 1990-től a párt ország­gyűlési képviselője is, Kis János pedig első elnöke.

Fotó: Europress/AFP

A pártállam nem engedte, hogy az adakozó kedvű, idegenbe szakadt hazánkfiának tekintett amerikai-magyar milliárdos New York-i alapítványán keresztül finanszírozza itthoni tevékenységét, ezért külön szervezetet kellett létrehozni Soros Alapítvány néven. Ezután egy névleg nem pártállamfüggő testület, azaz a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) égisze alá terelték a kezdeményezést.

Az MTA–Soros Alapítvány Közös Bizottság társelnöke az akadémia főtitkárhelyettese, Kulcsár Kálmán akadémikus lett, aki a 80-as évek legvégén egyben Népfront-elnök és az utolsó pártállami igazságügy-miniszter is volt.

Az Aczél–Soros-paktum

Aczél György az MSZMP PB előtt 1989. május 22-én számolt be az együttműködési szerződés aláírásáról, ugyanitt október 23-án pedig arról, hogy személyesen találkozott Soros Györggyel. Noha 1987-ben még személyesen Kádár is megorrolt rá az ösztöndíjjal támogatott ellenzékiek személye miatt, azonban végül mindkét fél elérte, amit akart. Soros példátlanul (párt)államfüggetlenül tudta folyósítani bőkezű támogatását, az 1982-es Világbank- és IMF-csatlakozás után – főleg az 1986-tal kezdődő peresztrojka idején – pedig az MSZMP a Soros Alapítvány működésén keresztül tudta demonstrálni nyugati nyitását.

A Soros Alapítvány a 80-as évek végére, az általa biztosított pályázati rendszer fenntartásán túl, már közvetlen támogatási megállapodásban volt a Művelődési Minisztériummal, a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemmel és a Budapesti Műszaki Egyetemmel is. A milliárdos az 1984 és 1994 közötti évtizedben saját számításai szerint évente átlagosan hárommillió dollárt áldozott magyarországi céljaira, melyek között felsorolható több mint kétezer fő támogatása, 700 xeroxgép beszerzése, több mint 700 belföldi ösztöndíj lehetővé tétele, az iskolatejprogram finanszírozása és közel 140 újság és folyóirat fenntartása.

Egy birodalom kiépülése

A későbbi Soros-alapítványhálózat tesztterülete 1984 és 1990 között mindvégig Magyarország volt, 1987 során azonban Varsóban és Moszkvában is létrejött egy-egy iroda, illetőleg alapítványszervező bizottság. 1989-90-ben Kijevben, majd az immár függetlenné váló Észtországban és Litvániában hozott létre helyi Soros-alapítványokat, ezután Csehszlovákia (Brno, Pozsony, Prága), Románia (Bukarest, Kolozsvár) és Jugoszlávia, Bulgária és Albánia következett, majd Belarusz és Moldova, végül pedig a kaukázusi országok. 1990 és 1992 között összesen tizenhat alapítványt működtetett volt kommunista országok területén, 1993-ban már huszonkettőt.

Soros 2018-ban összesen 37 országban tartott fenn képviseletet, de 140-ben volt aktív. Az alapítványa ernyője alatt tevékenykedő, általa létrehozott és finanszírozott szervezetek száma világszerte körülbelül kétszáz. Becslések szerint céljaira 1984 óta mintegy 15 milliárd dollárt költött, alapítványhálózatának éves költségvetése egymilliárd dollár.

A CEU kivonulása

A rendszerváltoztatás előtt, 1989 májusában a Soros Alapítvány és a Németh-kormány szerződést kötött egymással: ha Soros évi hárommillió dollárnál többet költ, akkor a többletösszeget a minisztérium forintban hozzáteszi a magyarországi alapítvány költségvetéséhez. Ezzel

a mindenkori magyar kormány jog nélküli kötelezettséget vállalt, így 1992-ben már kétszázmillió forinttal tartozott Sorosnak, ami azt jelentette, hogy a pártállam idejéből datálódó anyagikötelezettség-vállalás a demokratikus időszak magyar költségvetésében is megjelent.

Gyerekkora óta dédelgetett meglehetősen erős messianisztikus vágyakat
Fotó: Európai Parlament

1990 után a Soros Alapítványt némileg átszervezték, 2007-ben pedig a magyarországi alapítvány betagolódott a Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatába. Egészen addig budapesti ­fiókszervezetként működött Budapesten, mígnem 2018-ban Berlinbe költözött. Ez volt az az év, amikor a magyar Országgyűlés megszavazta a Soros által finanszírozott, szuverenitássértő és migrációsegítő NGO-król szóló törvényt, és a CEU elkezdett kivonulni Magyarországról, miután a hazai felsőoktatási törvény rendelkezéseit nem tartotta be.

