2006 véres októbere

Szombaton ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanötödik évfordulóját. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy tizenöt éve, 2006. október 23-án az ország méltó módon szerette volna megünnepelni a kommunista terror elleni dicső felkelés fél évszázados évfordulóját. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök ellen az őszödi beszédben elhangzottak, illetve a tervezett megszorító intézkedések miatt 2006. szeptember 18-án permanens tüntetés kezdődött a Kossuth téren. A gyülekezés október 22-ig, változó létszámmal, folyamatosan tartott.

A forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára számos külföldi állam- és kormányfőt, külügyminisztert és más vendéget hívtak meg. A rendőrség erre hivatkozva kiürítette a Kossuth teret, egyúttal ígéretet tett a tüntetőknek, hogy a hivatalos állami ünnepség befejeztével visszatérhetnek a helyszínre. A tér kiürítéséről Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya egy személyben döntött.

A rendőrök a megállapodás ellenére a sátrakban talált veszélyes tárgyakra (például kés) hivatkozással nem engedték vissza a tüntetőket. A visszatérni kívánó demonstrálókat a delegációk távozása után a nap folyamán a rendőrség több alkalommal kiszorította a térről. Az ezzel kapcsolatos oszlatóhatározatok jogellenességét a bíróság több jogerős ítéletében kimondta.

A 2006. október 23-i rendőrterror a Hír Televízió élő tudósítása, illetve a helyszínen készült – sok esetben amatőr – videófelvételeknek köszönhetően jól dokumentált. Az eseményekről részletesen lehet olvasni a Morvai Krisztina és Völgyesi Miklós társelnökök vezette Civil Jogász Bizottság jelentése és a Miniszterelnökséget vezető jelenlegi miniszter, Gulyás Gergely vezette albizottság jegyzőkönyveiben, a Balsai István fideszes képviselő, később alkotmánybíró által készített jelentésben, a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnak a rendőrterror tizedik évfordulójára írt, a szervezet honlapján is megtalálható jelentésében, továbbá a CÖF gondozásában nemrég megjelent könyvben.

A 2006. október 23-i oszlatásokban részt vevő rendőrök egyike sem viselt azonosító jelvényt, bár a rendőrök azonosíthatóságának követelményét az Alkotmánybíróság egy 2000. évi határozatában már kimondta. A határozat indoklásában kiemelte, hogy az egyenruhát viselő hivatásos és szerződéses állomány tagjainak egyedi azonosíthatósága alapozza meg esetleges személyi felelősségre vonásuk lehetőségét. Az intézkedés alá vont állampolgárnak jogos érdeke az, hogy a hatósági fellépés időtartama alatt tisztában legyen a vele szemben intézkedő azonosságával, egyediségével. Az állampolgár panaszhoz, jogorvoslathoz való joga ugyanis csak így garantálható.

A fentiek miatt a hivatalos eljárásban bántalmazás bűncselekményét elkövető rendőrök nagy többsége a mai napig nem azonosítható. A Révész Máriusz ellenzéki országgyűlési képviselő elleni erőszakos rendőri bűncselekmény tettesei ezért elkerülték az igazságszolgáltatást. Az ügyészség egy rendőr főtörzsőrmester ellen vádat emelt aljas okból, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűnsegédjeként. Ez a rendőr azonban nem vett részt Révész Máriusz megverésében, de szándékerősítő pszichikai bűnsegédként végignézte azt. A tiszthelyettest azért sikerült azonosítani, mert a bűntett elkövetésekor nem viselt formaruhát.

2006. október 23-án a legtöbb személyi sérülést a nem rendszeresített fegyverből fejmagasságban kilőtt gumilövedékek maradandó szemsérülésekkel is járó használata okozta. A legsúlyosabb sérültek egyike, a maradandó szemsérülését követően munkahelyét elvesztő és lélekben összeomló Csorba Attila évekkel később önkézzel vetett véget életének, így elmondható, a 2006. október 23-i rendőrterrornak közvetve halálos áldozata is volt. Gumilövedék alkalmazása a rendőrségi törvény szerint csak végső lehetőségként, felfegyverkezett tömeggel szemben lett volna lehetséges. A Balsai-jelentés megállapította, hogy a 2006. október 23-i tömegoszlatáskor használt fegyverek és gumilövedékek egy, a belügyi szervek részére rendszeresített termékeket és tárgyi eszközöket felsoroló utasítás alapján nem minősültek rendszeresített eszköznek. Az október 23-án a békés tüntetők ellen bevetett fegyverek közül jogszerűen nem lett volna alkalmazható a gumilövedékek kilövésére szolgáló IZS–27-E (billenőcsövű), illetőleg Bajkal MC–21 (félautomata) típusú sörétes fegyver, sem a hozzájuk tartozó 12/70 8,4 mm-es és 12/70 17,5 mm-es gumilövedék.

Nemcsak a lövedék alkalmazása, de használata során is számos jogsértést követtek el. A lövedékeket gyártó NIKE-Fiocchi Sportlőszergyártó Kft. ügyvezető igazgatója, Szabó Péter elmondása szerint a 17,5 mm-es lövedéket harminc méterről vagy távolabbról, a 7,5 mm-es sörétjellegűt legfeljebb húsz méterről lehet úgy emberre kilőni, hogy elérje célját: üssön és ijesszen, de ne okozzon komolyabb sérülést. Egy 17,5 mm-es lövedék arcba, lágy részre lőve még negyven méterről is komoly sérüléseket okozhat. A Budapesti Nyomozó Ügyészség által kirendelt igazságügyi fegyverszakértő szakvéleménye szerint a 17,5 mm-es gumigolyós lövedék maximális lőtávolsága kétszáz méter, célzott lövést húsz-huszonöt méteren belül lehet vele leadni, e távolságnál messzebbről a cél csak véletlenül található el. A tizenöt-huszonöt méterről leadott lövések a lőszer használati utasításával ellentétesek, fejre célozva alkalmasak az élet kioltására, számos esetben pedig maradandó fogyatékosságot okoztak.

Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök és az oszlatási műveleteket a Kossuth térről irányító Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány folyamatos telefonos kapcsolatban állt egymással. Arra, hogy milyen tartalmú utasítás hangzott el e beszélgetések során, vélhetően sosem kapunk választ. Az bizonyos, hogy a kormányfő az október 23-át követő televíziós interjúkban is folyamatosan elismerően nyilatkozott a kemény rendőri fellépésről.

Az az ember, aki a 2006. október 23-i rendőrterror legfőbb politikai felelőse, ma a 2022. áprilisi választásra készülő baloldali összefogás tényleges vezetője. Gyurcsány felesége, Dobrev Klára a baloldali összefogás miniszterelnökjelölt-jelöltje volt. Ő annak az Apró Antalnak az unokája, aki az 1956-os forradalom leverésének és az azt követő megtorlásoknak egyik fő irányítójaként számos 1956-os mártír, köztük Tóth Ilonka felakasztásáért felelős.

Ahhoz, hogy a forradalom és szabadságharc hatvanhatodik és azt követő évfordulóit méltósággal lehessen ünnepelni, mindezt nem szabad elfelejteni. Annak érdekében, hogy egy nemkívánatos választási eredmény esetén se ismétlődhessen meg 2006 véres októbere, a kétharmados parlamenti többségnek még az idén módosítania kell az alaptörvényt, kimondva, hogy a gyülekezési törvény sarkalatos törvény, amelynek módosításához az összes képviselő kétharmada szükséges.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt