A pszichológusokat félelemben tartja az LMBTQ-lobbi (1. rész)

Nehéz dolga van annak, aki manapság le meri írni vagy ki meri mondani a biológia, az egészséges fejlődés vagy a gyermekvédelem szavakat. Feje tetejére állt világunkban számtalan lobbicsoport, politikai aktor és nagyvállalat őrködik e fogalmak magyarázatának kizárólagos joga fölött, és súlyos jogi, közéleti vagy morális kioktatásra, megtorlása számíthat az, aki nem ért egyet velük.

Cikkünk megírása előtt számos pszichológust és pszichiátert kerestünk meg, akik a téma hallatán ilyen-olyan kifogással, de sorra letették a telefont. Nem mintha meglepődtünk volna: azoknak, akik időnként híreket, interjúkat olvasnak vagy aktívan figyelemmel kísérik a közélet történéseit, hamar világossá válik, hogy

a pszichológustársadalomban olyan mértékű összezárás, ideo­lógiai megkötöttség mutatkozik a másság, a különböző LMBTQ-irányultságokról alkotott szakmai nézetekben, hogy alig találni olyat, aki ki mer állni eltérő véleménye mellett.

Éppen a szakmai és emberi megbélyegzés veszélye miatt az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának a szakemberei bár vállalták, hogy kifejtik álláspontjukat a tárgyalt témákban, mégis nevük elhallgatását kérték, amit mi tiszteletben tartottunk.

Tudatos tartalomgyártás

Pedig hiába a korhatár-besorolás, a szülői odafigyelés, ha mára már az is kérdésessé vált, mit tekintünk gyermekekre veszélyes, káros tartalomnak, illetve melyek azok a témák, amelyekről csak egy bizonyos életkor után kellene tudomást szerezniük a fiataloknak.

A TikTok, az Instagram, a Twitter, a Netflix, a YouTube, a Facebook, a Google, vagyis alapvetően az összes ideológiailag elkötelezett (és egyébként a legtöbb felhasználójú) óriáscég ontja magából a balliberális és az LMBTQ-lobbi által is sulykolt tartalmakat.

A fiatalok szexualitáshoz való viszonyában a pornóból vett elvárások, jelenetek, azok izgalmi szintjei mára beszivárogtak, friss kutatások szerint egy mai gyerek átlagosan 11 évesen lát először pornót.

A filmek és sorozatok egyre több problémás tartalmat hordoznak, és teljesen irreálisan ábrázolják a szexet, a pornófilmek mintájára: egy hét alatt akár több partner, anélkül, hogy ez bármilyen érzelmi gondot okozna. Az azonnali orgazmus magától értetődik, és a képernyőn olyan szereplők bukkannak fel, akik hol fiúkkal, hol lányokkal folytatnak intim viszonyt, e jelenség háttérdinamikájának bemutatása nélkül.

Mint arról egy korábbi cikkünkben beszámoltunk, az internetes streaming szolgáltatók dömpingszerűen ontják a homoszexuális tartalmakat, a Netflix több mint száz LMBTQ-sorozatot kínál. Mindeközben folyamatosan zajlik a hagyományos kapcsolati és családmodellek lejáratása, a nők szélsőséges, férfigyűlölő, sokszor már komikumba hajló ábrázolása tapasztalható, arról nem is beszélve, hogy a filmek és a sorozatok koncepciójában általánossá vált, hogy a jó karakterek mind fekete bőrűek és/vagy nők, míg a gonosz szereplők szinte kivétel nélkül fehér, heteroszexuális férfiak. De mégis milyen okok állhatnak e folyamat mögött, és hogyan hat mindez a felnövekvő generációkra, egyúttal a társadalmunkra?

