Voksolás ömlő nyállal
A balliberális szavazatszámlálók egy jó része egészen döbbenetes képet festett a vidéki, sok esetben falusi szavazókról. Egyikük egy mozgóurnás szavazáson tapasztaltakról tett vérlázító bejegyzést. „A nő kérdezi, hova kell ikszelni, mondom, hogy saját belátás, blabla. Nézi-nézi a lapot, nem nagyon sikerül, eljut a szeme a Fidesz logójáig, meg Orbán nevéig, felcsillan, kurjant egy k…vahangosat, »Jajj, hát a Zorbán«, vigyorog, és folyik rá a nyála a papírra, miközben ikszel. Szó szerint, b...meg, a legnagyobb beleéléssel ömlő nyállal ikszelte be a Fideszt” – jegyzi meg a szavazatszámláló. Egy másik mozgóurnás szavazatszámláló is megvetéssel írt arról a választóról, akihez ellátogatott:
Az egyik helyen olyan büdös volt, hogy majdnem visszafordultam a küszöbről. Esküszöm, még éjjel egykor, mikor hazaértem, is éreztem magamon a szagot, pedig délután 3 körül voltunk ott.
Egy harmadik szavazatszámláló gúnyosan írta, hogy egyes választók „nem rosszul látók, hanem ténylegesen analfabéták, önmaguk ellátásáról is gondoskodni képtelen emberek. Nem fizikailag, szellemileg. Mintha hatévesek lennének.”
Osztályozták a szavazókat
Akadt olyan, Veszprém megyei zsákfaluba eljutó balliberális aktivista, aki a választók többségét hihetetlenül ostobának nevezte, és még osztályozta is őket. Felismerni vélt olyan „nyugdíjast, akinek fogalma sincs, mi történik körülötte, a tüdejét meg a máját külön szatyorban hozza”, és olyat is, akinek „van fogalma, de totálisan egybites”. „Volt a közmunkás, aki be van fenyítve, aki szintén azt se tudja, merre az előre (nemhogy a hátra), részeg, bambul ki a fejéből, és az egyszeri középkorú, aki láthatóan leszarja, csak beugrott szavazni, mielőtt kiganézza a disznókat.” Megjegyezte, hogy voltak értelmes arcok is, és ezt azzal kötötte össze, hogy meglepően sok volt az ellenzéki szavazat. „De labdába se rúgták a Fidesz zombihadserege mellett” – fűzte hozzá.
Nem ő az egyetlen, aki osztályozta az embereket. Volt olyan, aki a Fidesz-hívőket három csoportba sorolta:
Vannak a korrupt NER-esek, akiknél nyilvánvaló oka van annak, hogy fideszesek, vannak a középosztálybeliek, akiket csokkal, családi adókedvezménnyel, stb. megvásároltak, és vannak a ténylegesen abuzált és erősen félretájékoztatott Stockholm-szindrómás emberek, akiket félelemkeltéssel tartanak maguk mellett.
Undorral átitatva
Egy Baranyában szolgálatot teljesítő női szavazatszámláló is bicskanyitogató módon általánosít, ezt írja: „A szavazok jelentős része láthatóan a létminimum alatt él, alkoholizmussal és egyéb mentális problémákkal küzdő, fogatlan, mozgássérült, reumás, ödémás, fekélyes kézzel aláíró ember, akiknek a többsége nem tud olvasni se, és azzal érkezik meg szavazni, hogy hol kell aláírni a Fideszre.” Egy másik aktivista nemes egyszerűséggel azt írja: „Agymosott banda van mindenhol, és ezt az eredmény is jól mutatja. Elszomorító, hogy olyan embereknek van szavazati joga, akik annyit nem tudnak megtenni, hogy előre informálódjanak.” Ez a jellemzés amúgy szinte minden beszámolóból visszaköszön, nagyon sokan állítják azt, hogy sok szavazónak fogalma sem volt a voksolás menetéről.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhány, fővárosban ténykedő szavazatszámláló is durva minősítéseket engedett meg magának. Csáki Judit újságíró például ilyen képet festett a tapasztalatai alapján:
Most értem haza. És nem, nem az ország távoli csücskéből, hanem a nyolcadik kerületből, ahol ma láttam Orbán Magyarországát. Nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket, akik megkérdezték, hogy a három lap közül melyikre kell húzni a négy nemet. Ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement.
Az, hogy a fővárosi liberálisok lenézik a magyar vidéket, a szegényebb városiakat, nem újdonság. A Momentum korábbi elnökségi tagja, az egykori SZDSZ-es Mécs Imre fia, Mécs János már a 2010-es években visszataszító, elmaradott, általa megvetett figurákként írta le „stílusgyakorlatában” azokat a vidéki fiatalokat, akik a fővárosi egyetemre érkeztek tanulni.
