Hans Kaiser az ellenzéki koalícióról: Nehezen tudom elhinni, hogy ilyen szemérmetlenség létezik

Németországban az idei szeptember 26-i parlamenti választásokkal új fejezet kezdődik, hiszen új kancellár veszi át az ország irányítását. Magyarországon, habár még egy év van a választásokig, az ellenzék már harcot hirdetett – olvasható a Híradó.hu oldalán. De miként látja egy német politikus a magyar közélet helyzetét?

Budapest, 2015. november 14. A Bethlen Gábor-díj egyik idei kitüntetettje, Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány egykori Magyarországi képviselõje a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának díjátadó ünnepségén a Pesti Vigadóban 2015. november 14-én. MTI Fotó: Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

– Természetesen én is követem az eseményeket, olvasok róluk, és őszintén szólva nehezen tudom elhinni, hogy ilyen szemérmetlenség létezik.

Csak az számít, mindegy miként és milyen áron, hogy Orbán távozzon. Nagyjából ez az a megoldás, amit azok az emberek kínálnak, akik ezt a szövetséget kiagyalták.

Abban bizonyos vagyok, hogy minden időbeli egyezés ellenére, ilyen eset Németországban nem fog előfordulni. Csak remélni tudom, hogy a magyar polgárok is felismerik, átlátják, hogy miről is van szó; bosszúról és régi küzdelmekről. Mert Orbánnak sikerült meglépnie azt, hogy a szocialistákat távozásra késztesse a hatalomból, majd ráadásul ezt a választási győzelmet még egyértelműbben megismételte a következő választásokon. Annak a bosszúról szóló hozzáállásnak, az én véleményem szerint, semmi keresnivalója a politikában. Én úgy gondolom, hogy a politikának a programról kell szólnia, és teljesítményt kell felmutatnia, a választónak ennek alapján kell döntenie, és nem az alapján, hogy ennek vagy annak el kell tűnnie. Ez számomra nem politikai kategória, politizálni nem lehet ez alapján. Ahogy mondtam, szégyennek találom, bár én csak megfigyelő vagyok, nem élve Magyarországon, de innen nézve mégiscsak szégyennek találom, hogy létrejöhetett, összeállhatott egy ilyen gyülekezet, amelyet egyetlenegy cél tart össze, nevezetesen, hogy egy sikeres miniszterelnököt és sikeres kormányt kikényszerítsen a hatalomból. Az én felfogásom szerint egy ilyen dolog nem lehet komoly, tartós és tiszta.

– Ön ismeri Magyarországot, azt tudom. Viszont, ha mondjuk csak a médiából tudna Magyarországról, akkor vajon mit gondolna az országról? Merthogy Németországban a médiában Magyarországról majdnem kizárólag negatívumot lehet olvasni, hallani vagy látni.

– Na igen, ez olyasmi, ami nem csak Németországban van. Például nemrég vetített újra egy hasonló filmet az ARTE, aminek még szélesebb a hozzáférhetősége. Ha nem volna nagyon cinikus, azt mondanám, hogy néhány ember sikerrel járt a forgatókönyvének megvalósításában. Sikerült kiépíteni egy hálózatot, amely Magyarországra, illetve kifejezetten Orbán Viktorra szállt rá, és amely kifejezetten bevetté tette a kritikus nézeteit, egyfajta divattá vált. Ami történik, én kifejezetten újságírói szégyennek tartom. Nincs szó kutatómunkáról, arról, hogy utánanézzenek a dolgoknak, annak, hogy mi is történik ténylegesen. Én még azok közé tartozom, akik megélték az Orbán-kormányok elődeinek időszakát. Kérdezem ilyenkor, hogy vajon akkoriban hol voltak a kritikus megnyilvánulások, például Gyurcsány Ferenccel és kormányával, vagy Bajnaival és kormányával kapcsolatban. Újra és újra az a benyomásom támad, hogy különösen 2010 után, mikor Orbán Viktort másodszor is miniszterelnökké választották és sikeresen kezdett el kormányozni, rájöttek arra, hogy Magyarországon belül a Fideszt és Orbán Viktort nem tudják megingatni. Egy nagyon érdekes koncepciót dolgoztak ki az Orbán, a Fidesz és bizonyos mértékig a Magyarország elleni harcra, mégpedig azt, hogy ezt a harcot az európai térbe viszik, főként Brüsszelbe, de más európai fővárosokba is. Ez az én benyomásom arról, hogy mi zajlik, különösen miután azt láthatták, hogy Orbánt még kétszer újraválasztották, megerősödve. Ugyanakkor egy dologban nagyot tévedtem. Nevezetesen azt hittem, hogyha Magyarország Orbán alatt gazdaságilag jól fejlődik, de akár gondolhatunk itt a családpolitikai programokra, gazdasági programokra, vagy az ország szerkezeti fejlődésére. Azt gondoltam, ha ebben sikerrel jár, és nagy többséggel újra is választják, akkor majd Brüsszelben és a médiában, akik rászálltak nyugton hagyják majd. Nos, nagy sajnálatomra azt kell mondjam, nem ez történt, nem hagyták békén. Minden siker ellenére, amit Orbán a kormányával elért, ide értve a rátermett magyar munkavállalókat, és gazdaságot is. Nyilvánvalóan ez semmit nem használt, ahogy az sem, hogy kétszer újraválasztották nagy többséggel.

Ezért azt kell mondanom, Orbán újból védekezésre szorul a támadással szemben, amit egyik oldalról az egyesült pártok vezetnek Magyarországon, másik oldalról viszont nagyon sajnálatosan az őket támogató médiából és az európai színtér – Strasbourg és Brüsszel – felől érkezik.

Ami engem mélyen érint, hogy nem szabad a média véleményformálását – ami persze hatással van a Magyarország-képre – egész Németország Magyarországról alkotott véleményének tekinteni. Változatlanul sok embert ismerek, akik hihetetlenül szívesen utaznak Magyarországra, amikor megtehetik, a hívószó persze a Balaton, de nem kizárólag, hanem az egész ország. Sok sportolóval beszéltem, aki ezekben az időkben a koronavírus alatt is rendszeresen Magyarországon versenyzett, és hihetetlenül jó szervezettségről, tapasztalatokról számolt be. Őszintén előre örülök, amikor újra eljön az az idő, hogy ismét Magyarországra, Budapestre lehet utazni, vagy máshova, mondjuk Sopronba, vagy például Pécsre, vagy amit csak elképzel az ember a számos szép város és táj közül. Ha oda tud utazni, személyesen, közvetlenül beszélni az emberekkel, összejönni velük, az nagyon fontos lesz. Hozzájárulhat ahhoz, hogy legalább néhány azok közül a megnyilvánulások közül, amelyeket a média terjeszt, valós színben tűnjön fel; hogy Magyarország nemcsak egy klassz ország, de kultúrnemzet, egy sikeresen irányított kultúrnemzet Európa szívében – mondhatom ezt, én is előre örülök, hogy hamarosan újra utazhatok, beszélhetek az ottaniakkal, és ápolhatom a meglévő kapcsolataimat.

A teljes beszélgetést IDE kattintva hallgathatja meg.