- Szerintem mindenki, aki ebben az országban tartózkodott az elmúlt két hónapban, láthatta, hogy az ellenzék igencsak szabadon értelmezte a tényeket. De persze nem csak ők: újra erősen mozgásba lendült az az informális és hivatalos politikai tér is, melynek igazából az az alapvető gondja Magyarországgal, hogy éppen 10 évvel ezelőtt Orbán Viktor kétharmaddal kormányt alakított. Nem mintha újszerűen hatott volna, de mégis érdekes volt végigkövetni, hogy a nyílt társadalom hálózata milyen professzionálisan működteti a valóságtól elrugaszkodott suttogó propagandát. Teljesen mindegy volt, hogy miről szól a veszélyhelyzet alkotmányos alapja, hogy mit tartalmaz a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény, miről szólnak a rendkívüli rendeletek, hogy folyamatosan ülésezett és ülésezik a parlament. A narratíva 2010 óta az, hogy Magyarország egy „krisztofasiszta” ország – ezt a kifejezést én is most tanultam –, és erre húznak rá mindent. Nézze, amikor a hivatalosan a „világ vezető hírcsatornájaként” működő CNN szintén „világhírű” riportere, az újságírói elit krémjének konyakosmeggye, Christiane Amanpour élő, egyenes adásban bemondja, hogy Orbán „bezárta a parlamentet”, majd erre a magyar külügyminiszter megjegyzi, hogy azt nem nagyon, mert azon a héten vagy ötször szólalt fel ott, és a reakció annyi a riportertől, hogy „bocsi, nekem ez új infó”, aztán folytatja tovább a diktatúrázást, akkor nehéz azt mondani, hogy itt a tényeknek még bármi szerepük lenne egy vitában. Az Economist „szólta el” magát egyik cikkében, mikor azt írta, hogy igazából mindegy is, hogy most kell-e parlamenti hozzájárulás a veszélyhelyzethez vagy működik-e a magyar parlament, mert „Orbánnak úgyis kétharmada van”. E kétharmad persze szerintük illegitim, mert nem liberális kánon szerint üzemelteti a demokráciát – ugyanis ahogy nemrég olvastam például egy jogi tanulmányban, „az alkotmányozás kizárólag liberális lehet”.