A mostani baloldali koalíció nemcsak azért okozhat kormányzásképtelenséget az ország élén, mert sok pártból áll, hanem azért is, mert abban ellentétes gondolkodású pártok vesznek részt – mutat rá legújabb elemzésében Deák Dániel. A zöldpolitikusoktól kezdve szélsőbaloldali gondolkodókon át, egészen a szélsőjobboldalig tartó szövetség
nem tud megállapodni konkrét szakpolitikai kérdésekben, így például az sem világos, hogy milyen adórendszert, milyen nemzetpolitikát vagy éppen szociálpolitikát folytatnának.
Mind az 1998 és 2002 közötti jobboldali koalíciós kormány, mind a 2002 és 2010 közötti balliberális kormányok instabilak voltak, ami az ország teljesítőképességén is megmutatkozott. Ez főként a 2002 utáni időszakra volt jellemző, amikor három miniszterelnök is követte egymást a belső feszültségek miatt.
A koalíciós feszültségek leginkább akkor váltak láthatóvá, amikor Gyurcsány Ferenc kormányzásának utolsó hónapjaiban már csak egy kisebbségi kormányt vezetett, miután annyira elmérgesedett a viszonya az SZDSZ-el, hogy azok visszahívták a minisztereiket a kormányból – emlékeztet a vezető elemző. A baloldali koalíciós kormányok okozta politikai instabilitás hatására az ország lemaradt versenytársaitól, a magyar gazdaság gyakorlatilag összeomlott. Maga Gyurcsány Ferenc beszélt a 2006-os őszödi beszédben arról, hogy semmilyen elképzelésük nincsen a jövőbeli tervekről, kormányzásuk csupán vízió nélküli ötletelésről szól.
Cselekvésképtelenség a koronavírus idején
A koronavírus-járvány megmutatta, hogy azok az országok tudtak cselekvőképesen és hatékonyan fellépni a különféle krízishelyzetek során, amelyek politikailag stabilak, míg a koalíciós problémákkal küzdő tagállamokban a politikai instabilitás hátráltatta a járvány elleni védekezést – állapítja meg Deák Dániel, aki szerint mindez azért van, mert
a koalíciós feszültségek és ellentétek miatt nem voltak képesek gyorsan reagálni az eseményekre, valamint a korlátozó intézkedéseket is késve hozták meg tavaly tavasszal.
Az Európai Unió huszonhét tagállamából húszban működik hagyományos értelemben vett koalíciós kormányzás. Ezeknek a koalíciós kormányoknak a többsége kettő, legfeljebb három pártból áll, és csupán hat olyan uniós tagállam van, ahol négy vagy annál több párt együttműködésének köszönhetően jött létre a hivatalban lévő kormány.

Fotó: Facebook
A politikai szempontból az egyik leginstabilabb ország az etnikailag is megosztott Belgium, ahol jelenleg egy hétpárti kormánykoalíció van hatalmon. A 2019. május 26-i belga választások után – amikor egyszerre szövetségi parlamenti, regionális, valamint európai választásokat is tartottak – 2020. szeptember végéig (tehát csaknem ötszáz napig) nem sikerült kormányt alakítani. Deák Dániel kifejti: a földrajzi, nyelvi és kulturális különbségek nyomán régiókra, illetőleg közösségekre szabdalt országban mindez nem ismeretlen jelenség, ugyanakkor a 2019-es választás utáni helyzet a korábbiakhoz képest még bonyolultabb volt, ugyanis Flandriában a jobboldali pártok, Vallóniában viszont a baloldal erősödött meg.