Révész Máriusz: Gyurcsányék felfüggesztették a jogállamot

2006 szeptemberében került nyilvánosságra az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde, amelyben a szocialista párt előtt bevallotta, hogy hazugságokkal és trükkök százaival nyerték meg a választást. A beszéd elemi felháborodást váltott ki az emberekből, Budapest utcáit tüntetők lepték el. Az MTV székházának ostroma során mintegy százötven rendőr sérült meg, az egy hónappal későbbi, október 23-i megemlékezésen pedig azonosító szám nélküli rendőrök verték szét brutálisan az ’56-os ünnepi megemlékezésen részt vevőket. Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője nemcsak jelen volt az események sodrában, de maga is megtapasztalta a rendőri erőszakot: nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.

Révész Máriusz Politikus, Országgyűlési képviselő. 20211011 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– Kijelenthető, hogy 2006 őszén puha diktatúra kezdődött Magyarországon?

– Diktatúrának nem nevezném, de az kimondható, hogy abban az időszakban a jogállami kereteket felfüggesztették. Ha bármely európai demokráciában azonosító szám nélküli rendőrök vernék szét az embereket, akkor a rendőri vezetők és a belügyminiszter rövid időn belül nem lennének a pozíciójukban, hacsak a miniszterelnök eleve nem bukna bele. Magyarországon viszont ezeket a rendőri vezetőket kitüntették, és az ország akkori vezetői azóta se kértek bocsánatot.

– Volt bármiféle gyanúja 2006. október 23-án, hogy elfajulhatnak a dolgok az utcán?

 – Teljesen jóhiszeműen mentünk ki a Fidesz ’56-os megemlékezésére, különben nem vittük volna ki a féléves és kétéves gyerekeinket. Mivel az Örs vezér terén parkoltunk, és nem akartunk a metrón zsúfolódni, a megemlékezés után elindultunk a Blaha Lujza tér felé, a szüleim pedig ott maradtak az Astoriánál, mert a volt gimnáziumi osztálytársaikkal találkoztak. Már a Blahán túl jártunk, amikor édesanyám felhívott, hogy a rendőrök elkezdték lőni őket könnygázzal. Ekkor a feleségemet hazaküldtem a gyerekekkel, én pedig visszamentem az Astoriához. A szüleim elmondták, hogy ott nem volt semmilyen összecsapás, felsorakoztak a rendőrök a Síp utcában, majd teljesen váratlanul, figyelmeztetés nélkül elkezdték lőni a tömeget. 

Később a rendőrség is elismerte, hogy nem volt felszólítás, azzal védekeztek, hogy nem volt elég technikai eszközük, hangágyújuk. Ekkor elhatároztam, hogy országgyűlési képviselőként beszélek a rendőrökkel, egy ideig elkísért az öcsém, de ő már szerencsére nem mert odajönni a rendőrsorfalhoz. A bíróság előtt több rendőr is megerősítette: látták, hogy beszélek a rendőrökkel, de azután berántottak a sorfal mögé, és ők nem néztek hátra…

A rendőri vezetők ezt követően folyamatosan hazudtak, az országos rendőrfőkapitány például azt állította, hogy a rendőrök hívtak hozzám mentőt, és próbáltak olyan dezinformációt terjeszteni, hogy engem valójában árpádsávos zászlót lengető fiatalok vertek meg.

– Volt olyan érzése, hogy az önt ért rendőri brutalitás bárkivel megtörténhet Magyarországon?

– Egy ideig azt sem lehetett tudni, hogy ki vert meg. Nyilvánvalóan nagyon sok rendőr tudta, hogy kik tették, de nem vallottak egymásra. A rendőrség vezetői hazudtak és megpróbálták eltussolni az érintettségüket, ami lehet, hogy sikerült is volna, ha nem kerül elő az a videófelvétel, amelyet a szemközti ház negyedik emeletéről készítettek, és amin egyértelműen látható, hogy rendőrök gyűrűjében vagyok a földön.

