Nem számít bevett gyakorlatnak a társadalmi hatásvizsgálat

Alig tudták összegyűjteni a pénzt a vörösiszap-katasztrófa társadalmi, egyéni hatásait vizsgáló kutatásra.

A Társadalomtudományi Kutatóközpont égisze alatt lezajlott Vörösiszap kutatás 2020 projekt szervezői nem várt akadályokkal szembesültek.

A Túlélési és újrakezdési stratégiák tíz évvel a vörösiszap-katasztrófa után alcímen is futó felmérés vezetői, Bartal Anna Mária szociálpolitikus-szociológus, valamint Ferencz Zoltán szociológus-közgazdász szerint sokat mond a társadalom traumafeldolgozáshoz való hozzáállásáról, hogy a kutatáshoz alig tudták összegyűjteni a szükséges anyagi fedezetet. A kutatóintézet segítsége nélkül a kérdezőbiztosokat se tudták volna kifizetni, maguk a kutatók pedig tíz hónapja ingyen végzik a munkájukat. – Mivel annak idején számos nagy cég jelentős adományokat adott a településeknek, úgy gondoltuk, hogy érdekelheti őket, mi történt a helyi közösségekben az adományaikkal. Pályáztunk pénzekre az új lakótelepeken beruházó vállalatoknál, a Szerencsejáték Zrt.-nél, a MOL-nál. Egy kutatásnál mindig meg szokták jelentetni, hogy kik támogatták azt, de mi csak arról tudnánk listát írni, hogy kik nem támogatták – fogalmazott Bartal Anna Mária a kutatás kapcsán tartott csütörtöki online sajtótájékoztatón.

A két szakember már a korábbi projektjeik során is szembesült a problémával, úgy látják: a magyarországi humanitárius segítségnyújtásban – sem az állami, önkormányzati aktorok, sem pedig a segélyszervezetek esetében – nem számít bevett gyakorlatnak, hogy a katasztrófa beavatkozás társadalmi hatás vizsgálatára is időt és erőforrásokat fordítanának.