Nyomás alatt a pszichológustársadalom

– A különböző szexuális kisebbségeket hosszú időn keresztül durva üldözés, megbélyegzés és megalázás érte és éri a mai napig, ezért nem könnyű erről tudományos neutralitással beszélni – véli a munkacsoport egyik szakembere azzal kapcsolatban, hogy vajon mivel magyarázható a különböző LMBTQ-tartalmak hatalmas mértékű terjedése és propagálása, amely magával hordozza azok megbélyegzését, akik értékrendjük, eltérő érdeklődési körük vagy neveltetésük miatt nem szívesen tekintik meg ezeket a tartalmakat. Mint mondja, sajnos a pszichológia története tele van világnézetileg elfogult értelmezésekkel, például a kisebbségek elleni elnyomás sokáig szolgáltatott tudományos hátteret.

Most inkább az újbaloldali modern és posztmodern paradigma támogatásának gyártanak háttérképet, hasonló egyoldalúsággal.

Gyakran az egyszerű biológiai tények megfogalmazása is úgy van beállítva, mint a bántalmazás része. Nem egyszerű meghúzni a határt, és reflektálni arra a pillanatra, amikor valaki az eredményeket saját világnézete alapján értelmezi, belelátva azt a világos képet, amiben hinni szeretne – véli forrásunk.

Egyre több példa van arra, hogy a pszichológiát népszerűsítő vagy szakmai eredményeket hétköznapi nyelvre fordító kollégák is eltérnek a tudományetikai normáktól, amikor olyan kérdésekben foglalnak egyértelműen állást, amelyek nem dönthetők el szakmai alapon, illetve

úgy szelektálják a kutatásokat, hogy mi támasztja alá állásfoglalásukat, miközben szót sem ejtenek arról, hogy ettől eltérő eredmények is napvilágot láttak – hangsúlyozza a szakértő.

Várnánk az őszinteséget, hogy megfogalmazzák, hogy ők milyen ideológiai alapon gondolkodnak, de ehelyett igyekeznek megkérdőjelezni azoknak a szakmai kompetenciáit, akik másképp vagy vállaltan más paradigmában csoportosítják és értelmezik az eredményeket. Pedig rengeteg olyan lényeges kérdés van, amelyre a szakembereknek sincs egyértelmű válaszuk – teszi hozzá a szakértő.

Nincs valódi kontroll

– Úgy gondolom, sok harcot megvívott már az emberiség, sok szélsőségből tért megfontoltabb irányokba, ebben az állandó egyensúlykeresésben csak a tartalmak változnak – véli az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának másik tagja a fiatalokat érő médiahatásokról.

– Azt gondolhatnánk, hogy ez a probléma leginkább a kisgyermekeket érinti, friss tanulmányok szerint azonban még a 14 évesek nagy része sem érti megfelelően azt a médiatartalmat, amelyet néz

– teszi hozzá.

A pszichológus szerint a közösségi portálok még kiszolgáltatottabbá teszik a fiatalokat. Sok esetben teljesen kontrollálatlan tartalmak jelennek meg, a közösségi portálok legtöbbje például csak egyfajta ajánlást ad a felhasználó korára vonatkozóan, de valódi kontroll nincsen a felhasználók esetében.

A feldolgozatlan tartalmak a még fejlődő személyiség- és karakterstruktúrával karöltve olyan belső konfliktusokhoz járulnak hozzá, amelyek hosszú távú nehézséget és később kezelést igényelhetnek

– mutat rá a szakértő.

Mára az internetes tartalmak mellett a streaming szolgáltatók térnyerése, a televíziós tartalmak változása és bővülése is új, korábban ismeretlen kihívások elé állította a szülőket és a felhasználókat, amely egyben az érvényben lévő médiaszabályozás átalakításának a kérdését is magában hordozta – teljes joggal. Többek között ebben is változást hoz majd a nemrég az Országgyűlés által elfogadott gyermekvédelmi törvénycsomag, amely a gyermekek elleni szexuális bűnelkövetők elleni szigorúbb fellépés mellett a fiatalok egészséges fejlődését is célozza, középpontban azzal a gondolattal, hogy a gyermekek szexuális felvilágosításához a szülőnek van elsődleges joga. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a hazai és nemzetközi LMBTQ-lobbi vezetésével világszerte támadássorozat indult a magyar kormány ez irányú fellépése ellen.