Erről a videóról sikerült beazonosítani egy rendőrt, mert rövid ujjas felszerelésben volt. Később egy másikat is felelősségre vontak, mert ő ugyan jelentést írt arról, hogy engem vérző fejjel látott a Síp utcánál, de ezt nem megfelelően tette. A bírósági tárgyalásokon végül ők sem vallottak társaikra, de nincs bennem semmi harag irányukban. A valódi felelősöket sokkal magasabb szinten kell keresni! Azok a felelősök, akik a törvény ellenére levetették az azonosítót a rendőrökről, ami nyilvánvalóan azt üzente: itt most mindent szabad. A bírósági tárgyaláson az is kiderült, hogy az ügyemben érintett rendőrök negyven órán keresztül voltak szolgálatban. Nyilván ilyen terhelés mellett és olyan kiszámíthatatlan körülmények között, amikor tank indul el az utcán és dobálják őket, nem tudták kontrollálni magukat. Ez is ellentmondott minden akkori rendelkezésnek, és ebből is látszott, hogy akkor semmi nem volt rendben az országban.

– Mi volt a rendőri erőszak hátterében?

– Október 23-án gyakorlatilag az összes rendőr azonosító feltüntetése nélkül vett részt az eseményekben, tehát azt tettek, amit jónak láttak. Ezenfelül pedig nagyon súlyos irányítási problémák kerültek elő felsőbb szinteken, amelyek már a tévészékház ostrománál is tapasztalhatók voltak.

Tagja voltam az eseményeket vizsgáló parlamenti bizottságnak, ahol kiderült, hogy miután Gyurcsány őszödi beszéde nyilvánosságra került, amit az emberek felzúdulása követett, a rendőri vezetők választási nagygyűlésnek minősítették a tömeget, ami más szabályozás alá esett, így nem kellett oszlatni, a rendőrség vezetői pedig hazamentek, és a raktárosok is. Ezért küldték ki a rendőröket hiányos felszerelésben. A készenléti rendőrség parancsnoka békésen barkácsolt a pincéjében, és csupán éjfél után értesült a történtekről, amikor a budapesti rendőrfőkapitány felhívta. Az igazságügyi miniszter, Petrétei József pedig a tévén követte a fejleményeket. A tévészékház ostromához kivezényelt egységeket Gergényi Péter irányította, aki a bizottsági ülésen azt állította, nem tudott arról, hogy az épületet nem kerítették be a tüntetők, és még a Hír TV nézői is több információval rendelkeztek, mint ő. 

Ez azért is furcsa, mert az általa a Nádor utcába kivezényelt rendőri erők láthatták, hogy a székház mögött nincsenek tiltakozók. Ezek az egységek várakoztak egy ideig, majd a tüntetőkhöz mérten alacsony létszámú, rosszul felszerelt csapatot beküldték a tömegbe. Az akció során több mint százötven rendőr megsérült. Úgy tűnt tehát, mintha a rendőri vezetők arra törekedtek volna, hogy ez minél több egyenruhással megtörténjen. Ha ugyanis a rendőrök a hátsó bejáraton bementek volna a tévészékházba, védett körülmények között várhatták volna meg a megfelelő létszámú egységek megérkezését. 

– Mi jellemezte a rendőrök magatartását ezt követően, október 23-án?

– Az október 23-i eseményeknél is volt több érdekesség. Ahogy egy rendőri vezető fogalmazott: „paranormális jelenség is történt”. A Kossuth teret már hajnalban kiürítették, a tüntetők pedig azt az ígéretet kapták, hogy az állami ünnepségek után visszatérhetnek. Végül nem engedték vissza őket, ezért az Alkotmány utcában összecsaptak a rendőrökkel. Onnan a Bajcsy-Zsilinszky útra szorították őket, ahol viszonylagos nyugalom alakult ki, az összecsapások megszűntek. Egy idő múlva a rendőri csapatok vezetői mégis azt az utasítást kapták, hogy forduljanak ki a Bajcsy-Zsilinszky útra, és kezdjék az Astoria irányába terelni a tömeget. Az egységet vezető százados jelezte, hogy nem ért egyet azzal az utasítással, de végrehajtatták vele a parancsot. Amikor a rendőrségi forgalmazás jegyzőkönyve szerint Pigler százados az Erzsébet téren újra jelezte, hogy meg kell állni, mert az Astoriánál a Fidesz nagygyűlése van, egyszerűen leváltották. A rendőrség folyamatosan az ellenkezőjét tette, mint amit tennie kellett volna. Azokat, akikkel a nap folyamán többször összecsaptak, el kellett volna szigetelni, ehelyett egy százszor akkora tömegbe terelték őket.

