A Mandineren megjelent beszámolóból kiderül, Orbán Balázs szerint nem mi változtunk, hanem a Nyugat. A 2010 óta ránk özönlő sok kritika miatt ugyan a kormány elgondolkodott, hogy mit ronthatott el, de
rájöttünk, hogy nem rontottunk el semmit, mi nem változtunk
– fogalmazott.
Orbán Balázs mindenkinek javasolja az ellenzéki szavazatszámlálók beszámolóit olvasgatni, amiben ugyan sok a sértegetés, de elismerik, hogy nem volt csalás, és kirajzolódik egy bukolikus, normális Magyarország képe, ahol barátságosak az emberek, főznek a vendégneke, rendezettek az utcák, templomba jár a falu. Ezekből a beszámolókból az derül ki, hogy
a falvakban és vidéki városokban ott van egy normális Magyarország, a magyar szellem, az élni akaró, identitásában nem elbizonytalanodott, igazodási pontokat jól látó világ. Ez a világ az, ami egységesen szavazott és mondott valamit arról, hogy merre menjen az ország. És ott van mögötte, hogy mi tart életben minket ezer éven át – fejtegette a miniszterhelyettes.
Mint mondta: az előző 150 évben azt a kritikát fogalmazták meg a nagy, nemzeti tömbpártokról, mint amilyen a dualizmus és a Horthy-éra idején irányította az országot, hogy nem volt demokratikus legitimációjuk. Főleg Bibó István mondta ezt. De most ez a legitimáció megvan, hisz soha ekkora felhatalmazása még politikai erőmnek nem volt a magyar történelemben – hívta fel a figyelmet a politikus.
Orbán Balázs feltette a kérdést: mi köthet össze minket, budapestieket és vidékieket ideológiamentesen? Azt válaszolta, hogy csináljunk egy szép, tiszta, dugómentes fővárost, és abból kijön a kétharmad.
Kifejtette azt is: a magyar parlamentáris rendszer hagyományosan polarizált, ilyen szempontból jobban hasonlít az angolszász világhoz, mint a konszenzusos némethez. A legsikeresebb időszakok a legkonfliktusosabbak voltak a parlamentben, a boldog békeidőkben lőttek egymásra a képviselők.
Jakab Pétert meg kellene ölelnem, hogy milyen államférfi, hogy csak krumplit hoz be, holott le is lőhetne
– jegyezte meg Orbán Balázs. Hozzátette: a társadalom mélyrétegeiben kellenek olyan ügyek, amelyek összekötnek társadalmi csoportokat. Ilyennek mindig kell lennie, a nemzetegyesítés érdekében. Szerinte ezek közé sorolható a migráció kérdése, az LMBTQ-kérdéskör, valamint a „segély helyett munka” elve is. A fontos az, hogy a társadalmi szövetek ne szétszakadjanak, hanem sűrűbbre fonódjanak.