– Ön Áder János köztársasági elnök megbízásából mától a Károli Gáspár Református Egyetem rektora. Milyen érzésekkel vette át a megbízólevelét?
– Nagy örömmel tölt el a rektori pozícióra való felkérés, megtiszteltetésnek vettem már akkor is, amikor néhány hónappal ezelőtt Balog Zoltán püspökkel erről beszélgethettem. Először alapvetően saját magamban kellett mérlegelnem, hogy tudnék-e az egyetem segítségére lenni, kezet nyújtani a fejlődésében, így hosszas mérlegelés után döntöttem a lehetőség elfogadása mellett. E hosszas töprengés leginkább arról szólt, hogy a rektori munka óriási felelősség, elvégre a jövő értelmiségét képezzük, ezáltal Magyarország és Európa jövőjét is alakítjuk. Nem titok, hogy a református egyháznak amúgy is komoly hagyományai vannak a felsőoktatás területén. Magyarországon a teológiai képzés mellett már a 19. századtól működtek református felsőoktatási intézmények, jogakadémiák, például Kecskeméten, Sárospatakon vagy Máramaroson. Az egyházak felsőoktatásban betöltött szerepe a kommunizmus alatt megszűnt. Sőt, a felsőoktatás mellett a középszintű oktatási intézmények, a gimnáziumok is csak korlátozott számban taníthattak. A kommunizmus idején csak Debrecenben működött református gimnázium hazánkban. A rendszerváltozás után aztán az egyházak újra szerepet kaptak az oktatásban, a Károli Gáspár Református Egyetem 1993-ban alakult meg. Tisztában vagyok vele, hogy a harminc esztendő relatív időtartam. Egy ember életében már számottevő a három évtized, ugyanakkor egy oktatási intézmény életében akár rövidnek is mondható. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem jelenleg felszálló ágban van, rengeteg olyan új lehetőséggel, amelyek megvalósításában szívesen vállalok szerepet.
– Vannak már konkrét ötletei is az egyetem felvirágoztatására?
– Ez volt az első kérdések egyike, amit feltettem magamnak. Milyen eredményeket szeretnék látni rektorként? Azt gondolom, hogy fontos lefektetnünk azt az alapvetést, hogy egy református közoktatási intézménynek az egész oktatási hálózatra támaszkodnia kell, tehát meg kell tudnunk szólítani a gimnáziumok és az általános iskolák hallgatóit. Ki kell alakítanunk szövetségeket a saját intézményeink között, emellett pedig más felsőoktatási intézményekkel is törekednünk kell a közös projektekre. Már idén szeretnénk közös nyári egyetemi programot szervezni a Szegedi Tudományegyetemmel.
A célom, hogy a diákok az egyetemen belül se éljenek burokban, legyen együttműködés a karok között. Például egy teológusnak lehessenek bölcsész és jogász barátai. Próbáljunk a karok közötti falakon kapukat találni.
Fektessük a hangsúlyt a nyitottságra, a szellemi együttműködésre. Károli Gáspár nevének hallatán mindenkinek a Biblia magyar nyelvű fordítója jut eszébe, márpedig a Biblia szó maga is a könyveket, tanítást jelent. Az egyetem elnevezés pedig a latin universitas szóból származik, ami a tudományosság központját jelöli. Ezek alapján is világos, hogy egyszerre kell szilárd értékrendet átadnunk a hallgatóknak és nyitottságra nevelnünk őket, ami igazi művészet. Emellett természetesen a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is figyelmet szeretnék fordítani. Hiszem, hogy ebben az eddigi életutam és a mostani európai parlamenti mandátumom is segítségre lesz. A nemzetközi kapcsolatrendszerem mára egy olyan adottság, amit jó szívvel ajánlok felhasználásra. Emellett szeretném, ha a diákok a Kárpát-medence felfedezésére, a kisebbségek és a diaszpóra megismerésére is kapnának lehetőséget. Az egyetemi létnek fontos része az is, hogy aktív sport- és zenei élet legyen, így erre is törekedni fogunk.
– Az ön neve jól ismert az akadémiai szférában, a Károlival sem újdonság a kapcsolat.
– Így van! A Károli Gáspár Református Egyetemmel eddig is volt kapcsolatom, a jogi kar megalapításánál Hegedűs Lóránt püspök úr mellett szerény szerepet vállalhattam, később egy ideig európai közjogot oktattam az intézményben. Néhány évvel ezelőtt pedig Szabó István püspök úr bátorított, hogy tartsak előadásokat alkotmányjog témában. Az európai parlamenti képviselőség mellett is, hétfő reggelente az első utam a Károli Gáspár Egyetemre vezet. Érzelmileg egy kissé nehéz számomra, hogy a rektorsággal egy időben a Szegedi Tudományegyetemen nem oktatok tovább. De ahogy említettem, törekszünk az egyetemek közötti együttműködésre, például a nyári egyetem szervezésével. Szegeddel kapcsolatban egyébként már van pozitív példa előttem: egykor én is segíthettem a nemzetközi tanulmányok szak elindításában, a mesterképzés ma már francia és angol nyelven zajlik. Magyarországon egyedüli, hogy a diákok francia nyelven, két éven át hallgathassanak előadásokat, és ellátogathassanak külföldi, francia nyelvű egyetemekre.