Kettő perccel a Fidesz nagygyűlésének befejezése után küldtek lovasrohamot, a sors fintora, hogy ez elől a tömegben lévő civil rendőrök is alig tudtak elmenekülni. Ha az azonosítók levételétől, a problémás személyek Fidesz nagygyűlésbe terelésén keresztül a lovasrohamig összerakjuk a darabkákat, nehéz más következtetésre jutni, mint hogy tudatosan próbálták eszkalálni a konfliktust.

– Mire számított a vezetés: ha a rendőrök és a civilek szétverik egymást, egyszer csak megunják és hazamennek?

– Ne felejtsük el, hogy 2006 őszén közeledtek az önkormányzati választások. Kijött Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde, ami elemi erejű felháborodást generált. Nagyon komoly politikai szándék lehetett arra, hogy a beszéd hatását valahogy felülírják, amit részben sikerült megtenni, hiszen azóta legalább annyit beszélünk a tévészékház ostromáról, mint a miniszterelnök beszédéről. Gondoljunk bele, senki sem tudta, hogy amikor a tüntetők kiszedték a rendőröket a beszorult vízágyúból, ott a tömeg megáll, vagy amikor megfelelő felszerelés nélküli rendőröket bevezényelnek a feldühödött tömegbe, akkor ott vajon valaki meghal vagy sem.

– Arra játszhattak a döntéshozók, hogy rendőrök sérüljenek meg?

– Nem tudom, hogy mi volt a céljuk. A bizottsági meghallgatáson azzal védekeztek, hogy dilettánsok voltak. Hülyének lenni természetesen szabad, na de ennyire?!

– Mit szól ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédet igazságbeszédnek próbálja beállítani?

– Az őszödi beszédet igazságbeszédnek nevezni gátlástalan hazugság. Aki ilyet állít, annak nincs morális érzéke. Gyurcsány Ferenc a beszédet az országgyűlési választás után és a kormányprogram vitája előtt mondta el. 

Ha Őszödön igazságbeszéd hangzott volna el, akkor két héttel később a Parlamentben, a kormányprogram vitája során a magyar nyilvánosság is értesülhetett volna az ország állapotáról. Ekkor már a legkevésbé felkészült szocialista frakciótag is tudott az ország katasztrofális helyzetéről, mégis ugyanazt a hazudozást folytatták, mint a kampányban. Mindenkinek javasolom, hogy az „igazságbeszéd” után elhangzó kormányprogram vitáját is olvassák végig.

– Nem volt eszköz, hogy eltávolítsák a miniszterelnököt?

– Egy ilyen döntést a pártjának kellett volna meghozni, de ők nem merték. Tudták, milyen állapotban van az ország. A 2006-os évet 9,3 százalékos költségvetési hiánnyal zártuk, ami messze meghaladja a 2020-as értéket, amikor a Covid miatt az egész gazdaság leállt. Abban az időszakban gazdasági konjunktúra volt a világon, egyes balti államok tíz százalék körüli mértékben növekedtek, a szlovákok, a csehek és a lengyelek hat százalék körül, mi pedig a kilencszázalékos költségvetési hiánnyal négy százalék körüli növekedést hoztunk össze, ami hitelből valósult meg. A következő évben sem tudtunk érdemben változtatni, 2008-ban pedig ilyen állapotban érte az országot a gazdasági válság, és teljesen padlóra küldte. Az a baloldali mítosz, amely szerint a Gyurcsány-kormányt a 2008-as válság küldte padlóra, súlyos hazugság. 2006-ban a világgazdasági konjunktúra tetején voltunk, Magyarország mégis a világ második legnagyobb hiányát hozta össze.

– Mit gondol arról, hogy Gyurcsány Ferenc a történtek ellenére is meghatározó szereplője a magyar politikának?

– Távoznia kellett volna a közéletből. Nemcsak a 2006. őszi események miatt, hanem azokért az állapotokért, amelyeket a gazdaságban hagyott. Az államadósság mértékét 50 százalékról 83 százalékra vitte fel, közben megfojtotta a gazdaságot és devizahitelbe kergette az embereket. Mivel hiteltelen volt a magyar gazdaságpolitika, a nemzeti banknak a forint védelme érdekében magasra kellett emelni az alapkamatot, ami tíz százalék fölötti volt. A cégeket, az önkormányzatokat és a magánszemélyeket egyaránt belekergették a devizaadósságba.

Teljesen érthetetlen, hogy gazdasági lapok vagy bármely közgazdász hogyan teheti le a voksot Gyurcsány Ferenc mellett. Nincs olyan gazdasági összehasonlítás, amely alapján a Gyurcsány-kormány és az Orbán-kormány egy lapon említhető.

