Mindhiába. A tüntetők nem hagyták abba, sőt a válság országossá nőtt, mivel a fővárosi taxisokhoz a fuvarozók is csatlakoztak. Hatszáz helyen állítottak útzárat, ez összesen – a fővárossal együtt – 105 helységet érintett. Budapesten – a Lánchíd kivételével – az összes Duna-hidat lezárták, 25 főbb csomópontot eltorlaszoltak.
Miért volt tehetetlen a kormány?
A válság kitörésekor a kormányfő, Antall József kórházban feküdt, a tizenegy miniszterből négy pedig külföldön tartózkodott, ezért roppant nehéz volt gyorsan és összefogottan reagálni.
Tárgyalások kezdődtek a fuvarozók és a kormány között, amelyek október 28-án az Érdekegyeztető Tanács ülésén zárultak le. A kormány részéről Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter és Rabár Ferenc pénzügyminiszter vezette a tárgyalást, a munkavállalók küldöttségét Forgács Pál, a Szakszervezeti Kerekasztal és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának (FSZDL) elnöke, valamint Nagy Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke, a munkaadókét pedig Palotás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke vezette. Az ülésen Orbán István, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke elnökölt.
A megállapodás után a blokádot feloldották. Antall József a kórházból mondott televíziós beszédet (ezt emlegetik azóta úgy, hogy „pizsamás beszéd”), amelyben elismerte a kormány felelősségét abban, hogy az emelés bejelentését előkészítő munkában hibákat követtek el, és kijelentette, hogy a tüntetéseken részt vevők ellen nem indul eljárás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!