Valami, amit „csinálni kell”

Úgy tűnik, napjainkban a legtöbb applikáció, így az Instagram sem tudja megfelelően szűrni a tartalmakat, sőt az influenszerek és hírességek rengeteg olyan bejegyzést tesznek közzé, amelyeknek sokszor igen erős szexuális jellegük van, a fiatalok pedig minden gond nélkül „pörgethetik” őket. Felmerül a kérdés: nem befolyásolja-e ez a fiatalok testről és szexualitásról való gondolkodását?

Forrásunk szerint nyilvánvalóan befolyásolja, hiszen sokkal hamarabb találkoznak a fiatalok ilyen tartalmakkal, mint régen. A nehéz az, hogy

sokszor már alsó tagozat legelején elkezdődik egy olyan fogalmi rendszer kialakulása, amihez még a gyermek pszichéje nem elég érett. Tisztában van fogalmilag a szexuális történéssel, de ahhoz érzelmi kapcsolódást nem tud társítani.

– Tapasztalatom szerint a gyerekek, ha biztonságos kapcsolatban érzik magukat a szülőkkel, felteszik a kellemetlen kérdéseket. Fontos, hogy a szülő a gyerek kérdésére válaszolva hangsúlyozza az érzelmi szálat vagy mozgatórugót a válasz során. Nem az a baj, ha a gyerek hamar megtudja, mi az utcalány, a pornó vagy a szexuális aktus, hanem az, ha az ő érzelmi térképén ezek nem a kapcsolatba ágyazva jelennek meg, hanem valami elkülönült orgiaként kezd értelmeződni, amit „csinálni kell” – világít rá a szakember.

Éppen a pszichológusok által jelzett veszély merül fel akkor, amikor a Netflix, az HBO és egyéb szolgáltatók a kontroll szinte teljes hiánya nélkül kínálják műsoraikat, sokszor bújtatva, de még többször egyenesen propagálva az olyan hagyományos szexuális mintáktól eltérő tartalmakat, amelyekkel sok fiatal egy-egy ártatlannak tűnő, szórakoztatónak vélt filmben vagy sorozatban találkozik először.

Fontos a felnőttek szerepe

A szakemberek ebben az esetben is a szülők felelősségét hangsúlyozzák. Szerintük a gyerekek megértik az ő nyelvükön megfogalmazott magyarázatokat, és ha a szülők ezeket a magyarázatokat a saját kialakult érzelmi kapcsolódásaikba helyezve mesélik el, akkor csupán az információ megszerzése miatt nem fognak sérülni. Ezek a beszélgetések nem a kamaszkor aktív időszakában folynak – akkor már a gyerekek máshonnan szerzik az információkat –: óvodában, iskola alsó tagozatában lehet erről többet beszélgetni.

Bízni kell benne, hogy ezek az alapkőletételek majd segítik azokat a helyzeteket, amikor nagyobb korban a gyerekekre zúdul a sok kép, internetes tartalom.

A munkacsoport egyik szakértője nagyon fontosnak tartja az iskolákban, osztályszinten tartott beszélgetéseket, amikor nyílt, hiteles szakemberekkel beszélhetnek külön a lányok, külön a fiúk az őket foglalkoztató kérdésekről. Felső tagozatban a szülőknek általában kevesebb szerep jut, a tanároknak, a gyerekhez közel álló, ismerős felnőtteknek viszont fontos szerepük lehet. Az oktatás során elengedhetetlen a jól megválasztott tartalom.

Ez pedig a korosztályhoz, az agyi érési folyamatokhoz illeszkedik, és a kultúrába beágyazottan létezik.

Idetartozik a szexuális edukáció a fia­taloknak, a gyermekeknek, valamint a szülők oktatása arról, miként beszélgessenek az ilyen kérdésekről a fiatalokkal.

Cikksorozatunk második részében többek között a túl fiatal korban történő LMBTQ-érzékenyítés hatásairól és az önálló mérlegelés kialakulásának fontosságáról beszélgetünk Hal Melinda pszichológussal.