Elég csak a V4-ekkel összehasonlítani: a Gyurcsány-kormány a V4-es tagországokhoz képest súlyosan alulteljesített. Például az egy főre vetített vásárlóerő alapján Szlovákia 2010-re durván elhúzott mellettünk, csak tavaly sikerült visszaelőzni őket. Ez a folyamat mutatkozik meg Lengyelországhoz és Csehországhoz viszonyítva is.

– Miért védte az EU és a nemzetközi baloldal Gyurcsány Ferencet 2006-ban is, miközben Orbán Viktort folyamatosan támadják?

– Gyurcsány Ferenc mindig kiszolgált minden uniós eljárást. Ne legyen kétségünk, hogy elfogadta volna a migránskvótát, nem épített volna kerítést a határra, és ha rajta múlna, lehetne akármennyi LMBTQ-aktivista az óvodákban és az iskolákban. Hogy 2006-ban kilőtték néhány ember szemét és vállalhatatlan állapotok uralkodtak Budapesten, az messze nem olyan zavaró a nemzetközi fősodornak, mint az, ha valaki nem szolgálja ki az igényeiket és a nemzeti érdekeket próbálja érvényesíteni. Gyurcsány Ferenc és felesége, Dobrev Klára az Egyesült Európa eszméjének leglelkesebb képviselői, amely szerint a tagországok jelentős mértékben lemondanak a szuverenitásukról. 

– Mennyire kell komolyan venni a volt miniszterelnök fenyegetését, miszerint kormányváltás esetén a Fidesz–KDNP-kormány tagjainak nem lesz kegyelem?

– Ő egy gátlástalan ember, akinek semmi nem számít. Ha az ellenzék kerülne hatalomra, amelynek legerősebb pártja a DK, annak súlyos következményei lennének. Bár a magyar demokrácia van annyira erős, hogy valamilyen módon elviselje és egy ilyen őrült Néró ámokfutása ne idézzen elő a 2006-oshoz hasonló állapotokat, de nagy megpróbáltatás lenne a társadalom számára.

Számomra rejtély, hogy a Gyurcsány Ferenc feleségével felálló DK hogyan jöhetett ki legerősebb pártként a baloldal előválasztáson. Ha belegondolunk, a baloldali pártok jelentős része a Gyurcsány-féle elit ellen állt fel. 

A Jobbik a gárdával vonult és szidta Gyurcsányt. Az LMP azt mondta, hogy tiszta lap és a régi nómenklatúrából nem kér. A Momentum hasonlóan gondolkodott. Aztán jött az előválasztás, és a 2002–2010 közötti időszak legkártékonyabb és leggátlástalanabb csapata nemcsak a fővárosi önkormányzat cégeiben vált fajsúlyossá, hanem a legtöbb képviselőjelöltet állító ellenzéki pártként a baloldal gerincét adja. Sok országban vannak baloldali kormányok, de ennyire kártékony, a saját népére támadó politikai erőt máshol nem láttam.

– Elképzelhető, hogy a rendőrség vezetése hasonló helyzetben ma már megtagadná az agresszív fellépést? 

– A rendőrség felszereltsége és a vezetők hozzáállása ma már sokkal professzionálisabb. Érdemes megfigyelni, hogy még a legelvakultabb ellenzéki újságírók sem tudnak olyan példát felhozni a Fidesz–KDNP kormányzási időszakból, amikor a rendőrség brutálisan járt volna el a tüntetőkkel szemben. Mostanában inkább azon problémáznak, hogy a rendőrség vádat emelt Fekete-Győr András ellen, amiért füstgránáttal dobta meg a rendőröket. 2006-ban nem kellett petárdát dobni rájuk, anélkül is brutálisan összevertek ártatlan embereket. Hogy mennyire komoly sérüléseket szereztek a rendőrterror áldozatai, azt mutatja Csorba Attila esete is, aki az utcánkban lakott. Neki 2006-ban kilőtték a szemét, elfolyt az agyvize és nagyon súlyosan megsérült az arca is. Bár kapott kárpótlást, az életminősége nem sokat javult, és amikor láttam, alig vánszorgott az utcán. Néhány éve öngyilkos lett. Biztos vagyok abban, hogy a rendőrség már nem fog így eljárni. Ezt mutatják a rendőrségbe vetett bizalmat vizsgáló felmérések is, amelyek jelentős javulást mutatnak.

Borítókép: Bach Máté