A fizetős egészségügyet Gyurcsány Ferenc kormánya vezette be 2007. február 15-én. A vizitdíjról és a kórházi napidíjról még a balatonőszödi kormányülésen döntöttek azzal az indokkal, hogy csökkentsék a beteg-orvos találkozások számát, illetve a társadalombiztosítás biztosítási körét, összességében pedig az iszonyatos a tb-hiányt. Ismert: a vizitdíj összege alapesetben háromszáz forint volt. Emelt összeget, vagyis ezer forint vizitdíjat akkor kellett fizetni, ha a beteg nem a háziorvosához látogatott el vagy ha beutaló nélkül ment szakrendelésre, illetve ha az ügyeleti ellátást valódi ok nélkül vette igénybe.
Vizitdíjköteles volt a háziorvosi ellátás, a fogászati ellátás, a járóbeteg-szakellátás, a járóbeteg-szakellátás keretében igénybe vett orvosi rehabilitációs ellátás. Kórházi napidíjat az orvosi beutalás alapján igénybe vett fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért, a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás keretében igénybe vett rehabilitációs ellátásért kellett fizetni.
Az intézkedés ellen az akkor ellenzékben lévő Fidesz kezdeményezett népszavazást, amelyen több mint négymillió szavazópolgár vett részt, akiknek 82,62 százaléka a vizitdíj eltörlésére, a teljes körű társadalombiztosítás visszaállítására szavazott.
A baloldali kormány a referendum eredményének ismeretében 2008. március 31-ével megszüntette a vizitdíjat, de az egészségügyi minisztert, Horváth Ágnest is menesztette a kormányfő 2008. április 30-i hatállyal. Horváth menesztése végül az MSZP–SZDSZ-koalíció felbomlásához vezetett.
Nem tettek le róla
Noha a 2008-as népszavazáson az emberek egyértelművé tették álláspontjukat, a fizetős egészségügy továbbra is a baloldal napirendjén szerepel. Közös miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter egyenesen hibának nevezte a referendumot, hangoztatva, hogy „kultúrországokban” nem szoktak ilyeneket kérdezni. Máskor pedig úgy fogalmazott:
„Azt gondolom, hogy a vizitdíjról, kórházi napidíjról szóló népszavazási kérdéseket eleve nem lett volna szabad átengednie az Alkotmánybíróságnak. Demokratikus országokban nem lehet szavazás kérdése egy adó, egy költségvetési bevétel. Nagyon veszélyes demokratikus választáson föltenni olyan racionális, gazdasági kérdést, mint amilyen például a háromszáz forintos vizitdíj. Ilyen ügyeket egyáltalán nem lehet népszavazáson eldönteni. A magyar egészségügy megérett a piacpárti reformokra.”