– Látványosan lelkes, amikor akadémiai témákról beszél. Trócsányi László elsősorban politikus vagy egyetemi ember?
– Az én értelmezésemben a közélet és a közjog között erős a kapcsolat. Aki a közéletben szerepet vállal, az a könyveken túlmutató tudással rendelkezik. A saját karrieremben éppen ezért mindig fontosnak tartottam, hogy ezt a tudást átadhassam a fiataloknak.
Őszinte leszek, bárhol vagyok, elsősorban egyetemi embernek érzem magam, és mások is elsősorban így tekintenek rám.
Nem könnyű ezt kimondani, mert közszereplőként a köz érdekében végzek munkát és látom el a feladataimat, mégis egy életre szól a kapcsolatom a tudománnyal. Én igazán az egyetemen érzem otthon magam. Minden más meghatározott időre szólt a karrieremben, legyen szó például a egyébként nagyon megtisztelő nagyköveti vagy a miniszteri pozícióról. Az egyetem viszont egy életpálya számomra. Egyébként már a rendszerváltozás előtt, az 1980-as évek kezdetétől beléptem a tudományos pályára. Az Országgyűlési Könyvtárban kaptam kedvet a tudományos kutatásokhoz. Később ezt a munkát a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében folytattam, itt már a rendszerváltozás jogi előkészítése volt a feladatok egyike, igazán komoly szellemi munka zajlott. Már ekkor születtek ugyanis olyan tanulmányok, amelyek Magyarországon is a Nyugat-Európában már honos intézmények megalapítását sürgették. Az ügyvédi szakvizsgát követően is elkötelezett voltam a tudományos munka iránt, a nyolcvanas évek végétől megbízott előadóként, később pedig teljes állásban oktattam a Szegedi Tudományegyetemen. Ez egy rendkívül izgalmas időszak volt, a rendszerváltozással egy időben már volt lehetőség rá, hogy külföldön kutassunk, szélesítsük a látásmódunkat. Így jutottam el például a Louvain-la-Neuve-i Katolikus Egyetemre is. A tabuk felszabadultak, már lehetett szabadon publikálni jogállamról, demokráciáról, alkotmányos intézményekről.
– Azért jócskán vannak politikai és diplomáciai eredményei is. Van valamivel kapcsolatban hiányérzete?
– Mindegyik pozícióval jöttek eredmények, de nehézségek is. A Brüsszelben, majd Párizsban töltött nagyköveti időszakban fontos volt, hogy az országok közötti kapcsolatot erősíteni tudjuk, elmondjuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk. Úgy érzem, ez mind Belgiumban, mind Franciaországban sikerült. Alkotmánybíróként fontos határozatoknak voltam részese, ezekre büszkén emlékszem vissza. Igazságügyi miniszterként a legfontosabb eredményemként azt tartom, hogy három eljárásjogi kódexet is el tudtunk fogadni. Ekkorról van hiányérzetem, mégpedig hogy nem sikerült önálló közigazgatási bíróságot felállítani. Ennek szükségességében hittem és hiszek ma is, és bízom abban, hogy ez a megrekedt kezdeményezés még terítékre kerülhet egyszer. Az európai parlamenti időszakot nehéz értékelni, hiszen jelenleg is tart. Azt viszont nagy eredménynek tartom, hogy Brüsszelben és Strasbourgban is megjelenik Közép-Európa víziója a kontinens jövőjéről, s ebből a mi delegációnk aktívan kiveszi a részét.
Nyugat-Európa számára az EU egy békeprojektnek indult, ma mégis a föderatív gondolkozás jellemzi az unióról szóló elképzeléseket. Ezzel szemben Közép-Európában máig sokkal erősebb a nemzethez való tartozás érzése, ami a kommunizmus alatt alakult ki nagyon helyesen, egyfajta védőreflexként. Meggyőződésem, hogy a két Európa-rész ma részben emiatt van ellentmondásban.
– Gondolkozott rajta, hogy visszaadja az EP-mandátumot?
– Nem, sosem fordult meg a fejemben. Éppen azért, mert a brüsszeli tapasztalatokat és kapcsolatokat is kamatoztathatom a tudományos életben és az egyetemen. Az Európai Parlamentben jelenleg az alkotmányügyi bizottságnak vagyok a tagja, a külügyi bizottságnak pedig póttagja. Mindkettőt hasznos szakmai tapasztalatnak tartom. Elárulom, szerintem az sem hátrány, hogy a Fidesz jelenleg független delegációként van jelen az uniós parlamentben, mert ez szellemi szabadságot tesz lehetővé, mindenkivel nyitottan tudunk egyeztetni. Összességében nagyon jó lehetőséget látok az európai parlamenti munkában, főleg hogy az egész európai politikát állandó mozgás jellemzi. Tisztában vagyok vele, az EP-mandátum és a rektori pozíció is sok munkát és energiát igényel, főleg egyszerre. A munka viszont sosem állt távol tőlem, igyekszem megfelelni a bizalomnak.
Borítókép: Trócsányi László jogászprofesszor, egyetemi tanár (Forrás: Tamás Pál)
