Kedden folytatták a Fenyő János megölésének felbujtásával vádolt Gyárfás Tamás kihallgatását a Fővárosi Törvényszéken. Továbbra is a vádlott-társ Portik Tamáshoz való viszonyáról faggatták a volt sportvezető-médiaproducert.

Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet
A vádlott megismételte, hogy nem „védi” Portikot, mint azt a korábbi tárgyalási napon Póta Péter bíró felvetette, hanem azért nem hozta szóba a hatóságok előtt, valamint azért ment bele a vele való találkozásokba, mert nem akarta magára haragítani, nem akart ütközni vele, mint ahogy Tasnádi Péterrel is el akarta kerülni, hogy háborúba kerüljenek.
Gyárfás elmondása szerint attól tartott, hogy Portik elmegy a rendőrségre, és ott valótlan állításokat tesz vele kapcsolatban. Sokadszorra is kiemelte, hogy bár találkozott Portikkal és beszélgettek, soha egyetlen kérését sem teljesítette. Érvelése szerint ha ő Portiknak tartozott volna, akkor eleget tesz a kéréseinek. Márpedig az egykori olajos vállalkozónak voltak kérései: bírókkal, ügyészekkel, rendőrökkel, politikusokkal (köztük Gyurcsány Ferenc akkori szocialista miniszterelnökkel) akart találkozni Gyárfás segítségével, valamint kért pénzt, lakást, fiktív szerződést adóelfedéshez is a vádlottól, ám kérései sosem teljesültek.
Felmerült, hogy Gyárfás 2004-ben miért ment bele az ingatlancserébe Portikkal.
– Minek üzletel olyan emberrel, aki csapdát állított magának, rá akarta venni, hogy kimondja: maga az évszázad bűncselekményének felbujtója. Miért üzletelt vele, mi szüksége volt erre a száz leggazdagabb ember egyikének?
– kérdezte a bíró. A válaszból kiderült: Gyárfás minimum háromszázmillió forintot keresett a cserén, és ezért ment bele, utólag azonban már nem üzletelne Portikkal, ám számára nem lett volna életszerű, ha lemond egy több százmilliós haszonról.
– Fenyegette, sarokba szorította, de akkor miért üzletelt vele? – kérdezte Póta Péter. – Miért nem szólalt meg a vészcsengő? Alaptalanul gyanúsított, és még én üzleteljek vele? – fogalmazott a bíró.
– Mohó voltam
– mondta erre Gyárfás Tamás.
– Nem csinált semmit, de rettegett attól, hogy a sajtó cikket ír önnel kapcsolatban a Fenyő-ügyről. A fenyegetettség ellenére, puff, belevágott mohóságában? – faggatta a bíró.
– Úgy éreztem, ha nem megyek bele az üzletbe Portikkal, magamra haragítom; így viszont nyertem háromszázmilliót, és nem haragítottam magamra – indokolt Gyárfás, aki azt is hozzátette, hogy ha ő megbízta volna bármivel is Portikot, tartozott volna neki, akkor aligha jöhetett volna létre egy olyan üzlet, amelyben ő jár jól, ráadásul ennyivel.