Kinyitott társadalmak

„Alapítványomat Nyílt Társadalom Alapítványnak neveztem el, céljául pedig a nyitott társadalmak életképessé tételét, és a zárt társadalmak felnyitását tűztem ki” – írja Soros angol nyelvű visszaemlékezésében. Memoárjában kifejti: Közép- és Kelet-Európában a diktatórikus nemzetköziséget egy demokratikus nemzetköziség váltotta fel, de nem elsősorban az itt élő nemzetek akaratából, hanem nyugati, mindenekelőtt tőle érkező anyagi segítséggel.

A 90-es évek elején azonban Soros mégis megtorpanni látta a „nyílt társadalom” térségbeli alakulását, mert nézete szerint félő volt, hogy a kommunizmus univerzális zárt társadalmai után a nacionalizmus változatai­ként kisebb, zárt szisztémák alakulnak ki. Vélekedése szerint Közép- és Kelet-Európában a 20. század végén a legnagyobb problémát a nacionalizmus és a nemzeti államhatalom cselekvési körének növekedése okozza.

Kulcspozíciók birtokában

A milliárdos félelme részint beigazolódott: a kommunizmus által mesterségesen lefojtott, vagy éppen taktikusan küszöb alatt tartott nemzetiségi ellentétek a szovjet hegemónia elmúltával többszörös erővel robbantak. A Közép-európai Egyetem 1991-ben Prágában és Budapesten párhuzamosan jött létre (a pozsonyi és a bécsi campust nem sikerült megnyitni, a var­sóit egy idő után bezárta). Soros kezdetben öt éven át 25 millió dollárt tervezett biztosítani az egyetem működésére, amelyet hamarosan megtízszerezett. Miután Václav Klaus miniszterelnök – Václav Havel köztársasági elnök erőteljes támogatása ellenére – 1992-ben elérte, hogy a CEU távozzék Prágából, hamarosan csak Budapesten tartotta fenn campusát, egészen 2018 végéig, amikor is (nagyrészt) Bécsbe költözött tovább.

A „Soros-birodalom” ékköve egyértelműen a CEU, amelynek célja technokraták új generációinak kinevelése a nyílt társadalom megvalósulásáért történő civilizációs küzdelemben.

A kulturális hatalom megszerzésé­ben Soros György a „nyílt társadalom” közép- és kelet-európai – és főképpen annak fókuszpontjában álló magyarországi – kiépítése szempontjából valóban elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1984 és 1994 közötti,

összesen tíz évig tartó „hosszú menetelése az intézményeken keresztül” végül oda vezetett, hogyha a közvetlen politikában nem is (mindig), de a politika közvetett befolyásolására nagyszerűen alkalmas kultúra területén kulcspozíciókat szerzett, illetőleg biztosított a „nyílt társadalom” helyi támogatói számára.

Ez a „kulturális hegemónia” nagy segítség volt abban, hogy az 1945 és 1989 közötti kommunista dominancia gazdasági és politikai tekintetben folytatódjék az 1990 és 2010 közötti posztkommunista korszakban.

Karl Popper tanítványa

Soros György édesapja, Soros Tivadar az I. világháború alatt orosz fogságba esett, és Magyarországra való – nem kizárt, hogy NKVD-s megbízással történt – visszatérése után a korszak progresszív körei által felkarolt egyetemes nyelv, vagyis az eszperantó lelkes támogatója, valamint folyóiratának (Literatura Mondo) alapítója lett. Névmagyarosítás után felvett családnevük eszperantóul azt jelenti: „szárnyalni fog”. Soros Tivadar az 1947-es eszperantó világkongresszusra fiával együtt látogatott ki, ahonnan utóbbi már nem tért haza. Londonba való megérkezését követően az ifjú Soros Györgyre óriási hatást gyakorolt Karl Popper filozófiája. A London School of Economics elvégzése után, 1956-tól kezdve New Yorkban brókerkedett, azonban a ’60-as évek első felében egy ideig visszatért eredeti érdeklődéséhez. 1963-ban befejezett kézirata (The Burden of Consciousness), amely egykori tanára, Karl Popper filozófiájának továbbgondolásával foglalkozott, végül mégsem jelent meg, főképpen azért, mert Popper elutasította gondolatai minden komolyabb filozófiai megalapozás nélküli szolgai interpretációját.